Kissé mellékvágány a dolog, de nehéz lenne szívszorítás nélkül átsiklani a téma felett. Furcsa egy tárgy a karóra. Felhasználónak praktikum, m?ért?nek szerelem, gy?jt?nek szenvedély. Akinek nincs, el sem hiszi, hogy sokan vannak, akik meztelennek érzik magukat kedvenc ketyeg?jük nélkül. Mindenesetre Jose Geraldo Reis Pfau úr lelkiismeretesen teszi a dolgát. Belemókolni egy régebbi Doxába vagy Omegába épp olyan, mint egy tavaszi csókot megfojtani az el?tte bevágott szilvapálesszel… szentségtörés! De az utolsó takkon is túl lev? órák földi maradványait motorszobrokként újjáéleszteni? M?vészet!
A jó elképzelés, a megvalósításhoz szükséges szem és a kézügyesség egy lélekben való találkozása ritka dolog. A tecskó polcain látott motorórák meg gyakoriak – pontosan ötlettelenségük miatt fitymáljuk le ?ket, ha csak rájuk pillantunk. Jose munkái viszont kreatívak és egyediek: az AS t?réssel (AS = „ahogy sikerül”) hajlítgatott mikroalkatrészek az alkotás és alkotója közti cinkosságot er?síti: ez nem a gyárszalagról lejött több százezres copy számban is milliméterre egyez? antiindividuális plasztikdekor.
Nos tehát, a kukába dobott karórák, mint összetev?k szerepelnek a brazil m?hely listáján. A végtermékek diverzitása határtalan: pizza-futár, retro versenygépek, nakedek meg istentudja mennyi félék bukkannak fel a lajstromban, de kétségkívül a chopper vonalat érzi legjobban az úr. Nekem személy szerint a tréleres megoldás tette fel az i-re a pöttyöt; zseniális! Miért nem lehet megvenni ?ket?
|
|
|
|
|
Legutóbbi hozzászólások