Úton
‘Mekkora mesterek azok a Hondánál!’ – nagyjából ez jut az ember eszébe,
mikor egy ‘szárnyas’ nyergébe pattan. Ilyenkor általában egyb?l a
helyükre kerülnek a dolgok.
A VFR az emocionális motorok közé tartozik: nyergében már-már családias érzés
lesz úrrá a vezet?n, valami olyasmi, mint amikor az ember egy hosszú munkautazás
után hazaér. Valóban: a Honda fedélzetén minden ott van, ahol lennie kell, és
egy átlagos termet? pilóta számára a motor könnyen t?nhet ‘méretre szabottnak’.
A vezetési testhelyzet sportosabb, mint a korábbi változatoké, de nem annyira,
hogy id? el?tt megmacskásodjanak az ember karjai. A kormány, nyereg és a lábtartó
helyzetér?l és elrendezésér?l tesztünk fényében annyit mondhatunk, hogy nagyszer?en
felelnek a motor kontrollálhatóságáért, méghozzá minden helyzetben. Gyakorlati
oldalról megállapíthatjuk, hogy a VFR 2oo2 jottányival sem nehézkesebb el?djénél:
a kormánym? könnyed és jól man?verezhet?, és magas sebesség mellett is optimális
a stabilitása. Ez a stabilitás és kiegyensúlyozottság egyformán érvényesül a
lassítókban és a begyorsulós autópálya-szakaszokon egyaránt. A járgány jelölt
végsebessége 252 km/h 1o.6oo fordulaton.
A V4-VTEC motor pedig egyszer?en nagyszer?: gyors reakciójú, progresszív és
megbízható alacsony fordulatszám mellett, míg a mágikus 7.ooo-es kvótát elérve
vérpezsdít? és utánozhatatlan hangot hallat, és szinte nekifeszül az útnak.
A VFR teljesítménye nem elborzasztóan nagy (11o LE), de pont elegend? a nyugodt,
hangulatos motorozáshoz, vagy akár a vérbeli ‘racing’ élménypontok
begy?jtéséhez.
Technikai adatok: lásd motorinfo
Legutóbbi hozzászólások