Kyalami, Superpole: Benr?l szól minden

Az utóbbi évek legszorosabb Superpole menete, még egy Ben Spies aratta szombati gy?zelem. Ennyi történt eddig a hétvégén, ami a tabella többi részének értékelésével hasonlóan vérig és szövetekig hatoló csatát jelez el?re, mint amilyen a múlt heti volt. Fabrizio kezd feln?ni Haga mellé, Biaggi pedig megunhatatlan. Egyedül Laconi pénteki esése árnyékolja be a jó hangulatot.

Történt ugyanis, hogy a pénteki els? szabadedzésen Regis Laconi épp az els? mért körében nagy tempónál esett. A szemtanúk szerint Regis feje és fels? teste elementáris er?vel vágódott bele az aszfaltba. Az bukás dinamikája már el?revetítette, hogy itt sajnos nem lehet olyan, hogy nincs sérülés: mint azt a kés?bbi röntgensorozatok kiderítették, a versenyz? 3-ik és 5-ik nyaki csigolyája is összeroppant. Laconit az eset óta Johannesburgban kezelik, az osztályra való felvétel után közvetlenül mesterséges, gyógyszerindukálta kómába helyezték – így várják, hogy állapota stabilizálódjon. A komputertomográfia meger?sítette, hogy tüd?- illetve idegrendszeri károsodásokat nem szerzett.

A m?tétet néhány napon belül tervezik megejteni. Az orvosok elmondása alapján Regis állapota súlyos, de nem életveszélyes.

Ilyen el?zmények után mindenhol csupán félárbócos az öröm, de tény, hogy Ben Spies idei hatodik pólját húzza be, ami testvérek közt is lehengerl? eredmény. Arról már nem is beszél senki, hogy Elbows újoncként szerepel a kategóriában: gyakorlatilag a legnagyobb, legnemesebb, legvadabb, legelszántabb pilótának mondják a jelenlegi rajtrácson, aki ellen gy?zni kiváltság, és nem elvárás.

De a szakma dicséretének kiharcolásáért Fabrizio is megtesz mindent mostanában; a monzai hétvége, azaz a múlt hét óta mintha más dimenziókban élne az ifjú Michel. Igaz, hasonló fellángolásai voltak már tavaly is, meg télen is, és sokáig nem tartottak, de a csúcson töltött periódusok száma kezd felülkerekedni a völgyben töltöttekkel szemben. Meglátjuk.

Aztán ott vannak még a nagy nevek. Biaggié egyszer?en nem tud kikopni a szakágból, az olasz veterán nyugdíjas korukig fogja örömkönnyekbe burkolni szurkolóit. A Kalóz, akit soha nem lehet megunni, aki a legutolsónak hitt pillanatok után is úgy képes talpra ugrani, mint a huszonéves sihederek. Példának okáért most is a legeslegutolsó körében sziporkázik a jó körrel, amivel kitolja Noriyukit a sor végére. Hagának is csipkedni magát holnap, ha van esze: az aranyakra és a végs? els?ségre éhes, esetlegesen pontközelségben lev?, és emiatt hatványozott elánnal k?röz? Spies a megtestesült rémálom lenne a japánnak. Minden tekintetben.