EST. 2002

Le Mans-ban Gibernauval

A célegyenest egy nagyon sz?k kanyar vezeti be, így nem lehet éppen
a leggyorsabban megérkezni. A MotoGP-ben finoman kell adagolni a gyorsulást,
nem lehet mindent egyb?l kiadni a csövön, különben a motor kezelhetetlenné válik.
Csak a célegyenes közepe táján szabad igazán ráadni a teli gázt.

Az egyenest egy gyors kanyar követi, ez a Dunlop-kanyar. Nehéz, és relatíve
sok id?t el lehet itt veszíteni. A folytató sikán igen igénybe veszi a gumikat,
ezen a ponton egyébként hatosból kettesbe kapcsolunk vissza. Az els? keréknek
rém stabilnak kell lennie.

Egy lejt?, majd az átépített Chapelle-kanyar bejárata. Itt egy minimális
kipörgés is végzetes lehet, a gyorsítással csínján bánunk. A kanyar el?tt jókora
fékezésre van szükség, a kijárata viszont szabad, lehet menni.

A Múzeum-kanyar egy szlalomos megoldást követel, nekem ez igen tetszik,
mert a motor csúszik a kanyarkimenetnél. A Garage Vert (=zöld garázs) lassú,
szintén nagy-fékes kanyar. Utána a sikán már kifejezetten gyors rész, van benne
egy markáns irányváltás.

A pálya harmadik harmada nálam az abszolút kedvenc, mert tavaly itt
nyertem meg a párbajt Rossival szemben. Itt még akkor is gy?zhet az ember, ha
másodperces hátrányban van. Az S bleu (=kék S) kanyarban, bels?
íven el?ztem meg 2003-ban Valentinót, aki rögvest elém került újra. Megint megel?ztem
a balosban, belülr?l, és követtem az ívet, mert tudtam, hogy visszavághat.

Az utolsó, lassú kanyarból a legjobb, ha az ember minél sebesebben kijön,
hogy mihamarabb fel tudjon gyorsulni: az ezen a ponton kapott ív meghatározza
a gyorsulás irányát. Én lassabban, Rossi nagyobb sebességgel érkezett a bemenetbe,
így ? jobban ki is sodródott
. Én hamarabb és jobb ívben értem a célegyenesbe,
és megnyertem a Francia Nagydíjat.

ugrás fel