EST. 2002

Giacomo Agostini

’74-ben megérett az id? az újabb váltásra: Agostini elfogadta a Yamaha ajánlatát.
Els? bevetése a legendás Daytona 2oo Miles volt Amerikában egy Yamaha
75o-nel. Ago el?ször ott találkozott élesben Kenny Roberts-szel, és bizony
borsot tört az orra alá – ahogy pár hétre rá Imolában is. Agostininek nem volt
gondja a négyütem?r?l kétütem?re való átszokással, jól szerepelt az évadban,
a bajnoki címet mégis Phil Read hozta el. A végs? gy?zelem váratott magára
a következ? évig: Agostini utolsó világbajnoki címe egyben a Yamaha els?
sikerét
is jelentette.

Új titánok t?ntek fel a horizonton, mint egykor ? volt maga: Barry
Sheene
, aki minden nagydíjra BS-7 rendszámú Rolls Rollyce-ával gurult
be (a hetes a rajtszámát indikálta), bukósisakján pedig nemzeti színek helyett
Donald kacsa virított.

Mino, az öreg róka visszavonulót fúj: visszaigazol az MV-hez, és lényegében
tesztmunkát végez,
saját szakállára versenyez, és az eredményesség annyira
nem érdekli, hogy még a Suzuki RG 5oo-at is hajlandó megülni. A 35o-es
osztályban Assenben és a Nürburgringen gy?z – nem véletlen: utcai futamokon.

Kés?bb ‘ már-már passzióból ‘ egy Williams-szel lehúz egy
idényt a Formula-2-ben, egyet pedig az F-Aurorában, a Forma-1 akkori
kadett-kategóriájában. 1982-ben tér vissza a motorpályákra, akkor már
csapatmenedzserként. Az els? imígyen elért vb-címhez egy esztend? kell (Eddie
Lawson, Yamaha), de ez már egy másik történet.

ugrás fel