Hirdetés
Kezdőoldal Magazin Eladó a Harley-történelem egy szeletkéje

Eladó a Harley-történelem egy szeletkéje

Hirdetés

Az amerikai vasak tunerei közül az egyik legkiválóbb, rendre ?rületes lóer? és nyomatékértékeket produkáló motorátépítéseivel hírnevet és rengeteg hívet szerzett S&S Cycle központjában már 1994 óta pihen a Harley-Davidson versenytörténelmének egy darabkája, most azonban eljött az id?, hogy megváljanak t?le: a másfél évtizede kiállítási tárgyként használt eredeti H-D VR1000 eladósorsra jut.

? lenne a huszadik abból az ötvenpéldányos utca-homológ VR1000 szériából, amelyek kizárólag azért készültek, hogy a Harley-Davidson gyári versenycsapata megvethesse lábát az amerikai superbike bajnokságban.

‘Utca-homológ’ Harley-Davidson VR1000 1994-b?l. A motor, ami soha nem látott utcát, f?leg nem Amerikában.

1994-ben állt fel el?ször Harley gyorsasági versenymotor superbike rajtrácsra, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, a szabályok értelmében utcai használatra is alkalmas változatokra is szükség volt, így hát a H-D le is gyártott ötvenet tükrökkel, lámpákkal és dudával, melyek közül azonban egyetlen egy példány sem kerülhetett ki az utcákra, legalábbis odahaza nem.

Az amerikai el?írások ugyanis túlságosan szigorúak voltak, otthonában nem kaphatott rendszámot a VR1000, de a Harley-Davidson leleményes emberei megtalálták a kiskaput: az AMA-superbike versenykiírása csak azt a feltételt szabta, hogy az indítani kívánt motor utcai homológ legyen, azt viszont már nem taglalta, hogy hol… A H-D-nak Lengyelországban sikerült ‘rendszámot intéznie’ a VR1000-re. Indulhatott a versenyzés.

VR1000 a H-D versenyszíneiben: jobboldalát narancsra, a balt feketére fényezték.

A milwaukee-i gyártó igazán komolyan gondolta a dolgot: saját tervezés? és építés? egyedi versenymotorjának alumínium hídvázában egy ezres, 60 fokos hengerszög?, injektoros, vízh?téses, hengerenként négyszelepes, DOHC V-kettes lapult, ami az utcai homológ verzióban 130 lóer? leadására volt képes 10.000-es fordulaton, 167 kilós menetkész tömeg mellett. A többi alkatrészt (futóm?elemek, kerekek, fékek, stb.) a legnevesebb gyártók polcairól halászták össze.

Az akkori beszámolók szerint a VR1000 szinte semmivel sem volt lassabb még az egyenesekben sem, mint a japán vagy európai konkurensek, els? számú pilótának pedig egy bizonyos Miguel Duhamelt szerz?dtettek – az úriembert talán nem kell bemutatni…

Duhamel és a VR1000 az 1994-es Daytonai Kétszázason: a 68. rajthelyr?l indult, feljött huszadiknak, majd elszállt a kiegyenlít?tengely.

Az elkövetkez? évek során a VR1000 megannyi futamon elindult, amíg 2001-ben be nem befagyasztották a projektet. Igazán átüt? sikereket soha nem volt képes elérni az ultramodernnek szánt kéthengeres: kezdetben a motor még pariban állt a konkurens gépekkel, de a H-D csigalassúságú fejlesztési üteme miatt nemhogy fejl?dtek volna, de id?vel csak egyre n?tt lemaradásuk. 2002-ben pedig már jött a Porsche által tervezett Revolution blokk, és a V-Rod – a VR tervei mentek a kukába.

A szóban forgó, eladó, húszas sorszámú VR1000-t 1994-ben vásárolta meg az S&S Cycle f?nöke a Harley-Davidsontól, hogy els?ként láthassa, milyen irányba is folyik a fejlesztés Milwaukee-ban, és hogy ? lehessen a legels?, aki egy kis plusz teljesítményt kínálhat majd hozzá, ha végre piacra dobják. Nyomban neki is álltak a munkának: 1994 végére már piacképes állapotban várta a leend? érdekl?d?ket az S&S VR1000 teljesítménynövel? tuningkit, melyben speciális dugattyúk, hegyesebb vezérm?tengelyek, egy nyitott kipufogórendszer, és két darab, gátlástalanul szétfaragott hengerfej volt megtalálható.

Az S&S eladó VR-je úgy várja leend? tulajdonosát, ahogy 1995-ben a Bonneville-i futam után lerakták.

Az S&S még egy egyedi, karbon idomgarnitúrát is kifejlesztett az utcai VR leend? tulajdonosai számára, a hírverést egy Bonneville-i futammal kívánták lerendezni. A tuningolt „Essz-end-Essz” VR1000 166 mérföld/órás (kb. 270 km/h) sebességig küzdötte fel magát az 1995-ös Speed Week sós talaján, de mehetett volna gyorsabban is: a motor gigantikus nyomatéka miatt magas fordulaton még ötödik sebességben is állandóan túlforgott a hátsó kerék, ami instabillá tette a magas és rövid – tehát pont hogy nem végsebességre kihegyezett – konstrukciót, és ezzel meggátolta, hogy még gyorsabban menjen.

A ’95-ös futam után az S&S Cycle emberei letisztították a motorról a rárakódott sót, újra szalonállapotra hozták, majd beállították a bemutatóterembe. Azóta is ott áll, pár hete azonban már eladótábla fityeg rajta. Megunták. Berendezést frissítenek. Mennie kell. Érdekl?dni az S&S Cycle-nél szabad, az irányár 55.000 usadollárok.