Teszt, Gilera GP800: Bekokszolt hajtás-pajtás

Szöveg: doki

Érezte a Gilera, hogy nyitni kell egy új szegmenst. Hiszen elbotorkálunk a száz meg kétszáz köbös nagyrobogókkal… de minek? Hova? Kinek van érkezése arra, hogy a gázmarkolatot kétállású kapcsolóként m?ködtettesse, ha épp menni akar? A GP800 nem ez. Nem napjaink izomsorvadt berreg?je, nem egy kanyarodásban rutintalan maszatolás. A GP800 luxusrobogó. Bocsánat: A Luxusrobogó.

Eddig az automata és a robogó egyaránt egy lefitymált, lecsakozott, lenézett kategóriák voltak. Tipikusan az a hajóosztály, akinek senki nem szalutál vissza egy esetleges odaintésnél. A helyzet némileg változott, amikor a japánok el?lopóztak a nagyköbcentis négyütem?, nagyfoteles robogókkal. A kanyarokban hintóként ringatózó darabok azonban aligha nyújtották a biztonság és a motorozhatóság érzését – hiába a potensebb tolóer?, ha az eredend?en endorfint pumpáló kanyarok megtörik a harmóniát. A Gilera dzsípíje egy mer?ben más világ. Nem mondom rá, hogy motor. Nem teszem, lelkiismeretem nem engedi. Azonban a robogók között – azaz a kategóriába, melybe született – minden bizonnyal nincs ellenfele.

Megkapom a piros kis távirányítós kulcsot, végre magamévá tehetem ?t. Békávébérletem úgyis lejárt, hát majd ezzel közlekedem a napokban. Dönt? az els? üléspróba, mint mindig, kicsit kockásan érzem magam a motoron, el?re is kell d?lni, meg nem is, a lábamat el?re tudom nyújtani, meg nem is, szóval furcsa. A hezitálást hamar belém fojtja a V2-es jellegzetes, de jelen esetben selymes hörgése. Megkapom az összes instrukciót, megjegyzem a kézifékhez mellékelt infókat, nyugtázok mindent. Induljunk már. Álló helyzetben csak a lábujjhegyem érintheti az aszfaltot, egy tenyérnyi felület alkot a két és fél mázsával statikai egyensúlyt – ez tiszteletet ébreszt a géppel szemben, csak óvatosan. Ahogy mozgásba lendülünk, az iménti félsz nyomban szublimál bel?lem. Már a parkolóban is könnyeden billegek a GP-vel, pedig 235 kiló mozog alattam. Játékszernek érzem a robogó minden grammját, a súlyelosztás briliáns lett, ehhez nem fér kétség.

A f?útra érve végre tekerhetek egyet a markolaton. Felzúg a vékett?. Ismétlem, zúg, nem üvölt, de nem is Zetorból jöv? puskaropogás hagyja el a baloldali duplalövet?t, pedig markánsan visz el?re a 840 köb ereje. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy 90 fokos V2-es blokkot ennyire lágyan is be lehet hangolni, pedig igen. Finoman adagolva a gázt finom reakciók ébrednek, ami városban a legnagyobb adu ász. Nyomatékos lett a GP, 160 km/h-ig különösen virgonc. Afelett is megy, vagy már inkább csak megyeget, f?leg egy nagyköbcentis „igazi” motorkerékpárhoz képest – mindenesetre hosszabb nekifutás után 210 km/h-ig birkózza fel magát a mutató, itt azonban az elektronika dadogva kiált megállj-t az eszetlen száguldásnak. A Gilera ezen sebességtartományban már igen ingatagnak tetszett, bár valljuk be, nem ez a f? profilja a motornak. Álló helyzetb?l viszont hihetetlen agilis, olyan 4 másodperc alatt van 100-on, ez szerintem több mint elég. A fogyasztás sem pénztárcagyilkos, vad cibálás mellett is 6 liter körül jól lakik 100 kilométeren. Az automataváltó is precízen, rövid reakcióid?vel teszi a dolgát. A motorfék hatás jelentem, teljesen m?köd?képes dolog a GP-n. Nem zuhan persze le a sebességmutató a gázmarkolat elengedésére, de érezhet? a menetszélnél intenzívebb lassító hatás.

Persze egy er?s blokk önmagában nem vezet sehova. Olyan váz kell ide, ami nem ijed meg a lapra döntött motortól, ami képes kijátszani Magyarország kátyúit, és ami elviseli a 75 ló torzító hatását. Kedvenc kanyarjaimhoz érve némiképp már forszírozom a tempót, az ismer?s utak varázsa magával ragad, és még gyorsabb haladásra ösztökél. Játszi könnyedséggel borítok bele gyors egymásutánban az ívekbe, a motor meg sem rezdül, a Michelin Pilot Sport abroncsok tapadnak, mint a parancsolat, a masszív alumínium leng?villa pontosan jelzi az út hibáit. Majd kövér sebességgel érkezek egy felüljáróhoz, a gép megmakacsolja magát, feje er?sen csapkodni kezd, az ütéshullámokba beleremeg az egész motor. Az iménti makulátlan kép megfeslik; nocsak, itt az els? gyenge pont. Semmi sem tökéletes. Próba gyanánt megjátszom még egyszer a ziccert, az eredmény hasonló. Nagy tempójú döntött kanyaroknál már nem képes mindent feldolgozni a futóm?, ami kicsit zavaró lehet a siet?sebb rundoknál. Visszakanyarodva a rendeltetésszer? használathoz ilyennel nem találkoztam, ezt aláírom. A fékek tisztességgel lassítanak, az els? tárcsák számomra minimálisan alulméretezzetek – f?leg, ha a móka kedvéért extrém rövid féktávokkal utazik a kedves felhasználó. Az els? villák ilyenkor szinte teljesen összeülnek, és az els? kerék pattogásba kezdhet. Persze, a fémfékcsövek ellenére sem sportmotor ez… ez robogó. És ennyi a magyarázat. Egy robogóból nem lesz motor, pont.

Jó ez a bordó szín, a fekete nem kevésbé, az idomokon viszont töprenghettek volna egy kapavágásnyival hosszabban is. Értjük mi, hogy a retro meg a minimo a divat, na de kérem, ez lassan túl izé lesz. Nem mondom, hogy csúnya, de nem éget bennem túl mély nyomot ez a formavilág. A m?szerek informatívan bámulnak vissza, a két kerek számlapból – de f?leg felirataikból – sugárzik a Gilera ereje. A szélvédelem kicsit kevésnek bizonyult. Hiába az elektromosan állítható plexi, a gomb tologatásával inkább csak a menetszél búgása er?södött – talán egy utángyártott darab mindent megoldhat. A sok kritikát kapott csomagtér valóban nem nagy, de a benne lév? világítás tiszta praktikum – apróságok, melyek szebbé tehetik a mindennapokat a robogóval. A kézifék masszívan horgonyozza le a GP800 majd’ 240 kilóját, el?nyös, ha az ember lejt?n adja parkírozásra a fejét. Érdekes, hogy amilyen kényelmes rövidtávon az üléspozíció, olyan gyorsan fásulhat bele az ember konstans sebesség mellett. Valahogy túl messze van a kormány, ami némi gémberedést indukál a hátban. Nincs mese, a végtelen országutakra kiérve fészkel?dni kell, hogy ne macskásodjunk meg. Az utasom is valami ilyesmir?l panaszkodott, helycsere után leginkább székelési pozitúrában kellett guggolnom a hátsó ülésen, de teljesen kibírható a dolog még középtávon is.

Engem leny?gözött a Gilera nyolcszázasa. Olyan sportos luxusjárm?vel mehettem ából bébe Budapesten, amivel élvezet volt levadászni minden kanyart, megel?zni minden BKV buszt, vagy éppen könnyeden cirkálni a Duna parton. A kategóriának igenis van létjogosultsága, szerintem a robogóktól ódzkodók táborának nagy része simán átnyergelne egy ilyen motorra, ha hasonló felhasználási profillal ül nyeregbe, mint amit a GP kínál. 2,599,980 forintot kiadni egy robogóért nem kevés, valljuk be ?szintén, ám nincs apelláta, a kényelemért pengetni kell. A konkurencia sincs sokkal jobb helyzetben, és arra hogy drága-e, a válasz mindig az eladási statisztika. Március óta forgalmazzák a gépeket, és bizony szép számmal viszi ?ket a magyar publikum. Mivel a perselyemben most nincs két és fél misi, biggyed? ajkakkal bár, de veszek egy májusi BKV bérletet. Csáó dzsípínyolcszáz!