Kovács Niki gyorsasági motorversenyz? számtalan interjúban mesélt már arról, hogy utcán nem motorozik. Most viszont gondolt egyet, és úgy döntött, megszerzi az A kategóriás jogosítványt, mert – nem gondoltad volna – eddig nem is volt neki. Sajnos nem láthattuk él?ben, hogy több évtizednyi versenyzés után hogyan kerülgeti a mazsolák között a rutinpályán a bójákat, de mesélt róla.
– Sikeres motorversenyz?ként biztos sokszor találkoztál csodálkozó arcokkal, amikor kiderült, hogy nincs motoros jogosítványod.
– Korábban ritkán találkoztam ezzel a kérdéssel, talán pont azért, mert fel sem merült az emberekben – de még a közeli barátaimban sem –, hogy nincs motorra jogsim. Ez így nem teljesen igaz egyébként, hiszen az „A” korlátozott kategóriát megcsináltam még id?számításunk el?tt. De sosem motoroztam utcán. Idén aztán többször is felmerült, hogy a japán márka (amellyel évek óta versenyzek) utcai modelljeit is kipróbáljam.
– Mennyire volt kihívás számodra a tanfolyam teljesítése?
– Szerencsére semennyire. A rutinpálya közel áll a szívemhez, hiszen gyerekként rengeteg szlalomversenyen indultam. Persze nagymotorral más a bójákat kerülgetni, de az lett volna a fura és ijeszt?, ha mindez gondot okoz. Viszont leny?gözött, hogy az oktatók mennyire magabiztosan és jól motoroznak. Néhány „trükköt” is bemutattak, persze lehet, hogy ez csak nekem szólt (nevet). A legrémiszt?bb számomra a forgalomban motorozás volt, hiszen az autóhoz képest teljesen védtelen az ember.
– Milyen szempontok alapján választottál iskolát?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem át tucatnyi weboldalt. Végül két dolog döntött: a helyszínek közelsége és leírások alapossága, amib?l már éreztem, hogy a srácok értik a dolgukat. Az már csak hab volt a tortán, hogy az id?pontokban is rugalmasak voltak, ami nekem nagyon fontos, hiszen szezon közben sok elfoglaltságom van.
– A motoros tanfolyam melyik részét élvezted a legjobban?
– Ahogy említettem, a forgalomban motorozástól tartottam az elején, de végül mégis azt élveztem a legjobban. Jó volt a hangulat, és megnyugtatott, hogy hátvédként mindig ott volt mögöttünk az oktató, aki ugye rádión adta az instrukciókat és a hibákat is azonnal jelezte. Szerencsére egyoldalú volt a kommunikáció, így az én szavaimat nem hallották, amikor mondjuk telizöldnél elém fordult az autós…
– És mi a helyzet a KRESZ-szel?
– Talán a versenyz?i mivoltomból is fakad, hogy nagyon szabálykövet? vagyok. A biztonságos és szabályos közlekedés pedig mindig is nagy vessz?paripám volt. Sok évnyi autóvezetés után igazából csak a nagymotornak szóló kivételeket kellett jobban rögzíteni. Élveztem az órákat és az otthoni teszttöltögetést is. A rám jellemz? versenyszellemet persze a vizsgán sem tudtam kikapcsolni. Els?ként álltam fel a gép el?l, nulla hibaponttal.
– Mostantól akkor az utcán is láthatunk száguldozni?
– Nem, a száguldás megmarad a versenypályán, viszont nagyon várom, hogy számomra új motorkerékpárokat is kipróbáljak. És a túrázás sem kizárt. Remélem, ott több lánnyal találkozom majd (nem csak utasként), mert a tanfolyamon sajnos csak egyen-ketten voltak rajtam kívül.
Legutóbbi hozzászólások