EST. 2002

Felfüggesztett börtön a péceli drótköteles gyilkosnak

Már elnézést így ismeretlenül is, hogy ilyen blikkesen legyilkosozunk bárkit is, de hát a bíróság (a Pest megyei) ítélete szerint is az N. Zoltán, gondatlanságból méghozzá. Igaz, az ilyen esetekre a jogi szakzsargon beiktathatna egy kifejez?bb terminus tecnicust, mivel a gondatlan jelz? nem igazán ül az ilyesmi cselekedetre. Gondatlan, az valami más.

Csak a rend kedvéért, 2008 februárjában történt még, hogy Pécel közelében, egy külterületi földúton keresztbe – a talaj fölött mintegy hetven centire – kifeszített drótkötél okozta egy arra motorozó 29 éves fiatalember halálát. A zsineg – noha vallomása szerint a földjét védelmezni szándékozó vádlott kimondottan úgy helyezte el, hogy ne okozzon súlyos sérülést – a motor els? kerekér?l olyan szerencsétlen módon csúszott föl, hogy lefelé csapódva eltörte a motoros, egyébként szolgálaton kívüli rend?r nyakcsigolyáját, aki a helyszínen életét vesztette.

A magánterület kezdetén egy A4-es papírra írt figyelmeztet? üzenet, a kifeszített drótkötél szélein pedig színes, de nem fényvisszaver? szalagok jelezték csupán, hogy a végzett ott ólálkodik a közelben. A vádlott védekezésében elmondta, azért választotta a telek megóvásának ezt a módozatát, mert a környékbeli gazdák közül többen folyamodtak hasonló eszközökhöz. Amivel, a történtek után alighanem elmondható, mindenki rosszul járt. Mint a szakért?i vizsgálat megállapította, a házi készítés? táblák nem voltak jól láthatóak, a terület elrekesztéséhez pedig hatósági engedély szükséges Magyarországon.

Értjük mi, hogy a motorosok, quadosok sok mindenkit idegesítenek, hiszen háborítják az erd? csendjét, legel? békéjét, felzaklatják a vadállományt, amellett dönt? többségüknek nem volt gyerekszobája. Különösen idegesít?ek akkor, ha valaki magánterületének határait sértik, esetenként rendszeresen. Azonban a magánterület védelmében is van egy bizonyos pont, amin túl az ember egészen egyszer?en nem megy, vagy legalábbis nem mehetne. Fák közé drótokat feszíteni rossz dolog. Az elkövet? gondatlannal aligha nevezhet?, hiszen eltervezte és megvalósította a maga védelmi rendszerét, meglehet?sen gondos munkával. Nem történt itt semmi – úgymond – véletlenül. A bíróság ugyan elismerte, a tulajnak nem állt szándékában senkit megölni, és nyilván nem is, mégis felel?ssé tehet? a történtekért. Magánterület kezdetét jelezni, behatolást elkerülni, járm?vet visszafordulásra késztetni számtalan más, kevésbé alattomos eljárás van már az emberiség kezében.

Nyilván N. Zoltánnak is volt egypár álmatlan éjszakája az elmúlt alig kevesebb, mint három évben. Végigpörgette az eseményeket, meggondolta, mi lett volna, ha. És ha újrajátszhatná, nem feszítene drótkötelet ? már sehova. Ha nem akarna zajos járm?veket a földje közelében, megtalálná a módját, hogy azok távolmaradjanak. Sorompóval, hivatalos figyelmeztet? táblával, fényreklámmal, székelykapuval, akármivel. Bárhogyan, csak ne ezen az áron.

Ki tudja, hány ilyen láthatatlan guillotine van még kifeszítve Magyarországon, Európában, a nagyvilágban, és mindegyik csak a maga motorosát várja. Másodszor kell elnézést kérnünk, ezúttal pedig a drámai hangvétel miatt, hiszen mi a motorozáshoz kedvet csináló dolgokról szeretünk írni-fényképezni. Ez most nem annyira sikerült.

Ja, majdnem lemaradt. Az ítélet. Két év börtön, felfüggesztve. Lényegében egy hatósági ejnyebejnye, már elnézést (harmadszor…), hogy jogértelmezünk itten. A vádlott az ítéletet elfogadta, az ügyész három nap gondolkodási id?t kért, joger?re emelkedés kés?bb.

ugrás fel