Szöveg és fotók: Pulai László
Van úgy, hogy az ember vágyai és lehet?ségei er?sen eltérnek. Aztán úgy is van, hogy nehéz pillanatok szülik a legnagyobb ötleteket – és ezek az ötletek pótolják ki a hiányzó anyagi, tárgyi eszközeinket. Valahogy így született meg Magyarország els? sport-quad összehasonlító tesztje is.
A képviseletek kezdeti lelkesedése, er?s passzivitásba csapott át ahogy közeledett az id?pont. Így a gépek összehasonlítása barátaink önzetlen felajánlásának, és pár ember szorgos szervez? munkájának eredménye lett végül. Ennek megfelel?en nem széria gépek, hanem mindenkinek a saját ízlése/pénztárcája szerint faragott quadok csaptak össze a pálya ördöge megtisztel? címért Lakitelken.
A quad-ok :
– Honda TRX 450 – motor +, futóm? ideiglenes, épített
– Yamaha YFZ 450 – gyári, széria közeli
– Suzuki LTR 450 – Kipuff, széria-közeli
– Polaris Outlaw – széria-közeli.
A pálya:
Lakitelek határában található, Budapestt?l kb. egy órás autóúttal elérhet? a létesítmény. Tudatosan quadok számára épített kör, figyelembe véve a nagy számú amat?r indulót, és a 250cc alatti gépek sajátosságait ugyanúgy, mint a jelen tesztben szerepl? pilóták és gépeik profizmusát.
Mindenki másképp csinálja
A Honda a jól bevált elvet követi – megbízhatóság, átgondoltság, és racionalizmus. Nyilván ez önmagában kevés a gy?zelemhez, ezért Ármos Zoliék vezérm?tengely cserével próbálták el?csalni bel?le az állatot. Sikeresen. A Suzuki azt a vonalat követte, hogy a régi 400-as átépítések színe-javát átnézve, gyárilag is versenyzésre alkalmas motort állítson ki. A nyitott kipufogóval és elektronikával abszolút otthon érzi magát a pályán – igaz odajutni csak trélerrel érdemes, az LTZ-t?l eltér?en kevésbé társa az embernek, ha csavarogni támad kedve a pálya körül.
A Yamaha nem ismer kompromisszumot – mindenb?l a legjobbat, bármi áron. Ez érz?dik is, bár a legjobb körid?ket nem biztos hogy elérik vele a pilóták. Szembet?n? egzakt tulajdonságai mellbevágóan jók, de egyszer?en nem elég ma már a legjobbnak lenni, legjobbnak is kell látszani . Megnyugtató álláspont, bátran vállalható márka, és egy kit?n? alap az építéshez. A Polaris ma a csapatban a ’fekete ló’. Független hátsó futóm?ve elkerekedett csodálkozó tekinteteket, és szkeptikusan rosszalló megjegyzéseket csalt ki amikor bemutatták. Azóta kiderült hogy tévedett az, aki nem hitt az újításban – a Pola emberközpontú, kezelhet?, egyszóval nem legy?zni kell egy gyors futáshoz, csupán együttm?ködni vele. S?t, talán még hibáinkat is javítja az engedékeny motor – egyszer?en jó. Más kérdés, hogy egy nagyobb felépítménnyel akár két személyes túrázásra is alkalmas lenne, így természetesen pályaversenyekhez ebben az állapotában nem megfelel?. Azonban némi radikalizmus a fékek táján, egy kis plusz vadság a motorba és jöhet a rajtzászló.
Különvélemyények
Minél inkább vad tempóban közlekedtek a pilóták, meglep? módon annál kevésbé emelték ki az ezt támogató paramétereket. A leger?sebb gép tulaja (Ármos Zoli) például méltatta a leggyengébb Polaris engedékeny mivoltát, és észrevette a legkevésbé egzakt tulajdonságát: miszerint több kört tud ugyanannyi er?feszítéssel-energiával megtenni – és mint tudjuk, ez minden lóer?nél többet ér egy hosszú versenyen, vagy terep-rallyn. Még érdekesebb , hogy már amat?r gépeken is komoly fejlesztéseket látunk.
Ett?l már csak ezen fejlesztések kifutásai furábbak: sokszor százezres nagyságrendek is csak zsákutcába viszik a csapatot, máskor egy jól eltalált hangolás, vagy egy apró alkatrész is súlyos másodpercekhez segít. Legjobb példa erre a TRX450+ blokkja és els? futóm?ve. Az el?bbi döbbenetes telitalálat, hátborzongató a lineáris er? amit bárhol lead a Honda, utóbbi pedig teljes kudarc. (Azóta persze elkészült a végleges futóm? is – de nem els?re….) A Yamaha áll legközelebb a tökéleteshez – de egy széria gép természetesen sosem elég. A szerelést ebben az esetben sem ússzuk meg, bár mértékét er?sen csökkenthetjük. A Suzuki univerzális rugózásával gy?zködi az embert – a többi területen viszont van még mit faragni rajta.
Mire is jutottunk ?
Született ez alapján ma végleges döntés? Persze hogy nem. Nem is születhetett, hiszen minden ember mást tart fontosnak egy motoron. A Yamaha féke verhetetlen, a Honda motorja –kis átalakítással- földöntúli élményt nyújt, a Suzuki futóm?ve már alapból profizmust tükröz, a Polaris pedig bátran vállalja az úttör? szerepét – és lássuk be, sikerrel.
Aki nem akar faragni, üljön egy Yamahára és egyszer?en élvezze. Aki mérnöki munkákban jártas, a Hondából kis pénzb?l óriási meglepetést faraghat. A Suzuki hasonlóképp jó alap, támogatva mindezt az óriási alkatrész, tuning, és márkakeresked?i háttérrel. Suzukit venni egyszer? döntés, ez tény. Pola-t viszont pont ennyire nem az. Nem a kezd?k motorja, semmilyen értelemben. Aki egy elmért féktáv után csalódottan rakja le, vagy saját motorjának robbanékonyságát hiányolja bel?le, és két kör után leteszi, az bizony nagyot hibázik. Aki viszont öt-hat kör után észreveszi, hogy fele annyira fáradt mint a többi motorral, illetve ha akad olyan szervize aki élesre csiszolja a néhol csak közepes megoldásokat, az igazi kincsre lel. Nem tud semmit olyan nagyon, de mindent tud – NEM KICSIT.
Az meg végképp ember kérdése, hogy ezek alapján ki hol találja meg a számítását, és ezért is jó hogy ilyen széles skálából válogathatunk, immár a hazai keresked?knél is. És ezzel még nincs vége : nyár végén itt a Kawasaki, végre saját fejlesztés? 450-esével…
Köszönet azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a teszt: Varga ‘Nigger’ Norbi, és a Lakitelki Motorostanya csapata.
Legutóbbi hozzászólások