EST. 2002

Átok rovat

Az élet néha bizony nagy pofonosztó. Sokakkal el?fordult már, hogy amiért oly hosszú id?n át sóvárogtak, a „megszerzés” után nem váltotta be a hozzá f?zött reményeket. A csalódottság, tán végigfilozofált éjszakák jönnek ezután, meg a „hol rontottam el” klasszikusok. Rövid történetünk f?szerepl?je nem hibázott, csupán a közbiztonság keser? áldozata lett. Kaliforniában járunk, ahol egy év várólistázás után kézbesítik az els? Ducati Desmosedici RR versenyreplika motorcsodákat. A kisszériás gyártás egyébként olyannyira lázban tartja a világ GP szerelmeseit, hogy licitálós oldalakon a vételár feletti kikiáltásról indulnak az azonnali kézbesítéssel garantált aukciók – és bizony nem egyen és nem ketten vannak, akik klikkelnek is a ’licit’ gombra. Szóval Santa Monica és a 42 éves Dan Travers és az ? Desmója. Laza szürkületi cirkálás hazafelé egy cimborától.

A piros lámpánál b?rkabátos, bukósisakos ember lép Travershez, pisztolyát a rájderre szegezve: „A motort, vagy lövök!”. Klasszikus helyzet, az akciófilmekb?l ismert – de az életben ritkán m?köd? – Jackie Chan-féle bunyót f?hajtásra cserélve Dan átadta a nyerget. Nem volt mást tenni. Travers egyébként nem is az ötvenezer eurója, sokkal inkább az id? után búslakodik: „A szívem szakad meg. Több mint egy évet vártam rá, és most egy héten belül elvesztettem.” A tolvaj vajon hol fog felt?nésmentesen gurulni egy olyan motorral, amib?l 400 darabot gyártanak évente?

to hi-jack : repül?gépet (járm?vet) eltérít

A másik sztori banálisabb jelleg?. A helyszín változatlan, kaliforniai motorszalon. Ünnepélyes slusszkulcsátvétel után hördül a Duki, az új tulajdonos a gázfröccsök hangjától bódította közönség gy?r?jéb?l elhagyja a terepet. Átgurul a parkolón, kikanyarodik az útra, és go! Irigylésre méltó lenne a történet, ha itt lenne a vége. De nem.

Vannak dolgok, amiket nem lehet pénzért megvenni…

A helyszín még mindig ugyanaz, csak egy órával kés?bb. A Ducati szalon piros inges dolgozói citromba harapott képpel merednek a horizontra. Az épületen belül néma csend, temet?i hangulat. A parkolóban teli pofával röhög?, mobillal kamerázós vigécek, a motoros összetartás oszlopos VIP vendégei. És végül a „tetem”: a Desmo immáron tréleren, az aszfaltharcban szerzett h?si sebekkel a bal oldalán. Persze a túldramatizált képek mögé nézve láthatjuk, hogy ez egy amolyan szinte egyhelyben eles?s baki volt, pár karctól eltekintve semmiség az egész, de attól még fáj. A buktázó pilótának és a szalon dolgozóinak biztos. Szebb napokat, Desmo RR tulajdonosok!

ugrás fel