Szöveg és Képek: Nagy Áron – www.mx-flash.com
2009. január 17. rendezték meg az AMA SX sorozat 3. versenyét. Ezúttal ismét az anaheimi Angel stadion jelentette a szinte tökéletes helyszínt. Tökéletes, mert minden irányból nagyon jól megközelíthet? (Los Angelest?l 20 perc kocsival, akik magán géppel közlekednek, mint Windham, azoknak reptér a közelben), hatalmas parkoló tartozik hozzá, ami egyben a tágas depót is jelenti, a stadion befogadóképessége közel 50 ezer f?, és a küzd?tér mérete is ideális egy supercross versenynek.
Ezen felül az id?járás is kegyes volt mind a versenyz?khöz (nem úgy mint Anaheim 1-nél) mind pedig a rajongókhoz. Most már csak egy látványos, átgondolt és hibátlanul felépített pálya kellett, amit mint mindig, most is a DirtWurx csapat hozott össze. És már jöhettek is a riderek!
Az els? körök alatt többen szemmel láthatóan kicsit zavarban voltak a helyenként szokatlan megoldásokkal t?zdelt pályán. A rutinosabbak – és bátrabbak – hamar elkezdték a pálya, a motor és saját határaikat feszegetni, többször hatalmas perecekkel véve tudomásul a pillanatnyi összhang hiányát.. A gyári men?ket azonban csak elvétve sikerült zavarba hozni, de azért náluk is voltak pillanatok, amikor rezgett a léc..
„Szerencsére” kis családom pár tagja is erre a szombati napra t?zte a hazautazást, így jobb híján engem ért az a megtiszteltetés, hogy kivigyem ?ket a reptérre. És hogyhogy nem, pont amikor megérkeztünk, egy türelmetlen kreol b?r? delikvens ellentmondást nem t?r? hangon nyilvánította ki elégedetlenségét és több bomba merényletet helyezett kilátásba, majd – ma sem értem miért – levetette magát egy teraszról. Pechére csak a lába sérült meg, mert addigra megérkeztek a rend?rök a biztonsági személyzettel és azonnal kezelésbe vették…
Ahogy ezekben a terror-fenyegetett id?kben szokás, rögtön lezárták a terminált és se ki, se be. Mire elhárították a hatalmas veszélyt, átfésülték az épületet és útjára engedték a megfáradt utazókat, addigra kb du 6 óra volt és nem elég, hogy nem voltam ott az edzések alatt, az is kérdéses volt, hogy elérem-e a rajtot. De sikerült pont 7-re megérkeznem.
Anaheimben ekkor kezd?dik az igazi látványosság. A szokásos t?zijáték, lézershow, szponzori bemutatkozók, ajándék osztás és himnusz alapozza meg a hangulatát azoknak, akik ekkor érkeznek, és fokozza azoknak, akik már az edzések alatt itt voltak. Az óram? pontossággal zajló események azért is leny?göz?ek, mert egy kicsit mindig más a program, mindig van valami meglepetés.
Ezúttal Carmichael, Mcgrath és Langston szórakoztatták a közönséget pár kör – és pár szédít? whip – erejéig. Az azért szinte hihetetlen volt, hogy Ricky annak ellenére, hogy vélhet?en most találkozott el?ször ezzel az elrendezés? pályával, második körben már tökéletesen duplázta és triplázta az akadályokat, ami sokaknak egészen a verseny végéig nem sikerült. Nem hiába ? a G.O.A.T.!
Ezután kezd?dtek a kvalifikációs futamok, amiket a LCQ (last chance qualifier) követett és végül a két f? futam. A pörg?s versenyek és azokat összeköt? programok, interaktív vetélked?k miatt egy pillanatig sem unatkozik a néz?, pont annyit szusszanhat, hogy a következ? adag kötelez? hot-dogot és sört beszerezze a büfében, illetve aki megelégszik a szerényebb kínálattal, annak ennyi id?re sem kell elvonnia a figyelmét, mert mindenféle földi jót kínálnak a mobil kajás-fiuk.
Ezt a látványos show-t, gyönyör? lányokat, tökéletes szervezést és gáláns kiszolgálást álló ovációval, ?szinte rajongással és nagyszer? hangulattal hálálja meg a közönség. Itt a publikum els?sorban a sportért rajong és csak másod sorban a versenyz?kért. Éppen ezért a végén az eredményt?l függetlenül senki nem csalódott és mindenki várja a következ? alkalmat amikor újra átélheti ezt az élményt. Ezt teszem én is.
Legutóbbi hozzászólások