Hirdetés
Kezdőoldal Sporthírek sporthirek-mx Amikor királyok voltunk!

Amikor királyok voltunk!

Hirdetés

1986. szeptember 21-én az amerikaiak uralták a maggiorai eget és dombokat. A máig utolsó olasz Nemzetek Krossza aranybet?kkel vonult be a sportág históriás könyvébe. Ez volt az USA dominanciájának csúcspontja: David Bailey-t, Rick Johnsont és Johnny O’Marát Istenként fogadták az olaszok. Más dimenzióban motoroztak, O’Mara még a nagy 500-as mammutokat is leverte 125-ös dongóján. Minden id?k egyik legemlékezetesebb csapat-világbajnokságának története, a f?szerepl?k szemével.

Team USA/Honda

Dave Arnold (Honda f?nök): “A Nemzetek Krosszára mindhárom hondás srácot beneveztük. A döntésben nem volt semmi politika. Egyszer?en annyira jók voltak egész évben, hogy értelmetlen lett volna másokat küldeni a világ ellen.”

Roger De Coster (szövetségi kapitány): “1986 kemény év volt a Honda számára, mert a legnagyobb rivalizálások házon belül voltak. Rick és David logikus döntés volt. Tudtam, ha ?ket teszem be a csapatba, akkor elvégzik a melót. Johnny-nak ez afajta jutalomjáték volt.”

Az 1986-os Nemzetek Krossza, David Bailey kommentálásával

Johnny O’Mara (125-ös versenyz?): “Mindig azt hittem, hogy a Hondánál fogom befejezni versenyz?i pályafutásomat. Valamivel a Nemzetek Krossza el?tt kaptam a hírt: nem hosszabbítja meg velem a szerz?dést a gyár. Utoljára még oda akartam tenni magam, de elhihetitek mennyire rosszul éreztem magam a dolog miatt.”

David Bailey (500-as versenyz?): “Maggiora zsinórban az ötödik évem volt az amerikai válogatottban. Ez volt életem legönz?bb szereplése nemzeti színekben. Johnsonnak annyira jó éve volt, megnyerte el?ttem a negyedliteres szuperkrosszt és motokrosszt. Meg akartam mutatni neki, hogy én vagyok a legjobb amerikai.”

El?zmények

Bailey: “Maggiora hihetetlen pálya volt. Mintha Unadilla és Southwick legjobb keveréke lett volna. Az európai pályák közül csehszlovák Sverepechez tudnám hasonlítani. Leesettem az állam, mikor el?ször megláttam.

Jack Burnicle (újságíró, ma a brit Eurosport kommentátora): “Jól emlékszem, bár 23 éve történt. Az emberek a pálya legnagyobb leugrójához álltak, mert az amerikai srácok elképeszt? dolgokat m?veltek a leveg?ben. Kitették a lábukat, megcsavarták a motort, szóval egy kezdetleges freestyle show-t nyomtak a néz?knek. ?k meg persze be is kajálták a dolgot.”

Nemzetek Krossza a motorinfo.hu-n

Megfejeljük tavalyi Nemzetek Krossza hetünket, és már két héttel a verseny el?tt elkezdjük csepegtetni az információkat a csapatvilágbajnokságról. Kielemezzük az esélyesek összeállításait, beszélgetünk a magyar csapattal, és felidézünk pár emlékezetes momentumot és arcot a múltból. A krosszbarátoknak érdemes lesz minden nap ránk kattintatni.

O’Mara: “A pályán maradéktalanul megmutathattuk képességeinket. Nagy asztalokkal, és leugrókkal volt t?zdelve a nyomvonal, minden volt, ami egy komoly krosszpályához kell. A néz?k nyitott szájjal bámultak minket egész hétvégén.”

Burnicle: “Az olaszok talán jobban rajongtak az amerikaiakért, mint a saját válogatottjukért. Bayle, Johnson és O’Mara legendák voltak a szemükben. Istenítették ?ket.”

Rick Johnson (250-es versenyz?): “Mi voltunk a szuperkrossz sztárok Amerikából, akiket csak újságokban láthattak akkor. Mi voltunk azok, akik a Los Angeles Colosseumban ugráltunk 70.000 ember el?tt.”

Dave Thorpe (’86 500-as világbajnoka, Angliából): “Jól ismertem Davidet és Johnny-t, mert együtt teszteltük a Hondákat Japánban. Nagy rajongójuk voltam, örültem, hogy egy ekkora versenyen motorozhattam ellenük. Annyira könyörtelenek voltak a pályán! Az olaszok persze azonnal t?zbe jöttek t?lük.”

Bailey (1) volt akkoriban a legjobb. Versenybalesetben bénult le

O’Mara: “Szombat este mondtam meg Davidnek, hogy elhagyom a Hondát. Teljesen ledöbbent. Igazán emocionális pillanat volt mindkett?nk számára.”

Bailey: “Épp az ágyamon ültem a hotelben, mikor Johnny közölte velem, hogy nincs tovább, nem leszünk többé csapattársak. ‘Hülyéskedsz velem? Roger tudja már?’ – kérdeztem. ‘Nem.’ – felelte. ‘De tudod Dave, holnap egy percre sem fogok lazítani’ – majd hosszú csend borult a szállodai szobámra.”

Els? veseny (125-ösök a 250-esek ellen)

Burnicle: “24 ország nevezett, úgyhogy a rendez?knek három futamra kellett osztani ?ket. El?ször a 125-ösök mentek a 250-esekkel, majd a kicsik az 500-asokkal, végül a negyedliteresek a mammutokkal. Természetesen az amerikaiak voltak a leggyorsabbak az edzésen, így ?k választhattak el?ször rajthelyet maguknak (egymás mögül rajtoltak a csapattársak). Johnson maga elé engedte O’Marát. Johnny a rajtnál kicsit jobbra tartott, hogy blokkolja a többieket, Johnsonnak így volt helye és ideje kil?ni a rajtnál. Zseniális taktika volt.”

O’Mara: “RJ elment a rajtnál, de meglepetésemre tudtam vele tartani a tempót a 125-ösömön. S?t! Voltak olyan részei a pályának, ahol aláztam. Persze a lóer?t kívánó részeken ? alázott engem. De akkor is! Versenyben voltam Rick Johnsonnal a 125-ösömön!”

David Bailey

Johnson: “Nagy el?nyöm volt, de Johnny csak jött és jött. Volt a versenynek egy pontja ahol aggasztó volt a közelsége. ‘Nehogy már egy 125-össel elverjenek’ – mondogattam magamban. O’Show volt a legjobb 125-ös versenyz?, akit valaha ismertem. A testfelépítése, a mozgása, a stílusa…erre született, nem vitás. Nyomás alatt tartott az egész futamban, és bebizonyította a Hondának, hogy rossz embert engedtek el.”

Bailey: “Néztem a srácokat az els? futamban. Egészen hihetetlen volt, amit m?veltek. A második futam rajtja el?tt azonban nagyon ideges lettem. Tanakodtunk Johnny-val, hogy melyikünk válasszon el?ször rajthelyet. Johnny el?re akart menni, de nem engedtem. ‘Normális vagy, ha rosszul sikerül a rajtod, mindkettem megszívjuk!’ – mondtam neki.”

Második futam (125-ösök az 500-asok ellen)

Bailey: “Enyém volt a holeshot, és megmondom ?szintén, elég lájtos futam volt számomra. Nem nagyon tudtak megfogni, egész futam alatt Johnny-t figyeltem, hogy merre motorozik.”

O’Mara: “11.-nek rajtoltam el. El sem tudjátok képzelni mennyire nehéz dolgom volt az 500-asokkal szemben. Keményen meg kellett dolgoznom minden egyes pozícióért. El?re megterveztem a fejemben az egész versenyt. Az 500-asok ellen máshogy nem volt esélyem. ?k csavartak egyet a gázon és már el is t?ntek. Ráadásul a maggiorai pálya nem is nagyon feküdt a 125-ösöknek. Minden egyes mozdulatomnak jelent?sége volt.”

Dream Team: Johnson, O’Mara és Bailey (balról)

O’Mara: “Emlékszem, mikor megel?ztem Thorpe-ot. Egy hegyi emelked?n volt, be tudtam szúrni neki a bels? íven, de ? azonnal visszavágott. Két kanyarral kés?bb már újra én voltam elöl.”

Thorpe: “Túl sokra már nem emlékszem abból a hétvégéb?l, de Johnny el?zése a retinámra égett. Sokat szenvedtem az els? fékemmel. Nem voltam soha er?szakos versenyz?, így hagytam, hadd menjen Johnny. Ember! Egy 125-össel el?ztek meg! Lehet ezt elfelejteni?!”

Bailey: “A nagy emelked?kön volt id?m kicsit hátrafelé nézegetni, figyeltem mit m?vel Johnny az 500-asok ellen. Amikor közelített Thorpe-ra, egyszer?en meg?rült a tömeg. A rajongók ovációjából azt is tudtam, mikor el?zte meg. Az ünnepélyes díjkiosztón figyeltem Thorpe gesztusait. Egészen biztos azt kívánta, hogy bárcsak máshol lenne ebben a pillanatban.”

Célfotó: Bailey (1) és Johnson (2)

O’Mara: “Tudom, hogy nagy dolgot vittem véghez azon a napon. Elhihetitek, mentálisan sokkal jobban kifárasztott a verseny, mint fizikálisan. Sokan mondták nekem a futam után, hogy “elkaptad az 500-as világbajnokot”, de az az igazság, hogy Thorpe csak egy volt a motorosok közül, akit le kellett gy?znöm aznap.”

Burnicle: “A verseny után csak annyit tudott nekem mondani Thorpe: ‘Jack, hátborzongató volt hallani a 125-ös visítását ahogy közeledik a hátam mögött. El tudod képzelni, hogy pont most rúgta ?t ki a Honda? Szerencsére nekem két éves a szerz?désem velük.”

Harmadik futam (250-esek az 500-asok ellen)

Bailey: “Nagyon meg szerettem volna verni Johnsont, de a rajt pillanatában elt?nt a rivalizálás köztünk. Tudtuk, hogy képesek vagyunk megcsípni az els? két helyet, és meg is csináltuk. A futam utolsó körében bevártam ?t, mert azt akartam, hogy együtt szeljük át a célvonalat. Ricky nem számított erre, belém rohant és elesett. Megvártam míg feláll és együtt csorogtunk át a célvonalon. Ricky megfogta a jobb kezemet, és felemelte. Olyan volt, mintha azt mondta volna: ‘Hey, ma te voltál a jobb. Szóval fejezzük be együtt ezt az egészet’. Korábban nagyon meg akartam ?t verni a pályán, de amikor felemelte a kezemet, újra az az ember voltam, mint régen.”

A gy?zelem íze

Arnold: “A futamok után odaléptem Hakan Carlqvisthez (svéd 500-as men?), aki egy igazán vad viking volt. Rázta a fejét, és szitkozódott magában, hogy legy?zték egy 125-ös motorral. 1981-ben indult el?ször Amerika a csapatvilágbajnokságon, de ekkor fölénye még nem volt az évek során.”

Bailey: “Ez Johnny versenye volt. Ha engem is megel?zött volna a 125-össel, talán én is ennyire pipa lettem volna rá, mint a többiek. Veszíteni mindig fájdalmas, pláne, ha ennyire elvernek valakit.”

Végeredmény

O’Mara: “Keserédes volt számomra a gy?zelem. Egyfajta visszavágás volt ez a Hondának. Összetörtem mikor kiderült, hogy nem akarják velem meghosszabbítani a szerz?désemet, pedig én nagyon maradni szerettem volna. Maggiorában lezárult pályafutásom legsikeresebb fejezete.”

DeCoster: “Nagyon meglepett, hogy Johnny elkapta Thorpe-ot. Tudtam, hogy magasabb szinten vagyunk, mint az európaiak, de az, hogy Johnny egy 125-ös vassal alázza az 500-as világbajnokot – még én sem voltam rá felkészülve. Csodálatos volt. Ráadásul egy olyan pályát, ami igazán az 500-as motoroknak feküdt. Ezen a hétvégén tudatosítottuk mindenkiben, hogy az amerikaiak a legjobb krosszosok a világon.”

Forrás: RacerX – Eric Johnson

Az MX rovat f?támogatója