Teszt és bemutató: Vespa GTS 125 Super

A 300-as ‘nagytesó’, a GTS 300 Super valóságos bestsellernek bizonyult az európai piacon – természetesen els?sorban az itáliai eladások húzzák föl a statisztikát. 2009 januárja és áprilisa között csak Olaszországban háromezer példány fölött értékesítettek és helyeztek forgalomba a háromszázas modellb?l, s ezen fölbuzdulva a Piaggio csoport alkalmasnak látta az id?t, hogy bemutassa a nyolcadliteres járgányt – amellyel a helyi szabályozások szerint, zárójelben jegyezzük csak meg, tizenhat éves kortól, A1-es jogosítvánnyal (illetve természetesen B kat. vezet?i engedéllyel is) lehet már közlekedni. – Képek: Vespa

A blokk egy négyütem?, négy szelepes 125-ös egység elektronikus befecskendezéssel, vízh?téssel, a karburátoros változatéhoz képest 20%-kal alacsonyabb fogyasztással. A fenntartási költségek tehát jelent?sen apadnak, a szervizperiódus a korábbi 6.000 km-r?l 10.000-re n?.

El?l-hátul 12′-es kerekeken gurul az új Vespa, 120/70 ill. 130/70-es Pirelli abroncsokon, hátul két állítható rugóstag dolgozik. A robogó sportosságát a nagyon szép, el?re és oldalra helyezett krómozott rácsok, az új felnik és az ‘Rosso Corsa’ színben pompázó els? rugó húzzák alá. A dizájn, mint mindig, csillagos ötös. Új a nyereg, ami a tesztel?k elmondása szerint kifejezetten kényelmes is, még az utasok is elismer?en nyilatkoztak.

Elegáns a csak bedugott kulcs mellett m?köd? elektromos nyereg-nyitó funkció, melynek révén tágas csomagtérhez férhetünk hozzá. Az cseppet sem megy újdonságszámba, hogy a felhasznált anyagok és az illesztések tökéletes min?ség?ek (egyedül a pajzs bels? felén lév? tárgytartó rekeszt ítélik ‘túl könny?nek’). A piros mellett egyébként fehér, sárga és fekete színváltozat készül. Az ellenérték 4.500 euró a lista szerint.

Mivel a hivatalos sajtóbemutató óta többeknek megadatott, hogy teszteljék ezt a fess városi fegyvert, módunkban áll beszámolni a tapasztalatokról.

Az er?forrás amellett, hogy igen halkszavú, városban szinte bármire képes. Piros lámpáknál az autókat simán a háta mögött hagyja az ember – menet közben pedig könnyen az az érzés kerítheti hatalmába a vezet?t, hogy egy nagyobb lökettérfogat? sportrobogón ül. Az egyik legnagyobb erénye az agilitása, a szokásos urbánus szlalomok játszi könnyedséggel kivitelezhet?k, lábletétel nélkül.

Amint az útszakasz lehet?vé teszi, a GTS megmutatja ‘sportos énjét’: bizonytalanság nélkül gyorsul 90-re, majd annál is tovább, a 110 km/órás végsebességig. Az országúti menetpróbán is masszív benyomást kelt, az els? futóm? nagyon stabil és biztos, a csillapítás viszont hagy maga után némi kívánnivalót. Nem úgy a hátsó traktusé: ‘a legjobb mind közül’ – írják róla, lejegyezve, hogy macskakövön is kisimít minden rázkódást, amit a gerincoszlopunk hálásan megköszön. A fékek hatékonyak és jól adagolhatóak, talán túlságosan is, mert többeknek jobban tetszett volna egy keményebb, kevésbé szivacsos válasz a fékek fel?l. Cserébe viszont szinte lehetetlen beblokkoltatni a kerekeket.

A nyeregben kényelmesen érzi magát az ember, van hely a lábaknak elég, a testhelyzet kit?n?, és még az utas is épp elég felület felett diszponál, van jóféle kapaszkodója és lábtartója. Ha városon kívüli kalandozásokat tervezünk, szerezzünk be szélvéd? plexit (ezt akár gyári kiegészít?ként is kérhetjük a robogóhoz, felárral), az alsó végtagok szélvédelme remek.

A m?szerpanelen minden rajta van, aminek rajta kell lenni, jól olvasható kijelz?kön. A visszapillantó tükrök tetszet?sek, szépek és funkcionálisak egyben. Városi vagy el?városi közlekedésben fölösleges ennél nagyobb lökettérfogat nem kell, állapítják meg egybenahgzóan a zsurnaliszták. Agilis, mókás, stílusos robogó.