2009. októberében a Harley-Davidson Motor Company megszüntette a tulajdonában lév? Buell motorkerékpár gyárat. Kész, ennyi volt, roló lehúz. A barbár tett indoklása a napnál is világosabb volt, legalábbis a H-D vezetése számára: „Ezekben a pénzügyileg nehéz id?kben kifizet?d?bb a f? ágazatra koncentrálni.” – mondták, és ennyivel részükr?l le is volt zárva az ügy.
Az amerikai sportmotorok szül?atyja, Erik Buell egyik napról a másikra lett motorgyár (rész)tulajdonosból káeftés, hosszú távú tervei szertefoszlottak. Álmai azonban nem törtek össze, ? továbbra is hisz abban, hogy Amerika nem csak pick-upokat és choppereket tud gyártani. ? használta a világon el?ször motorjainak vázát, mint benzintankot, a leng?kart, mint olajtartályt, vagy a felniperemet, mint féktárcsa felfogatást nagyszériában, életm?vének tekintette az amerikai sportmotorok tökéletesítését. 26 éve dolgozott ezen, és ha még van öt éve, azt mondja forradalmasíthatta volna azt a képet, ami az amerikai motorgyártásról elfogatott volt az elmúlt évtizedekben.
A H-D 2009-es pénzügyeit taglaló dokumentumok alján húzott vastag vonal alatt egy mínusz 55 millió dolláros összeg szerepel. Ekkora veszteséget termelt tavaly összesen a Harley-Davidson Motor Corporation, amibe természetesen még bele tartozott a Buell néhány vesztesége is – ez utóbbit kívánta lerázni magáról a Harley, mint kutya a bolháit. A gazdasági recesszió a motorkerékpárok iránti keresletet mindenhol drasztikusan csökkentette, a H-D otthoni piacán leginkább a sportmotorok eladása csappant meg. Perze a cruiserek sem szárnyaltak annyira 2009-ben, mint két évvel ezel?tt, de a sportmotorokhoz képest még mindig elpötyörésztek valamelyest.
Be kellett hát húzni a függönyt szegény Erik motorjai számára, a Corporation így látta a legjobbnak, a Buell-veszteség kiiktatásával talán majd visszaer?södnek a vaskosságukból az utóbbi id?ben igen sokat vesztett Harley-lábak… Három hónappal a „vég” után a motorcycle-usa elbeszélgetett Buell úrral:
Mi történt a Buell Motorcycles-szel? Mi volt a baj?
Erik Buell: „Személy szerint úgy gondolom, ez az ?rült recesszió volt a bajok forrása, – meséli Buell – minden sportmotorokat gyártó vállalat megsínylette a válságot. A Harley-Davidsonnak muszáj volt kitalálni valamit, hogy csökkentse veszteségeit. Az ? piacuk is romokban hevert.”
Mint üzletember, jó döntésnek tartotta a Harley elhatározását, ami a Buell Motorcycles megsz?ntetéséhez vezetett?
„Természetesen nem értettem egyet a Harley döntésével, de amit már kimondtak, azon kár siránkozni. Elképzeléseik szerint egy ilyen pénzügyi helyzetben visszafelé kell menekülni, a megszokott irányba hátrálni, hiszen azok a biztos alapok. Képtelen voltam meggy?zni ?ket ennek ellenkez?jér?l, f?leg, mivel tisztán látták, hogy a sportmotor ágazat még az ? iparuknál is nagyobb bajban volt. Inkább kizárólag a saját portájukra vigyáznak, kizárólag a cruiser-piacra fókuszálnak. Ebben a döntésben nem értek egyet velük, ezt elmondtam már többször is, de a vezet?ség döntött, nem tehettem ellene semmit.”
Erik legels? versenymotorjával, az RW750-nel pózol. 1983-at írunk.
2009. május elsején Jim Ziemert váltotta Keith Wandellt a Harley-Davidson elnöki székében, rá hat hónapra megsz?nt a Buellt. Mennyire volt ez Wandell személyes döntése, és mennyire a vezet?ségé?
„Nyilvánvalóan a bizottság, amely kinevezte, támogatta Wandellt a döntésben, máskülönben nem itt tartanánk most…”
A Harley-Davidson minden er?forrását önmagára fókuszálja: „Hiszünk benne, hogy az a dollár, amit a Harley-Davidsonba fektetünk, sokkal nagyobb hasznot termel, mint az a dollár, amit akárhol máshol próbálnánk kamatoztatni.” – nyilatkozta 2009-es évértékel? beszédében Wandell, de Buell nem ért egyet ezzel, s?t, ? éppen a másik irányba fordította volna a szekeret: termékpalettát szélesített volna, új vev?ket próbált volna megnyerni a márkának.
„?k úgy hiszik, a H-D, mint márka még mindig van annyira er?s, hogy megálljon a saját lábán anélkül, hogy növekedne vagy termékkínálatát gyarapítaná. Ez a látásmód az én véleményem szerint nem feltétlenül helyes.” – magyarázza álláspontját Buell – „A H-D-nak szerintem át kellett volna alakulnia részvénytársasággá, és sokkal lokálisabban, a vásárlók igényei szerint m?ködni, eszerint változtatni a termékeken, és nem egyetlen márkanév alatt.” Erre kellett volna a Buell.
Buell RW750: brit gyártmányú, négyzetes elrendezés? négyhengeres kétütem? hajtotta Erik els? Road Warriorját.
„Amikor a Harley 1982 környékén cs?d közeli állapotba került, Vaughn Beals (a mostani elnök, Keith Wandell zseniális el?dje – a szerk.) azzal mentette meg a céget a biztos haláltól, hogy meghallgatta a vásárlók igényeit, és azok szerint alakította át a kínálatot. ? tudta, hogy csupán a névb?l nem lehet megélni. Hiába hívják a cégedet Harley-Davidsonnak, hiába a tradíció és a dics? múlt, ha nem vagy képes megújulni és az igényekkel együtt változni, akkor neked annyi.”
„Akkoriban a Harley-t az mentette meg, hogy váltottak, és nem ragaszkodtak foggal-körömmel a kényelmes megszokáshoz; hogy a vev?kre, a vásárlói igényekre kezdtek koncentrálni. Létrehozták a HOG-ot (Harley Owners Group), javítottak a motorok min?ségén, és összességében elkezdtek abba az irányba menni, ami egybevágott vev?ik igényeivel. Mindez Vaughn munkáját dicséri, ezen intézkedéseket ? fogalmazta meg. Szentül hiszem, hogy ? mentette meg a Harley-t annak idején. Ha ezt a gondolkodásmódot képesek lettek volna átültetni a motorpiac egyéb területeire is, egy minden eddiginél er?sebb Harley-t hozhattak volna létre.”
„A fennmaradás és növekedés érdekében, – folytatja Buell – véleményem szerint a Harley-nak Vaughn gondolkodásmódja szerint kellett volna megközelítenie a jelenlegi problémát és a sportmotor gyártást is, nem csak a cruisereket. Persze, a két ágazat mer?ben eltér?, de a vev?i igények attól még hasonlóak: az egyén szintjén kell megnyerni a vev?t, és ez m?ködhetett volna a Buellekkel is, nem csak a Harley cruiserekkel. De nem így döntöttek, egyszer?en mert nem hittek benne, és mert energia befektetést igényelt volna. Inkább kukába dobták az egész Buell márkát.”
Volt szó arról valaha, hogy a Buell megsz?ntetésével párhuzamosan nem hagyják veszni a tudást és a technológiát, hanem átmentve azokat a Harley-Davidson alá, sportosabb, technikailag fejlettebb utcai Harley-kat kezdenek gyártani Buell technikai alapokra?
„Természetesen ez az ötlet is sokszor felmerült a múltban, kivitelezhet?nek is tartották és id?nként újra és újra el? is vették, de a közvélemény-kutatások rendre azt az eredményt hozták, hogy a Harley egyik legnagyobb er?ssége az egyediség és függetlenség. Ebb?l gondolták, hogy ha az egyéb motorgyártók példáját követik, azzal leértékelnék a márkát. A Harley számára az egyediség egy rendkívül er?s fókuszpont, ez a márka egyik f? vonzereje, err?l pedig semmiképpen sem kívántak lemondani, még úgy sem, hogy az elemzések szerint a Buellek átvételével akár n?hetett is volna az eladott darabszám. Ugyanakkor ezzel a Harley-Davidson leger?sebb bástyájuk, egyediségük elvesztését kockáztatták volna, ezt pedig eleve elvetették, ezért maradt meg mindvégig külön márkaként a Buell.”
Akkor egyetért a Buell bezárását eredményez? döntéssel?
„Úgy döntöttek, hogy abba fektetik pénzüket, amiben az leginkább megtérülhet, ez pedig szerintük a Harley-Davidson márka. A jelenlegi piaci helyzetben mindkét gyártóra költeni kellett volna, ?k pedig úgy döntöttek, hogy inkább oda fektetik a pénzt, ahol az a leginkább jövedelmez? lehet. Nem értek egyet a döntéssel, ugyanakkor nem is kívánom megcáfolni helyességét.”
Buell RR 1000 – h?azanyja…
Ett?l eltekintve hogyan értékeli a Buell márka által elért eredményeket?
„Azt hiszem már éppen kezdett befutni a dolog. Kezdett befutni, de bevallom, a folyamat hosszabb volt, mint számítottam, de ebben a recesszió sem volt éppen a segítségünkre. Ismerjük, hogy a gazdasági válság milyen hatással volt a motoriparra. Még az olyan hatalmas cégek is elég látványosan megszenvedték, mint a Suzuki vagy Kawasaki, hogy csak kett?t említsek, pedig az ? hátuk mögött olyan iparágak is állnak, amelyekre valamennyire támaszkodhattak. A Harley ezekhez az óriásvállalatokhoz képest egy sokkal kisebb halacska, ezért is hagyták el a lehet? leghamarabb a bajos vizeket.”
A Buell és a Harley-Davidson közös története eléggé összetett, de most, hogy vége, megbánta-e, hogy elindították az együttm?ködést annak idején?
„Nyilvánvaló, hogy a Harley közrem?ködéséb?l rengeteget profitáltunk, hiszen a segítségük, illetve közrem?ködésük hatására n?tt akkorára a Buell, amekkora volt. A kérdés jó, de a válasz bonyolult. Minden iparágban rendkívül összetett feladat egy nagy (H-D) és egy sokkal kisebb (Buell) céget oly módon kooperációra, szimbiózisra bírni, hogy az mindkét fél számára optimálisan m?ködhessen. A mi esetünkben a legf?bb problémát a két márka vásárlói bázisa között tátongó ?r jelentette. A nagy cégen belüli kicsiként hatalmas nehézséget jelentett megfelel?en meghatározni önmagunkat a vásárlók felé.”
A H-D számára a Buell megtartása melletti egyik érv demográfiai lehetett, hiszen egy most még fiatal Buell vásárló valószín?bben vált Harley-ra kés?bb. Mennyire igazolták ezt az eladási statisztikák? Mennyivel volt fiatalabb a Buell vásárló, mint egy hádés?
„Majdnem hasonló korosztályban mozogtunk, mint a Harley, már az ár miatt is, vásárlóink nem voltak sokkal fiatalabbak, a modellválaszték ráadásul javarészt légh?téses modellekb?l állt, az új vizesek pedig drágábbak is voltak. De így is, az átlag Buell vásárló körülbelül 10 évvel volt fiatalabb az átlag Harley vev?nél. És ez a korkülönbség csak n?tt.
Miért szüntették meg a Buell Motorcycles-t ahelyett, hogy eladták volna?
„Túlságosan összen?tt ipari szinten is a két cég ahhoz, hogy egyszer?en túladjanak rajta, és a Buellben néhány Harley-Davidson keresked? is érdekelt volt, ?ket sem kívánták ’kiárulni’. Ráadásul az odakint szaladgáló 137.000 Buell motorkerékpár alkatrészellátását továbbra is biztosítják, ez pedig a következ? 5-10 évben nem lesz egy haszontalan üzlet.”
Büszkén az apró Firebolttal: benzin a vázban, olaj a leng?karban, Erik a fellegekben.
Nem érzi úgy, hogy sokkal már sokkal el?bb be kellett volna mutatni a vízh?téses modelleket?
„Ó dehogyis nem! És higgye el, próbáltuk is, de nem tudtuk összehozni. Az 1125 prototípusa pedig már 1988-ban kész volt, így mondhatjuk, hogy húsz évembe került, hogy a piacra er?szakoljam. Egyébként volt egy második próbálkozásunk is, 1998-ban ki kellett volna jönnünk egy vízh?téses Buellel, ebb?l a projektb?l lett kés?bb a V-Rod. Mi kezdtük a fejlesztést, minden megvolt hozzá, készen álltunk, hogy ’98-ra az utcára állítsuk, de aztán jött a Harley, elvette, és egy cruisert csinált bel?le.”
„Légh?téses Buell superbike-unk akkoriban debütált a piacon, de éreztem, amilyen hamar csak lehetséges ki kell jönnünk egy vizessel is. El is indult a dolog, de aztán jött a Harley és lefektette a projekt megvalósításának feltételeit. A vízh?téses motorblokkból legyártandó minimális darabszámot azonnal többszázezres nagyságrendben határozták meg, mivel egy ilyen er?forrást a Harley is hasznosítani kívánt, s?t, ?k akarták bevezetni az új blokkot a piacra. Azt mondták, majd ha ?k lefölözték, utána megkaphatjuk mi is. De a kész er?forrás túl nagyra és túl nehézre sikeredett, ráadásul csak ötsebességes volt. A Harley egy cruiser-blokkot csinált bel?le, ami egyáltalán nem felelt meg az én eredeti elképzeléseimnek.”
Nem csak nevét, verejtékét is adta.
„Nagyszer? dolgokat m?veltünk a légh?téses blokkokkal, de mindig is tudtam, hogy azok a motorok a sportmotor szegmensben csak egy rétegnek szóltak, és hogy ha igazán bele akarunk szólni a nagyok dolgába, akkor ahhoz egy vízh?téses superbike-ra lesz szükségünk.”
Buell jöv?képének szerves részét képezte a versenyzés, be is gy?jtöttek egy bajnoki címet az AMA Daytona SportBike kategóriában (amit azóta is azzal kritizálnak sokan, hogy kizárólag a Buellek kedvéért hívta életre az AMA), de az 1125R-nek a nemzetközi porondot t?zték ki célul.
„?szintén hiszem, ha a Buell létezhetett volna még öt évet, megtörhettük volna a jeget. Egy bajnoki címet már bezsebeltünk, 2010-ben az AMA Superbike lett volna a cél, 2011-t?l pedig a WSBK. Éreztem, hogy ez a mi utunk! A ’98-as els? vizes prototípust is superbike-nak építettük: 1000 köbcentis vízh?téses volt, benzinnel a tankban, meg amit csak akarsz. Meg vagyok róla gy?z?dve, hogy az akkori 750-es négyhengeres japánokat legy?zhettük volna vele, és hogy a világporondon való megmérettetés elég bizonyítékkal szolgált volna innovációink m?köd?képességét illet?en.”
Milyen egyéb Buell tervek léteztek, amelyek már soha nem fognak az utcán gurulni?
„Rengeteg befejezetlen projektünk volt folyamatban, de… (hosszú szünet) …de azoknak már annyi. Sok mindent terveztünk, köztük az 1190RR-rel (ezt az egyet az Erik Buell Racing fogja megvalósítani – a szerk.) és egyebekkel. Volt egy Buell terepmotorunk is, ami már b?ven a kivitelezési szakaszban járt, meg is kapta a jóváhagyást a Harley-tól, de aztán jött a válság. Jó sok mindenen dolgoztunk.”
East Troy, 2009 november 11: az utolsó Buell is legördül a szalagról.
Miért nem lett ebb?l a terepmotorból semmi?
„Egyszer?en törölték, illetve jégre tették a projektet. De most már ?szintén mondhatom, ezek után már nem is akartam, hogy valaha újra el?vegyék. Elég komolyan beleástuk magunkat a témába, és maga a prototípus is egy nagyszer? kis motor volt. De ez már csak így megy, biztos vagyok benne, hogy egyéb gyártóknál is vetettek el jó néhány ambiciózus tervet az életben maradás érdekében.”
Tervek és az ambíció – végszónak tökéletes. Számíthatunk az Erik Buell által tervezett és gyártott motorkerékpárok, s?t, sportmotorok visszatérésére a jöv?ben? Akár 5-10 év múlva?
„Ahogy már mondtam, még nem végeztem, ezt a célomat nem adom fel egykönnyen, folytatni akarom ezt az utat, úgy érzem rengeteg még bennem az energia erre. Úgyhogy folytatom a versenyzést (lásd Erik Buell Racing – a szerk.), és ha másra nem is lesz jó, talán végre bebizonyíthatom, hogy az amerikai ötletek, az amerikai találmányok és úgy összességében az amerikai gyártmányú dolgok klassz dolgok. Hogy ezután mihez kezdek, az majd elválik…”
Legutóbbi hozzászólások