Teszt, Husqvarna TE 250: Pehelysúlyban II.

Könnyebb, megbízhatóbb, jobb min?ség. Ezen kulcsszavak jellemzik a 2010-es Husqvarna modelleket, a gyár mérnökei e sarokpontok alapján határozták meg, hogy milyen f? szempontoknak feleljenek meg a motorok az idei áttervezés után. Külsejük továbbra is az olasz szépséget és exkluzivitást tükrözi.

Szöveg:Kisszekér

Klikk a képekre, galéria nyílik!

Korábban volt alkalmam a TC 250-es szuperkönny? Husqvarnát tesztelni (Pehelysúlyban I.), meg is voltam vele elégedve nagyon, ezért bizakodva vártam annak endúró változatát, a TE 250-est is. Lényegében rengeteg hasonlóságot felfedezhetünk a két modell között, ránézésre a blokk szinte azonos, viszont az els? szembeötl? különbség, hogy míg a krosszgép karburátoros, ezen az endúró modellen már a Mikuni által kifejlesztett befecskendez? felel?s a metszett optikás motor üzemanyag ellátásáért.

A 2010-es TE modellek er?sebb fényszórókat és hátsó lámpákat kaptak, valamint a hátsó lámpa formáját is lecserélték és egy agresszívabb, kompaktabb formával lettek „megáldva”. Átdolgozták a vázat ami er?sebb lett, jobban bírja a az igénybevételt.

Miután megcsodáltam a szállítójárm?b?l kivételkor, gyorsan nyeregbe is pattantam, s krosszból fejlesztett endúró motor lévén kipróbáltam mindkét terepen, a krossz és az endúró pályán is. A krosszpályán kit?n?en dolgoztak alattam a 48 mm átmér?j? Kayaba els? teleszkópok, ami idén lett újításképpen a TE modellbe szerelve, illetve az amerikai ramplin az ellenpartban történ? beleérkezéskor sokat segített még a Sachs hátsó rugóstag.

Amerikai rampliról jut eszembe: mit azt tudjuk, a krosszmodellek általában alapból feszesebb futóm?vel rendelkeznek, mint az endúrók – nagyobb sebességre és igénybevételre van kitalálva az egyik (krossz), és lassabb, technikásabb motorozásra a másik (endúró), utóbbi esetben a pálya ráadásul kövekkel, gyökerekkel, fákkal, és egyéb akadályokkal van általában teleszórva a pálya.

Az amerikai hullámsorra visszatérve: az el?z?leg tesztelt TC-vel össze kellett szedjem magam ahhoz, hogy az egyik derékszög? balkanyarból az els? két hullámot át tudjam ugrani, viszont az TE-vel ez minden egyes körben meger?ltetés nélkül sikerült. Ennek az az oka, hogy az endúró nem annyira pörg?s, inkább nyomatékosabb, ezáltal könnyebb volt vele befordulni folyamatos gázzal, anélkül, hogy kitört volna a feneke kigyorsításkor.

Nagyon jól kezelhet? és barátságos volt a köves terepen is – embert és gépet egyaránt próbára tev? fölfelékben, lefeléken teszteltem a motor erejét, nyomatékát, használhatóságát, mivel ilyen körülmények között nem a legfels? fordulattartományra van szükség hanem sokkal inkább az alsó és a középs? tartományi nyomatékra. Örömmel mondhatom, ha álló helyzetb?l is kellett elindulni a köves, kb. 40%-os fölfelében, a motor akkor is azt csinálta, amit én akartam, bárhonnan el tudtam vele indulni.

A lefelékben jól vizsgáztak a Brembo fékek is, egyetlen dolog, amit negatívumként meg tudnék említeni, hogy míg a karburátoros TC azonnal reagált a legkisebb gázadásra is, addig a befecskendez?s TE mintha kicsit késve reagálna a gázparancsokra, de ezt a minimális különbséget hamar meg lehet szokni, aztán egy id? után fel sem t?nik. Az viszont felt?nt, hogy a rövidebb leng?villával sokkal fordulékonyabb és kezelhet?bb lett a kis Husqvarna. Az alacsony tömeghez nem csak az itt is használt, mindössze 22 kilogrammos er?forrás járul hozzá, hanem az új, könnyebb felnik és kerékagyak is.

Új 250-es motorjaival a Husqvarna minden elképzelhet? terepes réteget megcélzott és el is talált, hiszen kedvez? ára miatt sok mindenki számára elérhet?ek, tudásuk és felszereltségük pedig élsportolók és hobbimotorosok számára is megfelel?. A Husqvarnával mindenki jól választ, mivel ezek gyakorlatilag a világbajnokságokon szerepl? modellek valós replikái – széria áron kapjuk a csúcsmin?séget.