Lóer? vagy nem lóer?
A kölni motorkiállítás csupán egy volt a sok közül, amit az elmúlt években megrendeztek. Mint mindig, most is sok újdonság jelent meg a gyártók standjain, most kicsit megpróbálunk a sorok köze nézni.
Korábban is voltak már jelei, de úgy t?nik, idén ?sszel Németországban világossá vált, hogy a motorozás és a motorgyártás új irányt vett. Ki emlékszik már a Hayabusára és azokra a félelmetes számokra? Na meg persze arra a tényre, hogy az els? tizenhat tulajdonos motorbalesetben hunyt el. Akkor a gyárak egy id?re meg is állapodtak abban, hogy nem készítenek olyan motorokat, amelyeknek a gyári végsebessége átlépi a 300 km/h-s határt.
Európában egyre jobban terjednek a sebességmér? kamerák. De mintha úgy t?nne, hogy a gyárak többsége nem vesz tudomást err?l a tényr?l, és arról, hogy egy mai európai motoros sokkal, de sokkal jobban keretek közé van szorítva, mint korábban volt. Lehet, hogy kis hazánkban ez még annyira nem érz?dik, de tessék csak nyugati irányba átlépni az országhatárt, és rögtön kiderül, mire is gondolunk.
Akkor mindenki azt mondta, nincs tovább és nem is lehetne. Jelentem van. Amikor az els? gyár Kínába települt, minden elemz? figyelmeztetett és kongatták a vészharangokat: ha egy szerepl? a piacról átlépi a határt, id?vel mindenkinek át kell.
Most mi motorosok állunk egy olyan küszöbön, hogy a gyárak átléptek egy lélektani határt. A legszembet?n?bb a Kawasaki H2 modellje, ami a gyengébb verzióban is 200 lóer?t teljesít, és a pályára szánt változat kereken 300 lóer?vel gurul ki az aszfaltra.
Mai világunk felgyorsult, ez kétségtelen. De vajon tényleg követni kell a motorgyártóknak is ezt a trendet? Egy átlagos családapának tényleg arra van szüksége, hogy munka után kerüljön egyet a 200 lóer?s és 300 km/h végsebesség? motorján? Vajon a család többi tagja is ezt szeretné? Vagy a világ már csak a maximalista hedonistákról szól? Mi itt most nem akarunk ezekre a kérdésekre válaszolni, de érdemes rajtuk elgondolkodni.
Ezzel párhuzamosan elindult egy másik folyamat, ami szintén az egyik kezével ad, a másikkal pedig elvesz. Biztosan sokan kitalálták, hogy az elektronikai csomagokról van szó. Pár évvel ezel?tt mindenki tapsolt, mikor megjelentek az els? ABS rendszerek. Ma már egy teszt azzal kezd?dik, hogy hosszú perceken keresztül menükben rohangászik az egyébként motorozással foglalkozó szakújságíró. Vezetési módok, TC, ABS és még sorolhatnánk, mi minden állítható egy széria motoron 2014-ben. Tévedés ne essék, mi tudjuk és elismerjük hasznosságukat, ahogy azt is, hogy a kanyarban is aktív ABS a jöv? hírnöke.
200 lóer? körüli teljesítményt nem lehet elektronika nélkül letenni az aszfaltra. Ma, mikor már a MotoGP-ben lassan az IT-s munkatárs a legfontosabb ember, valami megváltozott, de végleg, és mi ezt elfogadtuk. Elfogadtuk, mert nekünk gyártják és mi motorosok ezt akarjuk. Elektronikát, ami kiváltja a tudást, de mindenképpen elérhet?vé teszi az értelmezhetetlen lóer? számot. Persze sokan védekeznek majd, hogy ezek sportmotorok, és igaz, hogy street legal version van ráírva a papírra, de azért mégis csak pályára készülnek.
A túramotor a mi mentsvárunk
Van még egy szegmens, ami aranykorát éli, és ahol talán a logika és a felhasználhatóság mentén fejlesztenek. Mindenki kapaszkodjon, mert már itt is elindult a végtelen er?források gyártása. Az új KTM 1290 Super Adventure kereken 160 lóer?t kínál 140 Nm nyomatékkal párosítva. Összehasonlításképpen a 10 évvel ezel?tti GSX-R1000, ami úgy suhant 300-ig, mintha egy TGV tolta volna, mindösszesen négy lóer?vel múlja felül egy mai túramotor teljesítményét.
Persze itt is itt van az elektronika, ami mindent megold, de az albán hegyi utakon a kavicsot és a homokot kavarva szükség van erre? Hol van már az, amikor a gázmarkolattal mi vezéreltük a motorunkat és az életünket? Hol van már az a motorozás, amikor még csúszott a gumi, és mi ezt tudtuk, mert megtanultuk?
Az alternatívák
Természetesen van ellenszer, és folyamatosan jelennek meg motorok, amik valamilyen különleges design vagy életérzésre alapozva próbálják eladni az ésszer?séget a vásárlónak. Hisz nem lehet odaállni a piac elé és azt mondani, hogy igaz már az okostelefonok is annyira er?sek, hogy lassan a leadott h?vel, amit termelnek, be lehet f?teni egy terráriumot, de a motornál ezzel a fejl?déssel életeket veszélyeztetünk. Az idei év egyik ilyen próbálkozása a Ducati Scrambler modellje. Itt is van elektronika, ami kell is, de a normál er?nek megfelel? mérték?.
Mi üdvözöljük a fejl?dést és tudjuk, hogy nem lehet és nem is kell megállítani. Tudjuk, hogy pár éven belül megjelennek az elektromos motorok, és választható lesz a karakterisztika, és mi mindezt megszokjuk. Ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy életeket is menthet, és ment szinte mindennap egy ABS például.
De a mi szerelmünk a motorozás, ami leginkább a szabadságot jelenti. A szabadságot mindenben, abban is, hogy a lehet? legkisebb mértékben avatkozik bele valami vagy valaki a vezetési stílusunkba. Azért, mert így lehet fejl?dni és érezni a súlyát mindannak, amiért rajongunk, és amiért oly sokat gyakorolunk és gyakorolunk.
Minek egy 180 lóer?s er?forrás, ha úgyis lebutítjuk? Minek bonyolulttá tenni azt, ami egyszer? is lehetne, és túléli majd így az az életérzés, amiért elkezdtük az egészet és amiért minden nap kockára tesszük az életünket? Egy biztos, jobb, ha mindenki felkészül, hogy lassan az utason kívül egy néma útitársunk is lesz, akinek nem mondhatjuk, hogy kuka utas, vésd az észbe, ne szólj bele a vezetésbe!
Fotó: Kawasaki, KTM
Legutóbbi hozzászólások