AMA SX: A szerencse forgandó

Szöveg: -nn- – Fotó: Guy-B, Racer X

Két verseny, két legendás helyszínen, két felejthetetlen hétvége. Az indianapolisi RCA Dome-ban az utolsó SX versenyre került sor, Daytonában soha nem látott körülmények között zajlott a motorverseny, de talán jobban hajazott egy Jet-ski viadalra.

Reed vesszőfutása az utóbbi versenyeken már-már kétségbeejtő. Az ausztrál klasszis remekül teljesítette a nyugati penzumot, de valahogy mintha elpártolt volna tőle a szerencse keleten. Houstonban és Atlantában bebizonyította, hogy ő is tud hibázni, Daytonában pedig…ezt inkább később. Ne lőjük le a poént az elején!

A kicsiknél is szenved a favorit. Ryan Villopoto toronymagas esélyesnek számított, a szakírók egy emberként ítélték oda neki már a rajt előtt a keleti trófeát. Aztán mi történik? Három fordulót követően két második helyre volt jó. Az idei szezon bomba meglepetése egyértelműen az újon Trey Canard, aki soha nem látott idénykezdést. A Torco Honda újoncát eddig még senki nem tudta megfogni keleten. Érdekes lesz a Lites szétlövés a Davey Coombs trófeáért: Lawrence-Dungey-Canard-Grant-Villopoto!

Végső állomás: Indianapolis

1992 után búcsúzik az RCA Dome. A gigantikus sportcsarnokot jövőre egy még gigászibb fedett aréna váltja, amit Lucas Oil Stdiumnak kereszteltek a város előjáróságai, kedveskedve a projekthez nem kevés pénzzel hozzájáruló szponzornak.

A pontversenyben vezető Chad Reed még nem nyert Indyben, minden idegszálán azon volt, hogy méltóképpen búcsúztassa az RCA Dome-ot. Ebben az évben öt helyszínt a versenyzők saját maguk tervezhetnek meg: Houston Windham, Atlantát Stewart, Indianapolist Reed rajzolhatta meg.

És ha már tollat ragadott a Yamaha kiválósága, az idei szezon egyik legtechnikásabb pályáját építette fel a Dirt Wurx-szal. Minden szentnek maga felé hajlik a keze nem igaz? Meglepetésre a sérüléséből felépülő Josh Hill parádézott az edzéseken, de királysága tiszavirág életűnek bizonyult. Reed a versenyen szólózott: rajt-cél győzelemmel nyerte első indianapolisi viadalát. Mcgrath 6 és Carmichael 4 sikere egyelőre még így is elérhetetlen számára.

Reed 2002 után tudta ismét a csúcsra jutatni ebben a városban a Yamahát, hat évvel ezelőtt David Vuillemin vitte sikerre a márkát. Viszont valamennyi indianapolisi versenyét a dobogón tudta befejezni Chad, zsinórban hatszor. Reed-el Josh Hill és Andrew Short ünnepelhetett a pódiumon. Az houstoni és atlantai hős peches hétvégét fogott ki: Windhamet a technika fosztotta meg az éremtől, Millsaps két körrel a vége előtt a második helyen motorozva vágta földhöz magát.

***

1992 március 21-én Jimmy Button szakította át elsőként a célszalagot egy Yamahával az akkor mág 125-ös kategória versenyén. A hangvillás márka egyébként a legeredményesebb gyártónak számít itt a kiskategóriában: öt győzelemből 2004-ben Josh Hansen szerezte az utolsót. A legsilányabb teljesítményt a legsikeresebb márka könyvelheti el: háromszor győzött csupán a Kawasaki Indyben, utoljára 1998-ban Ricky Carmichael ünnepelt. Egyébként Carmichael az egyetlen, aki mindkét kategóriában győzni tudott.

Csodával határos módon Villopoto épp bőrrel úszta meg Josh Grant kemény manőverét Atlantában, viszont a nulláról kell megkezdeni a felzárkózást, akárcsak tavaly Ben Townley-nak. Ezzel még nem lenne semmi gond, ha nem lenne ott a mezőnyben egy TrayCanard nevű srác.

Villopoto pedig küzd keményen, de pont ez a görcsösség hajszolja egymás után buta hibákba. Canard rutinos róka módjára várja ki, míg ellenfele a partvonal mögé teszi magát, aztán kényelmesen learatja a babérokat. Indyben egy féktávon vérzett el Villopoto (fent).

Daytona: Iszapbirkózás

Ha motor, és USA, akkor Daytona Bike Week. És ha Daytona, akkor Daytona 200 no meg szuperkrossz. Ha választhatnának a motorosok, hogy hol győzzenek életükben először, vagy utoljára, akkor nagy többségben ezt a helyszínt választanák. A szuperkrossz Monacójának is nevezhetnénk ezt a viadalt, amivel mindent el is mondtunk róla.

1974-től eleddig hat motorosnak adatott meg, hogy itt diadalmaskodon először (legutóbb Carmichael 2000-ben), és öt versenyzőnek utoljára (Hannah vagy éppen Kiederowski – utóbbi életében először is itt nyert). A legsikeresebb versenyző Carmichael a maga öt győzelmével (2000-2003 és 2006), és az egyetlen, aki három különböző márkát is sikerre tudott vinni Daytona Beach-csen. Előtte Stanton tartotta a rekordot négy diadallal, de McGrath-nak is van három trófeája a legendás Speedweyről.

A márkák közül abszolút a Honda a legeredményesebb. 1982 és 1992 között csak és kizárólag aranyszárnyas motort intettek le az első helyen, a Kawasaki 8, a Yamaha 7 diadalt könyvelhetett el, míg a legkevesebb rivalda a Suzukinak jutott az évek során. Háromszor nyert sárga motor Daytonán.

A trivoál belsején elterülő nyomvonalat két legenda, Mark Barnett és Ricky Carmichael alakította ki. A leginkább mx-es szuperkrossz pályát hozták tető alá, ha élhetek ezzel a képzavarral. Ekkor még nem sejtette senki, hogy a verseny napján szinte használhatatlan lesz a verejtékes melóval megépített ring.

Szinte leírhatatlan, ami történt, szuperkrossz versenyen ilyen eső még nem volt. Mit eső?! Monszun! És hol máshol, mint Daytonán. Ezért is kuriózum ez a helyszín. Nem is próbálkozom szóban elmondani, inkább nézzétek meg a SPEED TV összefoglalóit.

A túlélő showt végül Windham abszolválta elsőként: még egy rögtönzött szemüvegcsere, és egy lájtos bukás is belefért a győzelembe (életében először nyert itt), amihez vastagon kellett Reed pechje is. A tetemes fölénnyel vezető ausztrál motorja két (!) kanyarral a vége előtt megadta magát. Pontelőnye ezzel 23 pontra olvadt Windham előtt, a Honda pedig 1986 és 1991 után harmadszor is kisajátította magának a daytonai dobogót. Ezúttal Millsaps és a San Francisco-i esőben már idén egyszer parádézó Jacke Marsack-nek köszönhetően.

***

A Lites kategória ismét Trey Canard és Ryan Villopoto párharcát hozta. És mint mindig, most is a tapasztaltabbnak számító kawás húzta a rövidebbet. Bár még csak a harmadik fordulón van túl a mezőny keleten, ha Canard továbbra is hozza ezt az átütő energiát, Villopoto búcsúzhat a keleti tróntól.

Bár Canard győzelmhez segítette a Hondát, az örökranglistán továbbra sem tudott a harmadik helyről elmozdulni a márka. A tabella csúcsán 8 győzelemmel a Suzuki áll, mely márka utoljára 2001-ben Travis Pastrana révén nyert Daytonában, a második a Kawa 6 győzelmével, a Yamaha négy diadallal a negyedik (Reed utoljára 2002-ben segítette győzelemhez a márkát), a KTM pedig egy sikerével a örökranglista utolsó helyén, Josh Hansen 2005-ös sikerével.

A bokatörésből lábadozó Townley távolmaradása egyben azt is jelentette, hogy Brian Swink és Travis Pastrana után még senkinek sem sikerült egymás után két diadalt aratnia Daytonában. És továbbra is csak három motoros mondhatja el magáról, hogy mindkét kategóriában nyertek már itt: Carmichael, Stewart és Reed.

De ha babonás lenne Canard jó előjel lehet számára, hogy az eddig 23 versenyből 17 győztest az év végén keleti uralkodóvá koronázták.

***

Hétvégén a három év után visszatérő Minneapolis várja a motorosokat. A minesotai város Orlandót túrta ki a versenynaptárból.