Anaheim II: A kulisszák mögött

Szöveg: Nagy Áron (mxflash) – Fotó: transworldmx.com, motocross.com, Nagy Áron

A Monster Energy SX sorozat ominózus második, phoenixi állomását sajnos ki kellett hagynom. Az egy dolog, hogy a félnapi járóföldre, akarom mondani vezetésre lév? állomás miatt odalett volna az egész hétvégém, de családegyesítés jegyében a kötelez? hollywoodi látványosságokat is körbe kellett járnom. Így viszont hét közben az elvonási tünetek heveny remegést eredményeztek éjszakánként kis testemben, úgyhogy nem volt mit tenni, elkezdtem jegyet vadászni.

Az egyszer? és sokaknak kézenfekv? út az lett volna, hogy beszédülök egy helyi jegyirodába és leszurkolom a $35, $50 vagy $70 dollárt jegyenként. De hát magyar vagyok nem turista, úgyhogy a kicsit rögösebb, de kifizet?d?bb utat választottam. Pár telefon és on-line aukció átfutása után rá is bukkantam egy szimpatikusabb ajánlatra. Sikerült szemérmetlenül olcsón l?nöm pár versenyz?i jegyet az egyik pechesebb gladiátortól.

A hírek szerint törött csuklóval küzdötte végig Stewart a versenytávot. Az arcára minden rá van írva.

Ennek a legf?bb el?nye, hogy korlátlan belépést biztosít a pit-be illetve általában a legjobb szektorba szól a jegy. A depósáskák hada délt?l 6-ig portyázhat szabadon a csapatok között, el?tte és utána csak a kiválasztottak tartózkodhatnak a parkolóban. Ilyenkor mindenki sokkal közvetlenebb, és minden gond nélkül édesíthetem Hill üzemanyagját egy kis kockacukorral – bár miután nem volt rajta idom, kés?bb kiderült Stewart kapta az extra szénhidrátot :). Anaheim 3-ra várom a javaslatokat ki és hogyan legyen az áldozat!

Kicsit rohangálósra sikerült végül a szombat. Reggel kimentünk nagyjából 9-re, hogy meglessük az utolsó simításokat a pályán és a depóba, majd visszamentünk Los Angelesbe egy kiállításra (dobos tortában több ritmusérzék van, mint értelem volt ebben a kiállításban) és aztán 4-re ismét Anaheimbe rontottuk a leveg?t. Volt szerencsém megcsodálni párszor a pályaépítés másik dimenzióját, de minden alkalommal ámulatba ejtett az eredmény.

A csapatok többsége es?s versenyre készült. Villopoto motorja már a dagonyázásra van el?készítve ezen a fotón.

Hihetetlen, hogy a rettenetes es?zések ellenére (több ezer embert telepítettek ki Dél-Kaliforniában az es?zések okozta földcsuszamlások miatt) tökéletes pályával várták a szervez?k a versenyz?ket és a rajongókat. Hozzáteszem, hatalmas munka, tervezés és némi szerencse is áll a végeredmény mögött, mert péntek este elállt az es? és szombaton gyönyör? napsütéses id? kerekedett.

Természetesen estére azonban ordító szibériai hideget vártunk, úgyhogy nem lehetett hülyéskedni, sör helyett rummal és pálinkával szerelkeztünk fel. Második védelmi vonal gyanánt egy pokrócot is bekésztettünk, de az els? olyan jól sikerült, hogy az utóbbit így végül nem kellett használni (nem úgy mint a netet másnap, hogy megnézzem mi is lett az eredmény 🙂 ). A stadioni beléptetés nagyon szigorú procedúra. Semmilyen ételt és italt nem lehet bevinni, hogy a benti zsírosmaszek hamburgeresek tudják fizetni a törleszt?t a medencés rezidenciákra és kamion méret? terepjárókra.

Több módosítást is igényelt a nyomvonal. A munkagépek egész hétvégén üzemben voltak.

Viszont a diákszigeten és budapesti egyetemisták körében népszer? szórakozóhelyeken edz?dött néz?kre még ?k sem voltak felkészülve. Végül a kempingasztalt csak azért hagytam kint, mert tudtam, hogy nem lesz teltház és tudjuk hova tenni a hagymás rostélyost meg a házi barackot. Lehet, hogy Magyarországon pont ez a fejl?dés egyik kerékköt?je? Nem tudom, de az tény, hogy az itteni rajongók korántsem a kosztpénzt költik ilyenkor..

Az este 7 órai kezdésre számomra meglep? módon közel 80%-ra sikerült megtölteni a lelátókat. Persze lehet, hogy ez csak azért t?nt ennyinek, mert mindenki a fél gardróbszekrényt magára öltötte és a sok Michelin baba 2x annyi helyet foglalt (a pálinka látószerveimre gyakorolt hatását nem vettem figyelembe). A megnyitó ünnepség ismét grandiózus volt bár Stewart orvosi igazolással maradt távol.

Sáros BlackBerry

A lézershownak beírtunk egy igazolatlant, bár feltehet?en ? is a természet áldozata lett. Hiába bármilyen zord és váratlan körülmény, a szervez?k hosszú éves tapasztalatának köszönhet?en az egész show óram? pontossággal és zökken?mentesen zajlott. Végül a szervez?k és a versenyz?k olyan hangulatot varázsoltak a stadionba, hogy még a kis- és nagymamák is együtt hullámoztak a tömeggel majd hatalmas ovációval bíztatták aktuális kedvencüket.

A versenyr?l ismét nem akarok hosszú elemzést írni, inkább csak pár érdekes részlettel szolgálnék. Az id?járás azért minimális változtatásokra kényszerítette DirtWurx-éket, így a tervezett négyes ugrót visszavették egy triplává illetve a rajtegyenesb?l is elt?nt a lassító. A pálya végül könnyebb lett a tervezettnél, de sajnos páran azért így is akadtak akik nem a saját lábukon hagyták el. Szegény Ryan Morais (#116) volt az egyik, aki a Heat-ben önhibáján kívül esett amikor hátulról rá ugrott egy versenyz? társa. Azonnal kórházba szállították.

Dungey szupersztár lett.

Verseny végén beszéltem Stewarttal, és elmondta, szinte egész héten nem motorozott, orvostól orvoshoz járt Los Angeles-i házában és er?s fájdalmai vannak, els?sorban a vállában. Természetesen ez nem kisebbíti Dungey gy?zelmét, de James ennél azért sokkal többre képes. Err?l itt is adott egy kis ízelít?t, amikor az egyik „rhythm-section”-t teljesen egyedülálló módon, kétszer 3-ba oldotta meg. Sajnos csak pár körig bírta a nyomást. Végül aláírt nekem két Yamaha versenyz?i kabátot, ami akár meg is kaparintható bárki számára (részletekért kérlek, forduljatok Budai Attila kollégámhoz e-mail: info@mx-flash.com tel: 30/682-16-06). Legközelebb hasonló beszámoló el?reláthatóan Anaheim 3-ról, addig izguljunk a TV el?tt!