A 178 közül nagy emóciókat váltott ki Philippe Coulon megmentése a svédországi
Anderstorp pályáján. Coulon maga az eset után ‘Bon Dieu’-nek, azaz
Jóistennek nevezte a mobil klinikásokat, a svájci sajtó pedig kés?bb sokáig
ezen a néven emlegette a csapatot, amely 1978-ban 177, 1979-ben 192, 1980-ban
pedig 227 pórul járt motorversenyz?nek segített.
1978-ban, Imolában Michel Rougerie életét csak újraélesztés árán lehetett megmenteni (l. a képen).
Virginio Ferrarit két alkalommal is kritikus állapotból kellett visszahozia
Beppe Russo doktornak, Imolában és Le Mans-ban. A francia pályán a Garage
Blue kanyarban az olasz akkor szenvedett életveszélyes sérüléseket, miközben
épp a világbajnoki címért harcolt.
1981-ben, az Olasz Motorsport Szövetség (vagy sokkal inkább Francesco Zerbi)
támogatásával adták át a második Mobil Klinikát. Zerbi ügyvéd, a szövetség
elnöke az els? pillanatoktól kezdve nagy rajongója és tisztel?je volt az emberséges
és felel?sségteljes kezdeményezésnek.
A második mozgó kórház nemcsak jobban felszerelt, de nagyobb is volt az
el?dnél: ebben már egyszerre két fekv?ágy kapott helyet. Igaz, a munka sem lett
kevesebb a világ nagydíjain, háromezernél is több, kisebb-nagyobb beavatkozást
végeztek a specialisták évente, nagyjából 300 pilótát kezelve.
Az 1982-es imolai kétszáz mérföldesen Graziano Rossi elesett a Tosa-kanyar
bejárati ívénél. A kanyar ‘ügyeletes orvosa’, Carlo Cozza sikeresen
visszaállította a versenyz? légzését és vérkeringését (l. a fels? képen), a mobil klinikára
szállított Rossi pedig végül magához tért, így apja maradhatott a kis Valentinónak,
aki aznap édesanyjával az imolai boxban szurkolt a családf?nek (l. lent).
1983 Holland Nagydíján Wayne Gardner szállt bele Franco Uncinibe: a mobil
klinikások gyorssegélyt adtak a traumás állapotba került olasznak, aki egy
hónapig élet és halál között lebegett, el?bb a groningeni kórházban, majd a
bolognai Rizzoli Intézetben, ahonnan végül gyógyultan távozott.
(Folytatjuk.)
Forrás: www.clinicamobile.com
Legutóbbi hozzászólások