A Triumph Bonneville

Ha a motorkerékpárok történetének sztrádáján a valamilyen módon jelent?ségteljes kilométerkövek után kezdünk keresgélni, a motorozás h?skorát feldolgozó feljegyzésekb?l megannyi fontos modell története fog kirajzolódni el?ttünk. Aztán közöttük is vannak olyanok, melyek a teljes kétkerek? histórián belül nagyobb szerepet játszottak napjaink modern motorjaiig vezet? fejl?dési út kitaposásban, mint mások – a 60-as, 70-es években az egyik ilyen motorkerékpár a Triumph Bonneville volt.

A modell 1959-es bemutatásától az 1970-es évek végéig bezárólag a Bonneville-ek gyorsasága, agilis viselkedése és a kevésbé jól felszerelt és lassabb konkurensekhez képesti alacsonyabb vételára jelentette legf?bb vonzerejét, illetve nem elhanyagolható vev?csalogató szempont volt az általa képviselt jellegzetes Triumph Bonnie stílus és megjelenés is.

A Bonneville ereje és külalakja által az évek során meghódított szívek listáján olyan illusztris személyiségek, mi több, igazi sztárok szerepelnek, mint Hollywood aranyéveinek legnagyobbjai, Marlon Brando és James Dean, vagy jelenlegi sztárjai, mint Richard Gere és Bruce Willis. A színészek mellett a zene nagyjait is hatalmába kerítette a Bonnie láz: maga a király, Elvis Presley is a Bonneville-esek táborába tartozott, ahogy manapság a közkedvelt popénekesn?, Pink is.

De a legnagyobb név, akit ki lehet emelni, és aki nem csak elkötelezettje volt a Bonneville-nek, de nem hétköznapi motorozási tudásának köszönhet?en versenykörülmények között ki is tudta használni a motorban rejl? lehet?ségeket, az nem más, mint a legendás Steve McQueen, avagy The King of Cool.

A Bonneville történelem 54 éve

Az els? Triumph motorkerékpár, ami a Bonneville nevet kapta a keresztségben, az 1958-as Earls Court Motorcycle Show-n leleplezett, ’59-es Triumph T120 Bonneville volt. Nevét az Egyesült Államokban található, Utah állambeli legendás kiszáradt sóstóról kapta, ahol a Triumph és egyéb motorkerékpár gyártók évr?l-évre megmérk?ztek a sebességi világrekordokért.

1963-as Triumph Bonneville T120

Az 1960-as években a Triumph Bonneville-eket Európa és Észak-Amerika szerte el?szeretettel választották a motorosok, els?sorban gyorsasága és versenyképes ára miatt. A motorkerékpárt Edward Turner brit mérnök tervezte korábbi Triumph modellek alapján, 650 köbcentiméteres, soros kéthengeres er?forrását Delta hengerfejjel és dupla porlasztókkal látta el, a sebességváltó 4-fokozatú volt.

A korai Bonneville-ek korántsem számítottak tökéletes motoroknak, megvoltak a maguk gyermekbetegségei és különleges odafigyelést igényl? területei. Hajlamosak voltak a vibrációra, nagy sebességnél egyenes futásuk nem volt tökéletes, a korai vázak pedig el?szeretettel adták meg magukat és repedtek el a váznyaknál – mégis, mindezek ellenére annyira sportos és gyors motoroknak számítottak a Bonnie-k, hogy a siker hatalmas és azonnali volt.

Az addigi, évenkénti finomítások után a Triumph 1963-ban teljesen átdolgozta a típust, kiküszöbölve sok problémát. A frissített Bonnie-kat már Unit (Egység) konstrukciós modellnek nevezték, magyarul innent?l került egy közös alumínium öntvénybe a motorblokk és a váltóm?. Ezel?tt a két külön egységet egy küls?, láncos primer hajtás kötötte össze, a mechanikai problémák nagy része erre a megoldásra volt visszavezethet? – érdekes módon és talán éppen a magasabb bütykölési faktor miatt, manapság a ’64 el?tti, még nem Unit modellek a legkeresettebbek a gy?jt?k körében.

1968-as Triumph Bonneville T120R

Egyéb változtatások is bemutatásra kerültek a ’64 utáni Bonneville-eken, úgymint az er?sített leng?kar és váznyak, vagy a bölcs?váz els?, lefelé futó szárainak szimplára cserélése: mindennek köszönhet?en javult a Bonnie stabilitása, s?t, kifejezetten feszes, kemény motorrá változott. A blokk vibrációja azonban maradt, a merevebb vázzal együtt még inkább próbára téve a motorosok t?r?képességét.

A típus népszer?sége évr?l évre n?tt. 1963-ban még „csak” 6300 darab Bonneville talált gazdára, 1967-ben már 28.700 példány fogyott szerte a világban.

A ’70-es, ’80-as évek

Az 1970-es években kezdték megvetni lábukat a japán motorok a világpiacon, a Bonneville és egyéb, brit gyártmányú modellekhez képest megbízhatóbb m?ködésükkel vívták ki az elismeréseket a keleti gyártók számára. A konkurenciaharc diktálta tempót a Bonneville egy új olajozási rendszerrel (vázban tárolt, kevesebb olajmennyiség) kívánta felvenni, majd 1975-ben a váltókar is végleg átkerült a manapság megszokott, bal oldali pozícióba.

Triumph Bonneville T140

A folyamatos finomítások és az amerikai piac miatt beiktatott változtatások egyre csak növelték a Bonneville gyártási költségeit, az ezzel párhuzamosan emelked? vételár miatt pedig a 70-es évek közepét?l fokozatosan csökkenni kezdett a modell iránti kereslet. 1977-ben az akkori, Meriden székhely? gyárban egy sztrájkot követ?en a Triumph-ba új tulajdonosok szálltak be, még tovább növelve a költségeket. Noha a Triumph a 750 köbcentis, 5-sebességes Bonneville T140 bemutatásával válaszolni próbált a japánok kihívására, de a britek és japánok gyártási min?sége közötti rés egyre csak szélesedett.

Az 1970-es évek vége felé, noha a gyár egyre nehezebb és sötétebb jöv?t jósló pénzügyi helyzetbe süllyedt, a Triumph próbálta tartani a lépést a japánokkal, bemutattak számos átdolgozott modellt. A Bonneville-eket a kezdetekt?l sújtó vibrációkat a T140AV (Anti Vibration) modellben próbálták csökkenteni, a bevételek növelése érdekében bemutatták a kizárólag az amerikai piacra szánt, egyoldali kipufogóival és kisebb tankjával a cruiseres stílust idéz? T140D-t, majd 1981-ben a Károly Herceg és Lady Diana esküv?jének emléket állító Bonneville Royal Wedding limitált darabszámú kiadást, önindítóval és krómozott tankkal.

Triumph Bonneville Royal Wedding

Az eredeti Bonneville-t 1983-ig gyártották, az utolsó példány ’83 januárjában gördült le a merideni gyártósorról. Ebben az évben ment tönkre az eredeti Triumph gyár, de a Bonnie-k története itt még koránt sem ér véget! A Triumph új tulajdonosa, a brit ingatlanmogul, John Bloor számára egy alvállalkozó, egy bizonyos Les Harris újraindította a Bonneville-ek gyártását saját neve alatt a devoni Newton Abbotban 1985 és 1988 között, ezeket a kizárólag a brit piacon értékesített modelleket „Harris” vagy „Devon” Bonneville-ekként emlegetik.

A modern Bonneville

A legenda teljes újjászületése 2001-re datálható, ekkor mutatta be az immár Hinckley székhely? gyártó a legújabb, a mai napig gyártott Bonneville-t, a teljesen új tervezés? és modern technikai megoldásokkal készül?, de a régimódi formákhoz és elképzelésekhez ragaszkodó „modern klasszikust.” A kezdetben 790, majd nemsokára 865 köbcentiig növeked? kéthengeres, annak ellenére, hogy küls?leg akár a legels? változatot is felidézheti a m?ért?ben, odabent a lehet? legmodernebb.

2008-ban benzinbefecskendez? rendszert kaptak a Bonnie-k, de hogy a klasszikus vonalak ne csorbuljanak, a furfangos Triumph-mérnökök egy „kibelezett” porlasztóház belsejében rejtették el az injektor szelepeket, ezzel is nemhogy fenntartva, de még a modern id?kben is tovább mélyítve a Bonneville „igazimotorságát.”

Amellett, hogy az öreg motoros rókák maradéktalanul megtalálhatják a Bonneville-lel számításaikat, amennyiben egy stílusos, megbízható és igazi, hosszan tartó értéket képvisel? motorkerékpárra vágynak, a fiatal, kezd? motorosok számára is vonzó alternatívát jelenthet egy modern klasszikus Triumph. Kezelésük a sz?k városi forgalomban és a nyílt országúton egyaránt gyerekjáték, ugyanakkor a régimódi küls? alatt lapuló modern technikát bújtató futóm? és fékalkatrészek még sportosabb tempóra váltva sem jönnek zavarba – akárcsak régen, a Bonneville még napjainkban is képes leny?gözni motorosát sokoldalúságával és szépségével.

Testvérmodellek

Manapság a Bonneville-sémára több különböz? stílust képvisel? motorkerékpárt gyárt a Triumph. A 2007 óta 865 köbcentiig n?tt és az öntött alumínium kerekeinek köszönhet?en némileg modernizálódott megjelenés? alap Bonneville mellett megjelent a Bonneville T100 küll?s kerekekkel, alacsonyabb, „borsóköp?” kipufogókkal és még több krómmal a ’60-as évek stílusának szerelmesei számára.

Triumph Bonneville T100

Ezek mellett, akárcsak a h?skorban az akkori fiatalok és „Ton Up Boyok,” a Triumph is elkezdte „építgetni” a Bonneville-t különböz? stílusú és felhasználású, új modelleket hozva létre. A csupaszmotor jelleg? Bonneville-b?l két külön változat jött így létre, a café racer (avagy „régi sportmotor”) stílusú Thruxton, illetve az endúrós jellemz?kkel rendelkez? Scrambler.

Triumph Thruxton

A Triumph Modern Klasszikusai azonban nem csak err?l a négy modellr?l szólnak – ennél a géposztálynál a tuninglehet?ségek tárháza szinte kimeríthetetlen, legyen szó akár a megjelenést személyre szabó optikai kiegészít?kr?l, akár a teljesítményt növel? alkatrészekr?l, mint például amilyenek a Triumph számára gyártott Arrow kipufogórendszerek.