EST. 2002

A motorozás veszélyes, úgyhogy be kell tiltani

Hogy betiltanák a motorozást? Eljöhet az a nap. Talán nem kéne err?l írnunk, de hát a tény az tény: az MCN magazin és a Crash.net internetes lap is megemlékezett a témáról. Igen, a téma ez, jól tetszenek olvasni, és miel?tt leesnének a székr?l Önök, nézzük a realitásokat. Angliában – mert a vélelmezett betiltás földrajzilag azért hála az égnek behatárolt – elindult egy lobbi a Vision Zero névre hallgató, meglehet?sen ellentmondásos közlekedéspolitika mellett. A tézis tételmondata a következ?: ‘senkinek, egyetlen embernek sem szabad közlekedési balesetben meghalnia’. Ne legyenek halottak, sem sérültek, sem rokkantak. S?t: az ebb?l fakadó szociális és egészségügyi költségekre sem szabad úgy tekinteni, ‘mint a közúti forgalom elkerülhetetlen mellékhatása’.

Idáig még rendben is lenne, a szerz? nyilván túl sok Vonnegut-irodalmat olvasott kamaszkorában, vagy szimplán nem ezen a bolygón él. De most jön az igazi dráma: hiszen mindig van a közlekedésnek egy olyan rétege, amely b?nbakká tehet?, amelyre minden rosszat rá lehet húzni. A banditák. Sejti-e már Ön, hogy kikr?l esik itt a szó? A politikai szólamok és érvelések világa tökéletes rendszer, hogy övön aluli ütést lehessen bevinni a motorosoknak, akik a kell?en elvakult, nem motoros lobbisták értékrendjében a tolvajok és garázda elemek reputációjával esnek egyazon szintre. A Vision Zero program svéd kitalálója, bizonyos Claes Tingvall meggy?z?dése az, hogy a zéróba nem férnek bele a motorkerékpárok.

Borzong-e Ön már? Az alapprobléma tehát nem az ellen?rizetlen úthálózat, a kacagva megszerezhet? jogosítvány, az alkoholfogyasztás vagy az optimálistól eltér? m?szaki felkészítettség? járm?vek serege az utakon. Nem, a gond itt más, a motorozás. Már csak a halvány reménysugár marad, hogy akik ezt kitalálták, hamar belátják ordas tévedésüket. Pedig a jelek nem arra utalnak – már elnézést a keserítésért, bár tudjuk, ilyen abszurd hülyeséget nem lehet azért olyan könnyen átnyomni – : a Vision Zero és más közlekedésbiztonsági társkezdeményezések tárgyalásra kerülnek adekvát nemzetközi fórumokon, hogy a 2010 utáni id?szakban a jogrendbe lehessen emelni azokat. Félelmetes, nem? Mi t?bb, hihetetlen, ha nem hivatalos sajtóközleményben olvasná az ember, gyanakodóra is fogná a dolgot.

Aztán egy mezei fenyegetés: ‘Egyre fanatikusabbak leszünk a közlekedési biztonság tárgykörében és minden másban, ami a cél érdekében segít és el?revisz: sebesség- és teljesítménykorlátozások, a gumiabroncsok mérete vagy bármi más, hogy megállítsuk a motoros baleseteket és megmentsük az áldozatokat.’

Min? nemes szavak. De ha megkíséreljük a gyakorlatba fordítani mindezt, kiviláglik a demagógia. Betiltásról beszélni a XXI. században, ehhez azért arc kell. Azt hagyjuk, hogy a politikai vagy dirigensi elit egy része hogyan próbál véleményt alkotni valamir?l, amit sosem élt meg, amihez köze nincs, talán úgy, hogy még az utcára sem megy ki. Így aztán fogalma sincs, hogy mik az emberek valós igényei: nekik minden tökegyszer?. Veszélyesek a motorok? Akkor tiltsuk be! Érdekes, hogy a bársonyszékb?l soha senki nem beszél prevencióról vagy a problémák reális megoldásairól.

ugrás fel