Amikor Ryan Dungey Seattle-ban újoncként magasba emelte a szuperkrossz bajnoknak járó 1-es rajtszámot, kritikusok és rajongók egyszerre kaptak a szívükhöz: ilyen utoljára 1993-ban történet. Akkor egy Jeremy McGrath nev? zöldfül? iskolázta le a mez?nyt. Szokatlan motorozási technikájával és utálhatatlan karizmájával hódította meg a terepmotorozás csúcsát és lett a Szuperkrossz Királya. 21 évesen.
1993 telén Jeremy McGrath felköltözött az amerikai szuperkrossz királykategóriájába. Két domináns 125-ös szezon után joggal tartottak t?le a nagynev? ellenfelek, hiszen a BMX-en edz?dött srác egy addig ismeretlen motorozási technikával közlekedett a pályán. Persze Stanton, LaRocco, Bradshaw és a többiek nem felejtették el az orra alá dörgölni, hogy ? csak egy újonc. Annyi tehetséges ifjoncot láttak elvérezni ebben a kategóriában az évek során, miért pont ez a srác lenne a kivétel? De McGrath más volt, ezt hamar bebizonyította az öregeknek.
Dungey Suzukival, McGrath Hondával ért fel a csúcsra.
Január 9-én, Orlandóban rajtolt az amerikai szuperkrossz bajnokság 1993-ban. A gy?zelemért Mike LaRocco, Mike Kiedrowski, Damon Bradshaw, Jeff Stanton és Guy Cooper meccseltek. LaRocco ere teljében nyerte meg az idénynyitót Kiedrowski és Bradshaw el?tt. McGrath a tiszteletreméltó negyedik helyen végzett. Egy héttel kés?bb egy kisebb technikai mal?r ellenére is befért a legjobb ötbe az újonc, a pitben egyre nagyobb figyelmet kapott ez a 21 esztend?s kaliforniai srác.
“Elég vicces volt a második királykategóriás versenyem. Valami nem stimmelt a motorommal egész hétvégén, de csak a leintés után jöttünk rá, hogy mi volt a baj. A f?szerel?m fordítva tette fel a kormány befogót a motorra, ezért viselkedett olyan furcsán a gép Houstonban.” – emlékszik vissza McGrath a bajnokság második fordulójára. A versenyt egyébként Bradshaw nyerte.
Ilyen el?zményekkel érkezett meg Jeremy hazai futamára, Anaheimbe. A helyszínen 55 ezer néz? volt kíváncsi az újonc hondásra. Nem sült fel a nagy nyomástól, s?t, történelmet írt. Az a man?ver, amivel a regnáló bajnokot, Jeff Stantont el?zte meg, máig visszaköszön a rajongók emlékezetében és a szuperkrosszos összefoglalókban.
Vezetési stílusuk nagyon hasonló: nincs felesleges mozdulat, folynak a pályán.
“Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. A testem majd’ szétrobbant az adrenalintól aznap este. Egészen addig az el?zésig nem gondoltam, hogy legy?zhetem a nagy Jeff Stantont, noha a téli teszteken rendre gyorsabb voltam nála. A lelátó szinte felrobbant a rajongók ordításától. Nem tudom…ha akkor nem sikerül ?t megel?znöm, talán el sem jutok odáig, ahová eljutottam karrierem során.” – mondja McGrath.
MC magára talált, magabiztos lett. A bajnokság következ? három fordulóján sem tudták ?t senki legy?zni, még az influenza sem. “Nagyon sokszor versenyeztem karrierem során betegen, de valamiért soha nem szerepeltem le. Úgy álltam mindig a dologhoz, hogy a maximumot hozzam ki magamból, a következ? hétvégén úgy is jobb lesz. Ez mindig segített.”
“Az, hogy négy versenyt nyertem zsinórban meghozta az önbizalmamat, én voltam a legjobb a mez?nyben, az ellenkez?jér?l senki sem tudott meggy?zni. Nem érdekelt a bajnoki cím, csak a versenyek. Mindegyiket meg akartam nyerni, hiszen ezért kezdtem el az egészet.” – így McGrath, 17 évvel kés?bb.
Daytona nem igazán fekszik McGrath-nak.
A hetedik fordulón, Atlantában Damon Bradshaw megállította ?t. Akkor még senki nem sejthette, de ez volt a 90-es évek egyik legjobb krosszosának utolsó diadala. A következ? verseny egyébként még nehezebb volt Jeremy számára. A daytonai viadal soha nem tartozott a kedvencei közé MX-es volta miatt, Mike Kiedrowski meg is lepte ?t, de ezüstérmével 13 pontra növelte el?nyét Bradshaw-val szemben a pontvadászatban.
McGrath ezután megállíthatatlan lett. A következ? négy fordulón (Dallas, Charlotte, Pontiac és Indianapolis) a néz?k számára nem túl izgalmas rajt-cél gy?zelmet aratott. “Én nem unatkoztam az els? helyen, annyit mondhatok. S?t, nagyon is élveztem.” – nyilatkozta akkor a Cycle News-nak a bajnoki cím kapujában álló újonc. A pasadenai fordulón, két versennyel a szezon vége el?tt ott állt a bajnoki cím kapujában és nem hibázott. “Már a rajtnál éreztem, hogy meglesz.” Meglett. Egy újabb rajt-cél gy?zelemmel.
“Bajnoknak lenni leírhatatlan érzés. Az amat?rök között nem én voltam a legjobb, de legbelül tudtam, hogy bármikor képes vagyok legy?zni bárkit. Legy?ztem a világot. Sokan kérdezték azóta, hogy mi volt a sikerem titka. Én erre mindig azt válaszolom: alázat és magabiztosság. Még annyi gy?zelem után sem szálltam el, minden évnek úgy futottam neki, hogy én csak egy bajnokaspiráns vagyok a sok közül. A túlzott magabiztosság el?bb-utóbb kivégez. Mindig egy szerény srác voltam, és még harmincon túl is annak a féktelen kissrácnak érzem magam, aki a BMX pályákon voltam.”
Dungey 20 évesen, McGrath 21 évesen lett bajnok.
(Pasadena SX ’93: 1. rész, 2. rész)
10 gy?zelmével McGrath megdöntötte Bradshaw által ’92-ben felállított, egy szezonon belül szerzett legtöbb futamgy?zelem rekordját, els? újoncként nyerte meg az amerikai szuperkrossz bajnokság királykategóriáját. Hét bajnoki címmel és 72 futamgy?zelemmel a zsebében vonult vissza a 2003-as szezon rajtjánál a Király – mert ?t mindenki csak így hívja az Egyesült Államokban. Vajon a történelem újra megismétli önmagát? Ryan Dungey a legjobb úton halad. A Király nyomdokain.
forrás: RacerX
Legutóbbi hozzászólások