AMA SX, San Diego: Stewart egyenlített

Jelentem, semmi újról nem tudok beszámolni az amerikai szuperkorssz bajnoksággal kapcsolatban. Újságíró legyen a talpán, aki a Stewart dominanciáját hétről-hétre úgy tudja írásba foglalni, hogy ne ismételje önmagát. A San Manuel Band of Mission Indians Yamaha motorosa megint csont nélkül hozta a hétvégét, és egyenlített, már ami a pontvadászatot illeti.

James Stewart királykategóriás mérlege egészen parádésan alakul. Az amerikai szakportálok tele vannak nagyszerű elemzésekkel, amiket máris megosztok veletek, mert józan ember számára egész hihetetlen statisztikai adatokat produkált eddig. Mondjuk, nem csodálom, hogy az amcsi szakírók a statisztikán görcsölnek, hiszen a pályán eddig nem nagyon történt említésre méltó dolog.

Na, szóval: James barátunk már túl van a 46. királykategóriás versenyén. Ebből 31-et a dobogó legfelső fokán fejezett be, és most kapaszkodjatok meg amibe tudtok: a többi 15 viadalt azért nem nyerte meg, mert bukott az aktuális versenyen. Mi következik ebből? Stewart szédületesen gyors motoros, bármikor képes a győzelemre, ha saját maga is úgy akarja. És nagyon úgy tűnik, hogy idén minden egyes hétvégén ezt akarja.

Hét fordulón vagyunk túl. Stewart az utolsó hat viadalon megállíthatatlan volt. A sportágban mélyebben benne lévők előtt felsejlik az 1996-os valamint a 2001-es évad, mikor egy ember majdnem megnyerte az amerikai bajnokság összes versenyét. McGrath ’96-ban egyet, Carmchael 2001-ben kettőt hibázott. Lehet fogadásokat kötni, hogy James milyen mérleggel zárja majd az idei évet. Bár, azt is érdemes figyelembe venni, hogy nagyon távol még a vége!

De ha már a fényes dicsőségeknél tartunk: feltűnt az valakinek, hogy eddig csak a Yamaha nyert idén? Josh Grant az elsőt, Stewart meg az összes többit. Utoljára 2000-ben kezdett ilyen meggyőzően a hangvillás márka, akkor Jeremy McGrath volt a húzóember.

Stewartról egyébként az a hír járja, hogy a tervezettel ellentétben egész évadot megy motokrosszban is. A hivatalos megerősítés még hiányzik, bár én nem tartom valószínűnek, hogy James meg védené címét. Pár futamon el fog indulni, ez megkérdőjelezhetetlen, hiszen újra tagja akar lenni az amerikai nemzeti csapatnak a Des Nations-ön. És ugye Stewart barátunk azt is kifecsegte, mikor télen Párizsban járt a Bercy szuperkrosszon, hogy egy-két mx vb-s indulás is szerepel előzetes naptárában. Meglátjuk!

Bye-bye Kalifornia

Ez volt a jelképes búcsú a szuperkrossz bölcsőjétől. Kéthavi vendégeskedés után lelécel a sorozat a keleti-partra, és már csak az utolsó három viadalra – Seattle, Salt Lake City és Las Vegas – látogat újra a Csendes-óceán t?szomszédságába a vándorcirkusz.

San Diegóban hagyományai vannak a szuperkrossznak. A versenyzők szeretik az itteni légkört, állítólag egyik város rajongótábora sem fogható a San Diegó-iéhoz. Reed pedig különösen szereti a Qualcomm stadiont, mivel az utolsó hat viadalból ötöt megnyert. Eleddig Mcgrath és Reed megosztva a Chargers (amerikai foci) otthonának királyai.

Az ausztrál címvédő, akárcsak tavaly, most is a sisakján viselte a város foci csapatának emblémáját, de nem csak ő a nagy Chargers drukker, hanem Ryan Villopoto is. A Kawasaki üdvöskéje is követte kollégája példáját.

Két visszatérőnk is volt ezen a viadalon. A suzukis Michael Byrne és a yamahás Broc Hepler jelentkezett ismét szolgálatra. Byrne idén még nem versenyzett, a felkészülés alatt törte el csuklóját. Hepler az első verseny edzésén bukott egy hatalmasat, tehát versenykilométer az ő seggében sem volt még idén.

Egy ember volt, aki magasból tojt minderre: James Stewart. Még Mike Alessitől is lenyúlta a holeshotért járó bónuszt. Aztán ahogy jöttek szép egymásutánban a körök, Stewart előnye is ebben a tempóban gyarapodott. Pedig most Reed nem tolta el a rajtot, egész egyszerűen kevés volt most (is) a győzelemhez.

Egyébként Reed is bámulatos statisztikát tudhat magáénak. San Diegóban szerezte meg a 93. dobogós helyezését, amiből a 41. ezüstérmét ünnepelhette. Stewarttal és Andrew Shorttal. Őket Villopoto, Millsaps, Alessi, Windham, Byrne, Wey és Tedesco követte.

Fentebb már említettem, hogy milyen jó szériában van a Yamaha. Nos, a verseny legsiralmasabb eredménye is a hangvillásokat illeti. A gyár két ifjú titánja, Broc Hepler és Josh Grant szerepelt le San Diegóban. Hepler jól kezdett, a harmadik helyen is motorozott, de szokásához híven elesett, és nem tudta befejezni a viadalt.

Így járt az idei év egyik üde színfoltja, Josh Grant is. Az első verseny győztese már az első kanyarban belekeveredett egy tömegbukásba, és később is talajt fogott. Neki a korházban fejeződött be a hétvége. Nem tört el semmije, csupán kivizsgálásra szállították be, mert a kormányon átfordulva megzúzta a torkát.

Itt a piros, hol a piros

Vagyis inkább a sárga. A suzukis Ryan Dungey ugyanis mintha ezt a játékot játszani a Lites kategóriában. Egyszer hibázik, aztán pedig nyer. Mondjuk, kellett is neki a mostani győzelem, hiszen majd április 16-án folytatódik a nyugati-parti bajnokság, és lelkileg mégis csak megnyugtatóbb a pontvadászat élén pihenőre vonulni. De legalább izgalmasra veszik a srácok a figurát. Egyszer Weimer vezeti a tabellát, aztán Dungey veszi át a stafétát. Egyébként a suzukis is egyenlített: ő a futamgyőzelmek számában fogta be riválisát, aki ezúttal nem tudott hozzá szagolni a diadalhoz.

A holeshotot Dungey hozta el, majd gyorsan le is lépett az üldözőktől. Weimer rosszul rajtolt, át kellett hámoznia magát a kis Alessin, Dan Reardonon és Trey Canardon, de még akkor is csak a harmadik helyen találta magát. A két bajnokaspiráns között Weimer csapattársa, Ryan Morais lábatlankodott. A befutóig nem változott a sorrend, így Weimer három pontos előnye két pontos hátránnyá konvertálódott. Még két futam van vissza a nyugati-parti bajnokságból.

***

A srácok nem kapnak még egy hét pihenőt sem Kelet előtt. Arra majd csak április 4. után lesz lehetőségük, Salt Lake City után kapnak egy hetet. Addig minden hétvégén összecsapnak, legközelebb a Georgia Dome-ban, az atlantai olimpia egyik helyszínén. Kíváncsi leszek, hogy ki fog előbb idegileg elfáradni a darálóban. Stewart, vagy Reed? Mert az idénynyitót leszámítva, még egyik motoros sem vétett megbocsáthatatlan hibát. És innent?l egyre könnyebb lesz hibázni.