Egy hétszeres világbajnok is csak ember. Lélegzik, dobog a szíve, vannak érzései. Ezért fordult a motorozás felé, mikor szögre akasztotta az F1-es bukóját és ezért szerepel most (túlzás nélkül) minden sajtóorgánum hasábján. Mert ma Schumi motoros bukása a legfelkapottabb téma a motorsport berkein belül.
Az el?zményeket ugye nem kell leírni. Talán nincs olyan ember, aki ne hallott volna a Massa-balesetr?l, és a Schumi-rehabilitációról. Isten lássa lelkünket, a mi szemünk is könnybe lábadt a nagy come back hallatán, még az is megfordult a fejünkben, hogy a nagy MI-s vakációnkat egy nappal korábban fejezzük be a valenciai futam kedvéért. Egyébként csak akkor fanyalodtunk volna rá az Európai Nagydíjra, ha Radnai Péter a szerkeszt?ségünkbe delegálja a tavalyi év 12 címlaplányát, hogy altesti tájékon kis örömet szerezzen nekünk, beleértve a szerkeszt?ségi vadászgörényünket is.
De Schumacher visszavonulót fújt. Februári motoros esése komolyabb volt, mint azt akkor elárulták. A legfrissebb hírek szerint a hétszeres világbajnok koponya- és nyakcsigolya-törést szenvedett a buktától, valamint megsérült az az artéria is, amely az agy hátsó részének vérellátásáért felel?s. Magyarul kevésen múlott, hogy nem szívószállal eszi a hamburgert. Az eset kapcsán soha nem látott médiaérdekl?dés övezte az F1-et, még a bulvármagazinok is napokon keresztül Ferrari vörösben úszott, ujjal mutogatva a kétkerek?ekre.
És elérkeztünk jegyzetünk f? témájához, a motorversenyzéshez. Elvégre mégis csak egy motoros portál vagyunk, miért foglalkoznánk a négykerek? száguldó cirkusszal?! Megvannak arra a megfelel? szakorgánumok. Mikor Michael bejelentette, hogy motorozni kíván a jöv?ben – pótolandó valahogy az adrenalinbombát, amit versenyzés adott neki -, csak mosolyogtunk egyet. Mert hát, hány alkalmat látott a világ, hogy egy autós felült volna egy motorra. Ráadásul versenyezni! De hiba volt Schumachert alábecsülni, mert komolyan gondolta. És ha ? valamit komolyan gondol…
Keményen tréningezett. Még a Pannónia-ringre is átjött, hogy csiszoljon kicsit a térdel?s kanyartechnikáján. Otthon pedig a MotoGP-futamok nézésévél tréningezte le agyban egy tökéletes kör algoritmusát. Egyre bíztatóbb körid?ket ért el, de az már látszott, hogy motoron nem lesz olyan sikeres, mint négy keréken. Okos ember lévén el?ször csak kicsiben játszott. Elindult pár IDM futamon, számottev? eredmény nélkül – közben a világsajtó már a WSBK-ban látta az öreget.
Az idei IDM szezonra készült nagy er?vel, amikor megtörtént az ominózus baleset. Gyorsabban eszmélt a derék német legény, mint kezd? meleg az els? farbatúrást követ?en, hogy itt bizony a lét a tét. Élete legnagyobb balesete volt ez, most el?ször csapta meg egy esetleges komoly sérülés szele a sebesség polihisztorát. Nem is próbálkozott többet a kétkerek? fenevadakkal. Talán átgondolta végre, hogy a sikeres motorversenyz?k nem véletlenül kezdik az ipart 4 évesen.
Lehet bármekkora klasszis valaki, a professzionális motorversenyzéshez kell az a több tíz év, míg a valaki megfizeti a tanulópénzt. Rossi se véletlenül hagyott fel az F1-es álmaival. Egyszer?en nem lehet ilyen kés?n átváltani. Ma már nem John Surtess világát éljük. A motorsportot erre kitenyésztett kibernetikus organizmusok ?zik, akármennyire is nem tudja ezt elfogadni egy-egy makacs egyed. Sok múlott azon a februári bukáson. A globális sporttörténelem legnagyobb visszatérésének lehettünk volna tanúi. De már megtanultuk, hogy – f?leg a sportokban – értelmetlen feltételes módban beszélnünk.
Legutóbbi hozzászólások