Sikeresnek tekinthet? a modell annak ellenére is, hogy a motorosoknak viszonylag kis rétege az, aki ilyen gépet vásárol. Nehéz is besorolni, talán a power cruiser cimke illik rá a legjobban. Ebben a kategóriában csupán néhány résztvev?t tudnék felsorolni, ami egyb?l eszembe jut az természetesen a kategóriateremt? Vmax, de nekem még a Triumph Rocket és a Harley Vroad-ja is beugrik.
Szöveg: Varga Gerg?. Képek: Polis
Egyenesen a pokolból: Ducati Diavel Carbon. Hatalmas er?, összetéveszthetetlen formák, finom kidolgozás.
A Diavelb?l minimális módosításokkal, de többféle létezik. Még egy plexis, dobozos Strada változatot is kihoztak bel?le. Mi azonban az igazi unikumot, a Diavel Carbont kaptuk meg a tesztre. Az persze nagy kérdés volt számomra, hogy csupán egy kirakatmotorról van szó, vagy egy tényleg használható géppel lesz dolgunk. Ha csak a paramétereket nézzük, az azért elgondolkodtató… 162 LE, 128 Nm, 210 kg és 240/45-os hátsó gumi … Nekem kicsit „pimp”-es érzésem támadt, de reméltem hogy a Ducati rácáfol erre.
Minden karbonból, még az üléstakaró is. Az utaslábtartó és a kapaszkodó elrejthet?. Az ördögi, hosszanti ledes féklámpa összetéveszthetetlenné teszi hátulról is.
A Diavel Carbon els? ránézésre is rendben van, de ha elkezdjük még figyelmesebben vizslatni, egyre több gyönyör?en kidolgozott résszel találkozunk. Kezdjük ott, hogy tényleg full karbon az egész. A legutolsó részletig nagyon aprólékosan, részletgazdagon rakták össze a szerkezetet. Még a lábtartók formája is egyedi, nem beszélve az elrejthet? utaskapaszkodóról és a szintén vázba simulós, kihajtható utaslábtartókról. Szemb?l ránézve nekem egy vonat jut az eszembe, talán a kerek lámpája miatt. Az biztos, hogy a motor küls? jegyein lehet vitatkozni, kinek tetszik, kinek nem, de szó nélkül nem tudunk elmenni mellette.
Az 1198 köbcentis, ‘L’ kettes Testastretta 11° Desmodromic blokk 162 LE-t és 128 Nm-t tud leadni, mindezt háromféle, elektronikusan állítható üzemmódban. A kipufogórendszer látványosan kanyarog.
Az er?forrás 1198 köbös, L kettes folyadékh?téses dezmó-blokk, ami egy térhálós acél, kett?s falú cs?vázban kapott helyet. Itt is, akárcsak a kis Streetfigthternél, a 11°-os, hegyes szelepszöget (11 a 37 helyett ) alkalmazták. Ennek az el?nye, hogy az er?leadás sokkal egyenletesebb, a fogyasztása optimális, viszont a csúcsteljesítmény valamelyest csökkent. Ez az er?forrás egyébként ugyanaz, mint amit a Multistradaban is megtalálunk, annyi különbséggel, hogy itt kb. 10 LE-vel er?sebb kipufogórendszerenék és az átdolgozott airboxnak köszönhet?en.
A motorblokkhoz az elektronika segítségével három vezetési mód közül választhatunk, Sport, Urban, Touring. Az elektronika a beállított módhoz állítja az ABS-t és a DTC-t (Ducati Traction Control) is. Nyilván maximális teljesítményt és a leginkább robbanékony er?leadást a Sport módban kapjuk. Mindehhez egy jól használható 6 fokozatú váltó társul és egy szervós csúszókuplung.
A m?szerfalra nem lehet panasz. A „normál” LCD-kijelz? mellett egy színes tankra szerelt TFT kijelz?t is kapott. Itt aztán van mit olvasnunk: ABS, DTC, riding mód és még sok minden …
A m?szerezettségre nem lehet panaszunk. A megszokott kontrol ledek mellett két kijelz?nk is. Van egy önmagában is elég komoly LCD-kijelz? és egy a tankra szerelt, színes TFT-kijelz? is. Ez utóbbi bekapcsolásnál szép kis animációval indul, egy kis szoftverhekkeléssel szerintem még filmezni is tudunk rajta. A két kijelz? menüinek felsorolását most nem tenném meg, mert rámenne az egész teszt. Talán a legfontosabb, hogy a vezetési módokat és a hozzájuk kapcsolódó ABS, DTC állásokat itt tudjuk kiválasztani, amit folyamatosan le is olvashatunk akárcsak az aktuális sebességfokozatunkat. A többit a m?szaki leírásban megtaláljátok. A menüben a bal kormánycsutkán lév? kapcsolókkal tudunk lépkedni. Azt megállapíthatjuk, hogy nincs olyan információ, amit ne tudnánk kinyerni – és mindezt nagyon stílusos és modern köntösben.
Minden egyedi. Markáns futóm?elemek, szépen kidolgozott félkarú leng?villa, kilencküll?s kovácsolt-mart könny?fém kerekek, és az a rendszámtáblatartó …
De ne szaladjunk el a futóm? mellett sem. Azt is szépen összeválogatták a Diavelre. Kezdjük a brutális, 50 mm-es, teljesen állítható Marzocchi fordított villával, ami DLC bevonatot kapott (Diamond Like Carbon, a bevonatnak köszönhet?en kiváló felületi simaság, alacsony súrlódás és nagy mechanikai keménység érhet? el). Ennek az els? villának a látványa, elég markánssá teszi a gép megjelenését.
Hátul egy szintén állítható, progresszív Sachs rugóstag dolgozik egy félkarú alumínium leng?villában. A félkarú leng?villának köszönhet?en a Diavel gyönyör? 17”-os, kilencküll?s, kovácsolt-mart kerekekének minden részlete jól látszik. Van is mit nézni a brutál méret? hátsó 8×17–es (!!) felnin! De egy ilyen gépet meg is kell állítani, erre a jól cseng? Brembo márkanév lehetne a garancia, de fék terén nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A hátsó fékre volt egy kis panaszunk, mert nem fogott igazán jól. Hozzá kell tenni, korábban valaminek nekid?lt a Diavel és a fékpedál hajlott volt, ami nem segítette a helyzetet. Ráadásul a hátsó fékkel kapcsolatban voltak visszahívások is, szóval itt egy-két pontot le kell vonnunk. Az els? fék azonban kárpótol minket. Mind kinézetét, mind használhatóságát tekintve. El?l egy dupla Brembo monoblock féknyereg dolgozik 320-as tárcsákon, négydugattyús munkahengerekkel, természetesen mindenhol radiális elrendezéssel. Erre tényleg nem volt panaszunk. Tetszett is, jól is fogott.
A hatalmas 245-ös hátsó gumi ellenére elég jól tudunk vele kanyarogni, akár két személlyel is. A széles kormány adja a fílinget, de azért kell er? a mozgatásához.
Kíváncsian vártam milyen benyomást kelt majd a Diavel, amivel a Balaton környékén karikáztunk. Az üléspozíció rendben van, cruiseres-túramotoros keverék. A széles kormány zavarja össze egy kicsit képet, ami azt az érzetet kelti bennünk el?ször, hogy jó nagy vassal lesz dolgunk. Azonban ha elindulunk, ez az érzés megsz?nik. A széles kormánnyal inkább er?t fitogtatunk, bár szó se róla, kell azért er? a motor mozgatásához az üléspozíciónak, az alacsony villaszögnek és a széles guminak köszönhet?en.
A 210 kg-os súlyát nem lehet soknak mondani és bizony a menetteljesítmény terén ez érz?dik is. Alapvet?en könny? vele menni, én kicsit elfáradtam a nap végére, mert számomra szokatlan ez a fajta motorozási élmény, és ilyenkor nagyon figyelmesen vezetek. Maga a motorer?, az b?ven elég, majdhogynem sok is! A lineáris er?leadásnak köszönhet?en azonban nagyon élvezhet?. Még a sport módban is, ahol a maxot adja, könnyen használható a gép. Azért ha lenyelezzük, kell is kapaszkodnunk rendesen, ráadásul emeli is az els? kerekét egyedül és utassal is egyaránt. Kanyarogni lehet vele, akár két személlyel is. Féltem kicsit a hátsó gumitól, hogy használhatatlanná teszi, de vezethet? maradt gép. Közepes távú túrákat szerintem simán be lehet vele vállalni
Az izomcirkálós pacek rendben van. Már csak egy pillantást kell vetnünk a pénztárcánkra, és ha tele van, mehetünk is a Ducati szalonba!
Összegzésképpen a Diavel egy valóban jól használható cruiser. Az elemek, amikb?l építkezik és maga a gép abszolút prémium kategória. Könnyed túrázásra, külvárosi szaladgálásra, esti kiruccanásra a tóhoz, vagy bevállalósabbaknak a tengerpartra jól megfelel. Hatalmas élmény vezetni, de f?leg a gyorsulások, amik igazán élvezetesek vele. Megjelenése nagyon egyedi és komoly presztízst kölcsönöz. De van azért egy sarkalatos pontja, ez pedig az ára … a Carbon verzió közel hétmillió forint. Nagyon jó motor a Diavel, ehhez nem férhet kétség, de nagyon gazdagnak kéne lennem ahhoz, hogy a garázsomban álljon.
Klikk a képre! Galéria nyílik!
M?szaki adatok : itt
Másodvélemény
Ahogy felültem a Diavelre, pár perc alatt valami euforikus érzés kerített hatalmába és arra gondoltam, hogy azonnal alapitani kellene egy Diavel Köztársaságot.
Kiállni és azt kiabálni, hogy mindenkinek Diavelt, mindenkinek! Az ember nem tud nem kikapcsolni és mosolyogni. Olyan keveréket alkotott a Ducati, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Azok, akik sok motoron ülnek-ültek, tudják, hogy vannak jó motorok és talán még jobbak is, de van, ami az els? pillanatban magával ragad és képes azonnal közvetiteni mindazt, amit a gyártó szeretett volna, hogy érezzünk.
Beszélhetnénk az elképeszt? súlyról, ami annyira meglepett, hogy nem tudtam eldönteni: ennyire jól sikerült a tavaszi er?nléti felkészités vagy ez a motor tényleg ennyire könny?. Újra és újra felemeltem a kitámasztóról és szinte már súlytalan mindahhoz képest, amit a kinézetéb?l várnánk t?le. Rendkívül kezesen adja le az er?t, de mégis mindenhova odaérünk – s?t legtöbbsz?r úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban a városmajori hintán ahol a sebességt?l a leveg? szinte a gyomromba szorult.
Minden kézre esik, minden állítható, egy darabon Polist, a fotósunkat én vittem, aki közel kilencven kiló a felszereléssel amit cipel magával. Ahogy felszállt a motorra, azonnal érezni lehetett a kormányzáson és a motor viselkedésén a változást. Azonban a lábunkhoz lenyúlva könnyedén tudunk állitani a hátsó futóm?vön, ami jól reagál és már vissza is nyertük ugyanazt az élvezeti faktort, ami egy személlyel állt rendelkezésre. Ugyanez a gondolatmenet segít a megfelel? vezetési mód kiválasztásában. Nem kell megállnunk vagy lassítanunk, elég ha csak elvesszük a gázt és egy gombnyomással már át is írhatjuk a térképet az aktuális igénynek megfelel?en. Hisz ha diavelezünk, egy percre sem akarunk megállni vagy bármi másra figyelni.
Élvezetesen fordul kanyarról kanyarra és a kigyorsítás is szórakoztató a technikásabb szakaszokon. A bemeneteknél az els? fékek t?kéletesen uralják mindazt, amit meg kell tudniuk fogni. Jó a nyomáspont és fokozatos hatást képesek nyújtani, ami nagy mértékben segíti a Diavel élményszer? vezetését. (a hátsó fék m?szaki hibásnak t?nt, de igazából én szinte elösz?r észre sem vettem, mert annyira kellemesen dolgozik a motorfék és az els? fék párosa).
A fogyasztása meglep?en kulturált maradt végig, pedig nem egyszer átléptem vele a cruisolás ideális tempóját (nem haladta meg a 7 litert száz kilométeren).
A design tervezésénél egyetlen mottó lehetett, a „kompromisszummentes tervezés” és mint a jó kertész, az utolsó kis részletét is megdolgozták a felületnek. A utaskapaszkodó kidolgozottsága és a kivitelezés kreativitása teljesen leny?gözött minket. Közben persze minden apró részlet egymásra simul és szinte némán alkotnak a Ducatira oly’ jellemz? egységet.
Az er?forrás folyamatosan és szépen dolgozik, a kezel?szervek egyértelm?ek a kulcsnélküli inditás pedig a második indulás után olyan természetessé vált, hogy mikor motort cseréltünk és kaptam egy kulcsot, hirtelen zsebre tettem és úgy inditottam rá a másik tesztmotorra.
Ha összegeznem kellene, akkor tényként lehet közölni, hogy a Ducati megtalálta ezzel a modellel az arany középutat – sok szempontból. Képes volt azt a mennyiség? lóer?t elhelyezni egy cruiserben, amivel b?séggel meghatározó tud lenni a piacon, mindezt úgy, hogy zsenialisan kezelhet? és szórakoztató motort hozott létre. Amelynek a hátterében a tökéletes anyagfelhasználás és technikai átgondoltság áll. A megjelenésr?l pedig egyszerüen nincs mit irni, látni kell és elfogadni, hogy Itáliában még mindig van valami, ami sehol máshol nincs és ennek egy kis esszenciáját úgy hívják: Diavel.
Legutóbbi hozzászólások