Nem mindennapi dolog Ricardo Tomo valenciai boxából egy világbajnok ,motorral
kihajtani, f?leg a hivatalos team bíztatása közepette.
– Hány kört kell tennünk, hogy megszabaduljunk a felületi viasztól? -kérdezzük.
– Ez egy soft, – válaszol nevetve az egyik szerel?, mintha tapasztalatlan suhancnak
mondaná – ezért egyet sem – és lekapcsolja a thermopántokat.
A fene enné meg, a második körben már földet ér a térdünk! De el?bb még próbálgassuk
az SP2-n való ülést: össze kell kucorodni, talán még inkább, mint Valentino
RC211V-jén. És gondoljunk bele, Edwardsról nemigen lehet azt mondani, hogy törpenövés?!
Több az er?kifejtés a könyöknél, a súly el?re öszpontosul, a pedálok magasan,
hátul vannak. Ennek okát az els? megugrásnál megértjük, amint gyorsulásnál az
elüls? teleszkópokra nehezed? súly lecsökken – az leadásra szánt 175 lóer? fürgén
kap a meghajtott kerékbe. A teremtésit, a teljesítménynek nem csak kevéssel
kellene többnek lennie a szériamotorénál?!
A teljesítményeloszlás még mindig egy kéthengeresre jellemz?, elég testes alacsony
fordulatszámon, de a V-Twinb?l a legjobbat 9000 körül lehet kihozni, és a váltás
11500 fölött egy kevéssel ajánlott. Sekély kéj egyébként a hibáit vizsgálni:
az SP2 er?sebb és fürgébb, mint amire számítottunk, ezért aztán szórakoztatóbb
is. A 16,5 hüvelykes kerekeknek köszönhet?en a Michelin gumi oldala is dolgozhat,
finoman együttm?ködve a Showa-felfüggesztésekkel. Fékezéskor az elüls? rész
csak kevéssé rogy össze, miközben a két 320 miliméteres tárcsa, melyeket hetdugattyús,
nem sugárirányú Nissin fog meg, az ennél a tipusnál elméletileg sokkal er?sebb
GP motorokra jellemz? fékez? rántást eredményez.
‘Megértetted a VTR7-et?’
Edwards VTR SP2-es Hondájával a pályán
Inkább GP mint szériamotor.
Az egymással 90′-ot bezáró, V alakban elhelyezett hengerek összesített térfogata
999 köbcentiméter. A motor folyadékh?téses, az üzemanyag-befecskendezés hengerenként
négy szelepen keresztül történik, elektronikus vezérléssel. A kuplung, egy rendszernek
köszönhet?en, a hátsó kerék kipörgésekor vagy a csúszáskor fellép? ugrálást
kompenzálja. A váltó hatfokozatú, melyek természetesen szabadon variálhatók,
de már alaphelyzetben is ellentmondanak az ‘utcaiságnak’.
A váz a szokásos dupla aluminium gerenda, mely a 47 miliméteres Showa rudakhoz,
illetve villához kapcsolódik – ez is természetesen teljesen állítható. A kerekek,
amint azt már mondtam, 16,5 hüvelyk átmér?j?ek, pont mint a GP motornál. Az
elüls? dupla tárcsákhoz szimpla, 220 miliméteres hátsók járulnak.
Végül közzé tezünk néhány adatot, melyeket a Team Castrol Honda jelentett ki:
a teljesítmény 175 lóer?, 165 kg önsúly mellett. A tankba 21 liter üzemanyag
fér, a tengelytáv pedig 1424 miliméter.
A csúcssebeség? Óránkénti 298 kilométert állítanak…
De ezek a Superbikeok nem mennek többel 300-nál?
Legutóbbi hozzászólások