EST. 2002

A VFR-sztori

1994. Harmadik felvonás, melyben a majdnem tíz esztend?s modell ismét
változik. A trend a könnyed, agilis motoroké ’94-ben, és a VFR alkalmazkodik.
Az ismét újjászület?, könnyebb járm? visszatér ahhoz az úthoz, amelyr?l letért
a kilencvenes évek eljöttével
(a második felvonásban). A ‘bels? tulajdonságai’
is változnak, sokkal gyorsabbak lesznek a motor válaszai, jobb a gyorsulása,
köszönhet?en az új, lapos szelepes, a korábbinál kisebb átm?r?j? karburátoroknak.

Ugyan a piacon megjelennek már a vetélytársak, a japán V4-es még mindig
a paletta legeklektikusabb maxija
, és tartja magát az eladási összetettek
élmez?nyében.

1998. Negyedik felvonás, amelyben m?szakilag a legtöbbet változik a
VFR az el?z? verziókhoz képest. N? a henger?rtartalom, 800 kcm-ig, a V4 blokk
elektronikus befecskendezést kap, a teljesítmény 10 LE-vel n?. A ‘hipersport’
mint m?faj már rég elhagyta a modellt, de a teljesítmény, vezetési élmény
és élvezhet?ség egyensúlya még mindig egyedülálló
. Egy magát nagy könnyedséggel
vezetni enged? kétkerek?, amely blokkjának összetéveszthetetlen jellemvonásaival
teszi magát mássá, mint bármi más.

A ’98-as változaton nem az elektronikus befecskendezés az egyetlen innováció:
felkerül a dual CBS fékrendszer is.
2000-ben aztán érkezik a katalizátor,
megfelelend? az egyre szigorúbb környezetvédelmi el?írásoknak.

2002, a nagy finálé, amelyben a fogaskerekes disztribúciót felváltja
a V-Tec, a fék rendszere pedig a megújított Sport CBS lesz. Egyel?re ez az utolsó
fejezete a VFR szagájának. Olyan modellr?l van szó, ami nemcsak hogy túlélte
a változó id?ket, de mindvégig gyémántszeme tudott maradni az aranyszárnyas
gyárnak
. S?t, a tervek szerint még sokáig marad is.

ugrás fel