AMA SX, Anaheim: Reed nyeri a retró versenyt

Szöveg: -nn- – Fotó: RacerX, Guy-B

Vissza a jöv?be – Egy id?re mintha megállt volna az id? Anaheimben. 1986-ot mutatott a naptár. Az amerikai szuperkrossz bajnokság szervez?inek egyik legnagyobb ötletének tartom a retró hétvégét. F?sulis koromban is a retró partik voltak a legnagyobb bulik.

De nem csak a szervez?k tették hozzá a magukét a felejthetetlen hétvégéhez. A felszerelés gyártók többsége a 22 évvel ezel?tti dizájnnal kedveskedett versenyz?inek, s?t némely csapat a 86-os festéssel állt rajthoz. A nagy buliból természetesen a két legenda, Ricky Carmichael és Jeremy McGrath sem maradhatott ki. Mindketten mentek egy pár tiszteletkört a rajongóknak. Valakinek azonban ki kellett hagyni a versenyt. Mégpedig James Stewartnak.

Az edzések után visszavonulót fújt Stewart, a legfrisseb információk szerint a Phoenix-i versenyen roppant meg a tavaly m?tött térde. A csapat és James jobbnak látta tehát távolt maradni a versenyt?l.

„Nehéz volt meghozni ezt a döntést. Már az els? két fordulón sem voltam 100%-os. Egész héten sajgott a térdem, ezért elmentem egy MRI-re. Az orvosaim szerint pihentetnem kell a lábam egy ideig. Nagyon sajnálom, hogy nem vehetek részt ezen a jó kis bulin, de legf?képpen a szurkolóimnak tartozom bocsánatkéréssel.” – magyarázta döntését James.

A pletykák szerint talán még jöv? héten sem tud nyeregbe ülni Stewart, ami természetesen Chad Reed malmára hatja a vizet.

Ez történt 1986-ban

Mindenki csak az amerikai szuperkrossz felemelkedéseként aposztrofálja ezt az esztend?t. Ez volt az az év, amikor bevezették odaát a production szabályt. Az addig használt prototípus gépeket felváltották a széria alapú vasak, amiket persze tuningolni azért lehetett.

Ekkor t?nt fel a színen egy fiatal tuningmester, bizonyos Mitch Payton, a Pro Circuit gyár alapítója, aki ma már az egyik legsikeresebb csapat vezet?je is. Továbbá egy azóta világhírnevet szerzett airbrush-dizájner els? grafikái is ebben az évben jelentek meg a versenyz?k sisakjain: ? volt a nagy Troy Lee.

Ez az id?szak abszolút a Hondáról szólt. A legnagyobb nevek versenyeztek a gyári csapatban, a háttérmunkások is szakmájuk legelismertebbjeik voltak, az alakulat vezet?je pedig nem más volt, mint Roger De Coster. Nem volt olyan motoros, aki érdemben fel tudta volna venni a versenyt az aranyszárnyasok triójával, a David Bailey-Johnny O’Mara-Rick Johnson hármassal. (Mintha ma Reed, Stewart és Carmichael menne egy csapatban.)

A sztárok Bailey és O’Mara voltak. 86-ra mát mindketten nyertek legalább egy bajnokságot a Hondának, pályán kívül és azon belül is a legjobb cimborák voltak. Ilyen környezetbe érkezett meg a Yamahától a feltörekv? ifjúságot képvisel? Ricky Johnson. Nem volt egyszer? beilleszkednie, de Roger De Coster ragaszkodott a személyéhez. Johnson egyike volt a legfanatikusabban edz? versenyz?knek. A hét hat napján nyúzta magát (a hetediken csak azért nem, mert akkor volt a verseny), hogy minél jobb eredményeket tudjon elérni, mégis meglepte David Bailey felkészültsége.

22 évvel ezel?tt is Anaheimben startolt a sorozat. A rajtvonalon ott volt a Honda triója és a címvéd?, Jeff Ward (igen, a supermotós Jeff Ward). Már az el?futamok után összekerült Bailey és Johnson. A második heat race-be sorsolták ?ket. Johnson jobban rajtolt, Bailey viszont egyenletesebb tempóban tudott motorozni, így könnyedén nyerte a min?sít? futamot.

A dönt?ben aztán megismétl?dött a két hondás párharca, amir?l azóta is csak szuperlatívuszokban mesélnek a nagy öregek. Johnson ismét remekül rajtolt (igaz a második kanyarban csúnyán kilökte az els? heat race gy?ztesét Scott Burnworth-t), Bailey pedig az élez?ny közepéb?l próbálta el?reverekedni magát. A 20 körös dönt? felénél érte utol Johnsont, majd jött ez:

A versenyt végült Bailey nyerte, a bajnoki címet pedig Johnson. A következ? évben a peches Ward visszavágott a rosszfiú becenévre hallgató Johnsonnak, aki 88-ban újra a csúcsra ért, majd egy csúnya sérülés miatt visszavonult a sporttól. A 86-os anaheim verseny aranybet?kkel vonult be a sportág históriás könyvébe. Innent?l kezdve megállíthatatlan volt a szuperkrossz térhódítása szerte a világon, de f?leg Amerikában. Majd jött az a bizonyos McGrath-éra…

Mi lesz veled James?

Kétség sem fér hozzá, hogy az egyik legtehetségesebb krosszos, aki valaha is született. Nem a legeredményesebb, nem a legkitartóbb, de azt még Ricky Carmichael sem vitatja, hogy kevesen tudják azt egy motorral, amit Bubba.

Biztos, hogy nem fog tudni feln?ni RC-hez, hat profi éve alatt viszont adott annyit a sportnak, hogy ne merüljön feledésbe a neve. Jelenleg 25 pontos hátrányban van Reeddel szemben, aki az elmúlt évekhez képest bombaformában van.

Hosszú még a bajnokság, és egy egészséges Stewart képes ennél még nagyobb pontkülönbséget is ledolgozni. A kérdés az, egészséges lesz-e valaha is. Lesz-e benne annyi kitartás és szorgalom, hogy még magasabbra emelkedjen?! Vagy fiatalon kell visszavonulnia, mint a maga korában legalább ekkora tehetségnek kikiálltott Ricky Johnson?! Id?közben olyan hírek is szárnyra keltek, hogy nyárig nem ülhet motorra a címvéd?. A hivatalos meger?sítés egyenl?re még hiányzik.

Reed jutalomjátéka

Köszönetet mondhat a sorsnak az ausztrál, hogy egy id?re kimarad az egyenletb?l James Stewart neve. A 2004-es bajnok élt is a kínálkozó lehet?séggel (Négy évvel ezel?tt is legnagyobb riválisa lesérülése miatt tudott bajnok lenni): magabiztosan nyerte a retró versenyt a fiatal Josh Hill és a sokadik virágzását él? Kevin Windham el?tt.

A pontversenyben 72 egységgel Reed áll az élen, Windham követi ?t 56 megszerzett ponttal, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokán Mike Alessi áll 48 ponttal.

A Lites kategória újra a suzukis Ryan Dungey-ról szólt, akinek mellesleg a korábban már említett Johnny O’Mara a trénre. O’Mara segítette Carmichaelt is 125-ös éveiben. Az ezüstéremnek Broc Hepler örülhetett, míg a bronznak az újonc kawás, Austin Stpoupe. A bajnokság állása alább olvasható.