EST. 2002

A dupla hátraszaltó igaz története (1. rész)

Fordította: Nagy Norbert Fotó: archív, BNA Photos

Kevés olyan motokrossz-rajongó van, aki még ne hallott Travis Pastranáról. Az egykori profi motokrosszos szinte egymaga írta a freestyle-mx történelemkönyvének els? fejezeteit. Sajnos már csak múlt id?ben beszélhetünk err?l, hiszen amint az alábbi írásából is kiderül majd, lassan abba szeretné hagyni ezt a szakágat. A sokkal biztonságosabb négy kerékre voksol a mindig jókedv? srác. Nemrég megjelent könyvéb?l (The Big Jump: The Tao of Travis Pastrana) emeljük ki talán az egyik legizgalmasabb taktust, a dupla hátraszaltó és annak megszületésének hiteles történetét. Hiteles, hiszen maga Travis írta a következ? sorokat, rám csak a magyarosítás hálás feladata hárult.

Minden energiámat a rallyzás kötötte le, mikor kezdetét vette a 2006-os freestyle-szezon. Ez volt a második teljes évadom négy keréken, és nagyon meg szerettem volna nyerni a bajnokságot. Keveset tudtam csak a fresstyle-al foglalkozni, ezért új trükk nélkül érkeztem meg a Dew Tour (freestyle bajnokság Amerikában) els? állomására Louisville-be, ahol annak rendje és módja szerint, alulmaradtam Nate Adams-el szemben. ? az egyetlen ember, aki versenyben tudott legy?zni, és most már harmadszor sikerült ez neki. A dobogón gratuláltam neki, beletör?dve a második helyezésbe.

2000-ben már majdnem megvolt a szimpla hátraszaltó. Édesanyja válasza a mutatványra: ‘Meg akarod ölni magad kisfiam?!’

Néhány nappal kés?bb láttam a verseny közvetítését, és teljesen meglep?dtem a nyilatkozatán. „Nem volt nagy cucc megverni, sokkal jobb vagyok nála!” Tessék? Teljesen le voltam döbbenve.

Azonnal hívtam Andy Bellt (már többször láthattuk ?t az Papp László sportarénában trükközni), aki a Nate-tel közös szponzorunknál dolgozik. „Mondd meg neki, hogy kezdjen el gyakorolni, mert olyat mutatok a világnak, ami minden képzeletet felülmúl”. Majd küldtem egy rövid e-mailt Nate-nek: „A játszma elkezd?dött. Készülj a következ? állomásra fiú.”

Annyira felb?szített, hogy másnap már a szivacstekn?be (mostanság így gyakorolnak a freestyle-erek) ugráltam. Elérkezett a Dew Tour második állomása, én pedig kész voltam a superman hátraszaltóval, és egy kombinált superman-hátraszaltóval, de a tarsolyomban volt már a dupla backflip is. Minden ridert felhívtam, hogy elmondjam nekik mit tervezek. Tényleg olyan nagyfiúnak hiszi magát? Több versenyt nem fog nyerni ebben az évben – gondoltam magamban. A verseny el?tt hívott az ügynököm: „Tudom, hogy megy a dupla, de ez nem a megfelel? alkalom. Hagyd meg az X Games-re”. Életemben el?ször, azt csináltam, amit mondott.

Az a bizonyos superman-backflip

Tíz éve, hogy a freestyle rabja vagyok, mindig nagy móka számomra egy verseny. Szinte mindent elértem már, amit ebben a szakágban el lehetett, éppen ezért azon agyaltam, hogy abbahagyom az egészet. De Nate visszarántott, motivált engem, és megajándékozott életem legnagyszer?bb és legszórakoztatóbb évével.

A nyaramat azzal töltöttem, hogy begyakoroljam a duplát – nagyok keményen ráfeküdtem az ügyre. 2005 szeptemberében már volt egy sikeres próbálkozásom, így még nagyobb volt a rám nehezed? nyomás. Akkoriban egy kép bejárta a magazinokat, mindenki állította, hogy hamisítvány. Aki pedig hitt bennem, azt mondta: csak a speciális rámpának köszönhetem, hogy sikerült. Ha be akarom tömni a kétked?k száját, akkor egy hivatalos versenyen, normál rámpáról elugorva kell bemutatnom a duplát. Rengeteg gyakorlás, és hiba után kezdtem ráérezni az id?zítésre, és a dimenziókra. Pár héttel az X Games el?tt felhívtam az ESPN-t, mert kellett a speciális rámpa (de közel sem annyira kedvez? szögben beállítottat kért, mint amilyenr?l egyszer már sikerült neki a trükk). Rendszerint segítik a motorosokat, ha látnak bennük fantáziát, más szavakkal: ha biztosan sikerül a mutatvány. De azt a választ kaptam, hogy „Gondold át ezt még egyszer Travis!”. Nem hittek bennem.

Elég tapasztalt vagyok már ahhoz, hogy tudjam: nem sikerülhet normál rámpáról nekirugaszkodva a dupla. Egyszer?en fizikailag lehetetlen. Mikor egy hét múlva sem kaptam pozitív választ, a faterom hívta a tévétársaságot. „A fiam meg fogja próbálni a dupla hátraszaltót” – mondta az illetékesnek, mikor hajlandó volt válaszolni a telefonjainkra. „Speciális rámpára van szüksége. De akkor is megpróbálja, ha nem segítenek neki. Azt akarják, hogy a nemzeti tévében ölje meg magát a fiam?” – erre már felkapták a fejüket. Beleegyeztek a dologba.

? csak mosolyog, miközben a világ ámul

Ha úgy lett volna, ahogy én akarom, akkor a freestyle-versenyen csináltam volna, de szerintük egy speciális rámpa összezavarta volna a vetélytársaimat, így maradt a Best Trick verseny (lásd X Games 13: Pastrana Waterloo-ja cikk). Szerencsétlenségemre, a Best Trick versenyt pont az X Games els? napján tartják, így ha megsérülök, a többi megmérettetésen – freestyle, supermoto, rally – nem tudok elindulni, ezért aztán a 200.000 dollárt sem lesz esélyem hazavinni.

Elérkezett az X Games. Egész pénteken ideges voltam. Biztos ezt akarom? Képes vagyok rá? Tele volt a fejem, nem tudtam ellazulni. Mindenkit megkérdeztem, hogy csináljam-e, persze mindenki más választ adott. A legtöbb barátom ellenezte a dolgot: „Tudjuk, hogy képes vagy rá” – mondta Kenny Bartram (szintén freestyle-os). „Szóval nem szükséges végrehajtanod. Nem kell neked semmit bizonyítanod.”

A Best Trick verseny edzésére késve érkeztem, mert lefoglaltak az el?készületek a többi versenyszámra. Beérve a Staples Centerbe láttam, hogy még nincs kész a rámpám, ezért kértem a pályamunkásokat, hogy legyenek oly’ szívesek és készítsék el? nekem az ugrót – szerettem volna párat gyakorolni, miel?tt az ismeretlenbe lököm magam. „Te csak drámázni akarsz. Mi hátravihetjük neked, és megemelhetjük kicsit, de még akkor sem fogod tudni megcsinálni.” – hangzott a válasz. Találkoztam már pályafutásom során rengeteg ilyen beszólással, de már nem tudtam jó pofát vágni hozzá. „Csináljátok, amit mondtam!” – förmedtem rájuk.

Folyt. Köv.

ugrás fel