2011-es visszatérésével a W-modell, amelyet nekünk tesztelni egyel?re nem sok esély kínálkozik, új színt hoz a a piacra: éljen a neoklasszicizmus. Ebben a zsánerben egyedüli japánként képviselteti magát a Kawa az európai kereskedelmi közegben, ami egyben nagy bátorságra is vall: nyilvánvalóan csak alapos el?készítés után dobta be W800-asát a Kawasaki a nosztalgiam?faj mélyvizébe, ahol a Triumph, a Ducati és a Moto Guzzi remekei a referenciapontok.
A W800 még ebben az úgynevezett nosztalgiam?fajban is a legretrósabb életérzésre vágyók szívét célozza meg: azokat, akik az egyszer?séget, a könnyed, élvezhet? motorozást keresik és nem kérnek az agyonelektronizált korszellemb?l. Egy gusztusos, karakteres cirkáló nyugodt menésekhez. És persze csajozáshoz, hiszen mivel ebben a m?fajban visszaegyszer?södnek a dolgok, a motoros kerül a figyelem középpontjába. A motor gyári reklámfilmjén szerepl? úriember egy tipikus nyertes, aki dolgos napja után laza gurulással jut el vidéki barátn?jéhez, hogy együtt villantsanak aztán a nagyvárosi éjszakában.
A komplett W800 menetkészen, de üzemanyag nélkül 216 kilót nyom. Száguldozást keressenek máshol az arra vágyók, ezzel itt nem elfordulni és elgyorsulni kell, hanem elegánsan megérkezni, komótosan letámasztani, majd kikérni a presszót vízzel.
Nincs rajta szinte semmi, ami akár egy jó alapos ránézés alkalmával szemet szúrna, mint nem autentikus, vagy legalábbis nem minimum negyven évesnek t?n? alkatrész, vagy technikai megoldás. Csak az els? tárcsafék árulkodik a W800 id?síkbeli hovatartozásáról, na meg a befecskendez? rendszer pillangószelepeinek (merthogy kett? van neki hengerenként) pozíció-szenzorjai, utóbbiak szerencsére kis krómozott lemezzel takartattak el. Ja, meg a m?szerfalon a digitális kilométer számláló. De ezzel ki is fújt.
A W800-as id?gép els?dleges feladata az lenne, hogy a Kawasaki történelmét megalapozó els? sikermodellre emlékeztessen, az 1965-ös W1-re, saját idejének legnagyobb henger?rtartalmú japán motorkerékpárjára. Ez sikerül is neki, hiszen tankja, krómozott sárvéd?i, de f?leg ülésének formája szinte tökéletes kópiája a 46 évvel ezel?ttinek.
Törekedtek rá, hogy a W800-on minden, amit megkocogtatna az ember, lehet?leg fémb?l készüljön, hiszen egy retrómotoron nincs is lehangolóbb annál, ha a szépen, igényesen hajlított és formázott lemezfelületekr?l az derül ki, hogy igazából olcsó fröccsöntések csupán. S?t, ami krómnak t?nik, az nagy valószín?séggel króm is, de minimum polírozott felület, lásd blokkdeklik, a többi pedig feketére eloxált alumínium. A m?anyagot tényleg úgy kell keresni rajta. Végre.
A W800-at eddig tesztel?k benyomásait igyekszünk itt összeszedni, nincsenek sokan, s bár számuk még n?het, [mi] kis eséllyel leszünk közöttük sajnos.
A blokk ugyanaz, mint a kistestvér W650-esé, de 773 köbcentis lökettérfogatra növelve. Az etetésért egy teljesen új befecskendezési rendszer felel, nyomában harmonikus er?leadás jár. A 2×4 szelep Bevel (SOHC) vezérlése a régi Darmah Ducati ACT 1-ére hasonlít. A forgatónyomaték maximuma már 2.500 (!) percenkénti fordulaton rendelkezésre áll, ez mintegy 60 Nm-t tesz ki, amit?l az ember érzése a mindent átitató nyugalom mellett az, hogy a motor minden pillanatban ugrásra kész. És éppen emiatt viselkedik kezes bárányként a városban, ahol 1.500-as fordulat alatt sem rángat a motor. 5.000-t?l fölfelé viszont nagy dolgok már nem történnek, fokozatot kell váltani további gyorsítási szándék esetén (a váltó egyébként ötsebességes, dicsérik, de városi használatnál korzócip? viselését nem javasolják). A teljesítmény 48 LE-s csúcsát 6.500 percenkénti fordulaton éri el a W800, a tiltás 7.000-nél következik be.
Klikk a képekre, galéria nyílik!
A vibrációk észrevehet?ek, de csak egy bizonyos pont fölött zavaróak némileg – és igazából részét is képezik a retró-hangulatnak. Kiválóak a felfüggesztések, el?l-hátul er? és biztonság érezhet?. A fékezés is eléggé hatékony, noha egyértelm?en nem dimenzionálta túl a fékrendszert a Kawasaki: a hátsó dob és az elüls? szimpla tárcsa soknak semmiképpen nem mondható, az els? féker?t konkrétan kritika is érte tesztel?i oldalról. A kétszín? tank 14 literes csupán, de úgysem a minél hosszabb túraetapokra lett kitalálva a Kawa, viszont a tank fényezése és lakkozása gyönyör?, és úgyis ez számít igazán nála. A súlyelosztás jó, a váz formája stabilitást ad a motornak, man?verezhet?sége kiváló. ‘Az igazán kényelmes nyeregben azonnal rádtörnek a ’60-as évek’ – írja az egyik francia alkalmi pilóta, és hinnünk kell neki.
Utassal is megállja a helyét, teljesen alkalmas páros kiruccanásokra – ezt a reklámfilmben is aláhúzta a Kawa. 110 km/órás sebesség fölött a menetszél viszont már nem esik túl jól. Összességében egy kényelmes (nyereg, felfüggesztések) és remekül kezelhet? sorkettes blokkal szerelt, igényesen összerakott, snájdig klasszikmotort hozott tet? alá a Kawasaki, negatívumként talán csak a fékkel kapcsolatos kifogás illetve a kéthengeres ‘tompa’ hangja merült föl. Meg esetleg az ára (2.399.000 Ft), de mint amolyan szívet célzó motor, szinte biztosan gazdára fog lelni mind a hétszázötven els? szériás példány.
Legutóbbi hozzászólások