Kenny

Huszonegy évesen n?sült, harmincegy esztend?s koráig versenyzett. ‘A
házasságom nem élte túl az els? világbajnoki címemet (1978 – a szerk.).
A feleségem nem viselte jól, hogy nem vagyok mellette, de hát a pilóta életének
javarésze a paddockban zajlik, és az lesz a tág értelemben vett család. Nem
sírok vissza semmit. Ellen?rzés alatt tartom az életemet.’

Házasságából két fia született, az ifjabb Kenny és Kurtis. Mindeketten
megmérettetnek a világbajnokságban jöv?re.

‘Azt csinálnak, amit szeretnének, bár én a helyükben inkább teniszeznék
vagy golfoznék. A motorversenyzés igen veszélyes dolog. És bizonyára
nehéz is, ha az embert Robertsnek hívják. Még csak tanácsot sem adok senkinek,
még a saját csapatom tagjainak sem, ha nem kérik. Az élet különben sem kérdésekr?l
meg válaszokról, feketér?l meg fehérr?l szól: annál sokkal összetettebb: olyan,
mint motort vezetni. Egyensúly és csak látszólag egyforma döntések kérdése.’

Roberts senior nem egyszer? figura. Egész életében az arany közepet
kereste technológia és tapasztalat között. És azt keresi még ma is. A hozzáállása
magával ragadó és szinte szürreális: pont mint az a kék kutya a festményein.
‘Mostanában rengeteg szabadid?m van, és a festés segít, hogy elszakadjak
a valóságtól‘ – mondja.

‘Egy ideig megrögzött realista voltam, mára viszont néha el kell rugaszkodnom
minden létez? dologtól. Ilyen az én képzeletem, ilyenek a mentális benyomásaim.
Szeretném magamat veszélyes szituációkban látni, és fejl?dni ezáltal.’