Az Aprilia motorok import?re, a Mille Motor támogatásával megrendezésre kerül? Aprilia Kupa, Csitáron összecsapó résztvev?i számára egyértelm? igazolást nyert az a frázis, miszerint nem mind arany, ami fénylik. A rendezvényre ugyanis szerény keretek között került sor, ám aki ott volt, mégis érezhette, hogy mennyi szeretet, odaadást és profizmust öltek bele a szervez?k a rendezvény lebonyolításába – s er?t, energiát nem sajnálva fáradoztak azon, hogy e verseny megrendezésre kerülhessen. A rendezvényen senkit nem vakított el a csillogás; a „csinnadratta” híján mindenki a motorozásra és a motorsport ?szinte szeretetére tudott koncentrálni.
A verseny els? napját nagyrészt a helyszínre utazás töltötte ki. Jó érzés volt magunk mögött hagyni a szürke betondzsungelt, a káoszt, az autókat. A város szürke porát az autónkról a szél fútta el, a hétköznapok szürkeségét pedig a dimbes-dombos táj és a ver?fényes napsütés oszlatta szét lelkünkben. A dombok között kanyargó kátyús út és a kis falvak füstös illata mosolyt varázsolt az arcunkra és egyben várakozással is töltött el. Nem is kellett sokáig várnunk, hipp-hopp megérkeztünk Csitárra, hogy részt vehessünk a 10. Enduro Európabajnoki Futam megnyitóján. Amikor az út mellett balra megpillantottunk egy domboldalban kígyózó, kanyarokkal t?zdelt földutat, nagyot dobbant a szívünk és rögtön tudtuk, hogy megérkeztünk.
Még a megnyitó el?tt egy megbeszélésen vettünk részt, ahol Répási Róbert (A Nógrád megyei sport titkárság vezet?je) intézett néhány szót az országokat képvisel? versenyz?khöz és illetékesekhez.
Közvetlenül a megbeszélés után a megnyitó helyére, az endurópark „f?terére” sietve csodás látvány fogadott minket. Rengeteg ember, motor és a teret körülvev? lakókocsik hada pompázott a délutáni szikrázó napfényben. A 18 országból érkez? forgatag egymás motorjait nézegetve, feszült arccal az esélyeket latolgatva, vagy éppen a tulajdonos által rendelkezésre bocsátott lovardában kószálva várta a megnyitót. Nem is kellett csalódnia a néz?seregnek, mert a rendezvény kedves szavak és könnyed, szórakoztató m?sor keretében nyitotta meg hivatalosan is kapuit. Az esti m?sor után mindenki várakozással telve nyugovóra tért.
A szombati RAJT
Reggelre leszakadt az ég és csak úgy ömlött az es?. Noha az id?járás nem kegyelmezett a motorosoknak, az az 1000-1500 néz?, aki szájtátva és együttérz?en bámulta a motorosok iszapdagasztását, annál jobban bátorította és bíztatta a versenyz?ket. A boszorkagörbénél (a pálya legtechnikásabb kanyarkombinációjában) a néhány néz? az elakadt versenyz?k segítségére sietett és együtt húzta-vonta a motorokat az indulókkal. Egyre többen kaptak kedvet a sárdagasztáshoz (vagy szánták meg a küszköd? versenyz?ket) és a verseny végére már nem lehetett tudni ki a versenyz? és ki a néz?, ugyanis együttes er?vel, kivétel nélkül mindenki nyakig sárosan ráncigálta az egy méter mély patakmederben ragadt motorokat. A versenybírók is belátták, hogy a körülmények igen nehézkessé teszik az egy kör futamidejére kit?zött 2 óra 2 perces teljesítési limitet, ezért felemelték azt 2 óra 22 percre – a versenyz?k legnagyobb megkönnyebbülésére.
A 71 km-es távot háromszor kellett minden versenyz?nek teljesítenie. Sok versenyz? akadt, aki sajnálatos módon nem tudta befejezni a versenyt, ugyanis vagy a technika ördöge fogott ki rajta, vagy nem volt elég tapasztalata egy ilyen technikás versenyhez. Néhány versenyz?t megkérdezve egyértelm?vé vált számomra a kiesések oka, a még a rutinosabb versenyz?k is úgy vélekedtek, hogy egy ötös skálán, ez a verseny négyes nehézség?. A cross pályát az id?járás miatt módosítani kellett – amit az es? elállta után is csak vasárnap változtattak vissza az eredetire.
A vasárnapi etap már napsütésben zajlott, azonban a sár még mindig jelent?s volt, ezért a versenyz?knek nem csak az immár 20 perccel rövidebb körid?kkel, hanem a dagonyával is (még mindig) meg kellett küzdeniük
A három napos rendezvényen bebizonyosodott, hogy a motor és a motorsport szerelmesei bármit megtesznek, hogy egy kis benzing?zt szagolhassanak; se sár, se es?, se távolság nem számít. A rendezvény minél szerényebb, de annál hangulatosabb volt, minden elismerésünk a szervez?ké, hogy egy ilyen színvonalas és kedves kis versenyt hoztak létre. Persze nem szabad megfeledkeznünk Csitár községr?l sem, ahol szívesen látták a nemzetközi forgatagot és zokszó nélkül a rendelkezésünkre bocsátották a területet, hogy az egyszeri alkalomra kialakított pályán 18 ország résztvev?i önfeledten motorozhassanak.
Legutóbbi hozzászólások