Évr?l évre n? az utcai motoros balesetek száma. A helyszínre kiérkez?k gyakran találják balesetet szenved? társainkat eszméletlenül. Ezekben a pillanatokban minden rendelkezésre álló információ rendkiv?li horder?vel bírhat.
Olyan sérülteknél, akikkel nem lehet kommunikálni, a segítségükre siet?k nem tudják, hogy a telefon hosszú címlistájából kit értesítsenek.? A nemzetközileg elismert megjelölés: ICE (In Case of Emergency, vészhelyzet esetén). Ezalatt a név alatt annak a személynek a telefonszámát rögzítheted, akit szükség esetén a rend?rség vagy a kórház fel tud hívni.
Ha több ilyen személyt szeretnénk megadni, az a következ?képp lehetséges: ICE1, ICE2, ICE3 stb. Tekintettel, hogy a jelzés egész Európában ismert, ezért ha hazánkon kivül is motoroztok, tegyétek az országhívót (+36) a szám elé.
A cikk megjelenése óta több, mondjuk így, szkeptikus véleményt kaptunk a témában. Maguk a szakmabeliek is két pártra szakadnak a dolog megítélésében, az egyik tábor a beazonosításra és kapcsolatteremtésre kimondottan alkalmasnak tartja a mobiltelefont (természetesen ha az be van kapcsolva, m?köd?képes és kódolt billenty?zárral nem védett – bár ezt a problémát több gyártó már megoldotta), a másik pedig szimplán hasztalannak ítéli meg – hivatkozva arra, hogy a ment?sök nem fognak a telefonnal bíbel?dni, a kés?bbiek során pedig különféle jogi aggályok miatt nem kerülhet képbe a mobil.
Maga a rendszer kitalálója egy ment?orvos, Bob Brotchie, aki 2005-ben, az East Anglian Ambulance Service szolgálatában szembesült azzal a problémával, hogy eszméletüket vesztett, ‘félkómás’ állapotban lév? sérültek képtelenek érdemi információkat közölni illetve felsimerni a helyzetet, amibe kerültek. ‘Rájöttem, hogy szinte mindenkinél van mobiltelefon, amit felhasználhatnánk a beazonosításra, ha tudnánk, hogy mit kell keresnünk a telefonban. Ez jelent?sen megkönnyítené mindenki dolgát.’
Brotchie széleskör? kampányba kezdett, amelybe telekom-szolgáltatókat is igyekezett bevonni, pl. arra ösztökélve ?ket, hogy az új készülékek memóriájába kerüljön ‘gyárilag’ ICE rubrika. Szinte azonnal megjelent a színen az ellenkampány is, amely körlevelek formájában informált arról, hogy a telefontársaságok pénzdíjat számolnak fel az ICE kód használatáért illetve megszületett egy elmélet, mely szerint egy globális vírustámadás el?futára az ICE. Kés?bb ezen körlevelek tartalma városi legendaként lett elkönyvelve.
A Vodafone korabeli közvéleménykutatási adatai szerint az embereknek kevesebb, mint 25%-a hord magánál arra vonatkozó egyértelm? utalást, kit kell értesíteni gond esetén.
Az itthoni, Országos Ment?szolgálat nevében elindított ‘hoax’ valóban tartalmazott rengeteg pontatlanságot vagy félreértésre alkalmas tartalmat amellett, hogy a legnagyobb probléma az volt vele, hogy nem az OMSZ adta ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy a dolog sok formában terjed mémként az interneten. Az azonban tény, hogy a mozaikszó nemzetközileg ismert és hogy 0 forintos költségen, új bejegyzésként bevihet? bárki telefonjába pár másodperc alatt. Világos az is, hogy nagyon kis esély van arra, hogy a bejegyzés valaha is el?kerül, mint ahogy annak is kis esélye van, hogy pont x helyen, y id?pontban valaki olyan balesetet szenved, amely során tudatkiesés éri. Sajnos tudunk olyan saját példát említeni, amikor gyakorlati jelent?sége lehetett volna ennek az apróságnak.
Végül mindenki maga döntsön, hogy hasznos-e ez az egy szem bejegyzés – hogy veszítenivalónk nincs vele, az biztos. A szintén szakmán belüli szkeptikusok arra hívják föl a figyelmet, hogy az ICE telefonba írása önmagában – a fent leírtak miatt – ne nyugtasson meg bennünket, ha lehet, ‘hagyományos’ módon is tudassuk az ICE-számo(ka)t, vércsoportunkat, esetleges gyógyszerallergánkat.
Kapcsolódó cikkünk a témában:
Legutóbbi hozzászólások