Szöveg: Petro Lajos – Fotó: Fiat Yamaha
Kenny Roberts szerint egy jó pilóta körülbelül tíz évet tölthet el a csúcs-kategóriában. A korábbi világbajnok és sikeres csapatvezet? szerint ez független attól, hogy az illet? hány éves korában kerül ide, a pilóta tíz év alatt „futja ki magát”.
Ennek két oka lehetséges. Egyrészt nagyjából tíz év az az id?, amíg valaki világbajnoki színvonalon motivált marad. Ennyi év után a pilóták többsége kiég: túl sokat bukott, túl sok bukást védett ki, túl sokat rajtolt, túl sokat kanyarodott, túl sokat várt a sikerre, vagy éppen túl sokat nyert, túl sokáig volt sikeres. Ezek után a plusz kockázatot a századmásodpercekért nehezebben vállalja az ember, – és hirtelen elszáll a varázs.
A másik ok a m?szaki fejl?dés. A pilóták folytonosan a motor fejlesztésének megfelel?en változtatják motorozási stílusukat. Ezeknek egy része azután beidegz?dés lesz. Ahogy a technika fejl?dik, elavulnak a beidegz?dések és elvész az a kis tized-század másodpercnyi plusz, ami igazán gyorssá teszi a versenyz?t. A fiatalabb motoros könnyebben alakítja stílusát a motorhoz, ezért jobban kihasználja az új technikában rejl? lehet?ségeket.
Kenny Roberts Rossi szerint egyike azon keveseknek, akik nagyon értenek ehhez a sporthoz. De hogy a „szabály” alkalmazható-e a hétszeres világbajnokra, az a szokásosnál bonyolultabb: Rossi ugyanis legtöbbször szabályokon felül áll!
Két évvel azután, hogy utoljára világbajnok volt, a kérdés megint az, hogy tud-e Rossi nyerni 2008-ban! A motorsporttal foglalkozók tömegei – akár szeretik az olaszt, akár nem – szinte kivétel nélkül els?sorban erre kíváncsiak. Hogy megmarad-e a Ducati fölénye, hogy Stoner valóban csodagyerek-e, hogy össze tudja-e szedni magát a Michelin, hogy mikorra gyógyul fel Pedrosa, hogy mit csinál Hopkins a Kawasakival, – ezek a szélesebb kör számára másodrangú kérdések. A sport még mindig els?sorban Rossiról szól. Egészen olyan magasságokig, hogy sokak szerint Rossi egymaga annyit ér, mint az egész MotoGP sorozat. Ez els? hallásra óriási túlzás, de gondoljunk csak bele egy kicsit: a megállapítás azon a szimpla feltételezésen alapul, hogy Rossi nélkül feleannyian néznék a motoros világbajnokság legfels? kategóriáját. Ez pedig lehetséges. Innen nézve bizony el?fordulhat, hogy az egyenl?ségjel Rossi és a világbajnoki sorozat között valós! Ha tehát Rossi egyszer?en kiöregedne, az igen komoly traumát okozhat az egész sportnak.
De hogyan jutottunk idáig?
Valentino Rossi már 125cm-es pilótaként is szokatlanul népszer? volt: extrovertált természetének, ‘madman’-stílusának, és az akkori favorit Biaggi kifigurázásának köszönhet?en. És Rossi nagyon gyors is volt. Els? évében, a 125 cm-es világbajnokságon nyert egy futamot, együtt motorozott a legendás Aspar Martinezzel, borsót tört a japánok orra alá – a következ? évben pedig világbajnok lett. 250-ben Harada és Capirossi voltak az ellenfelei. Ismét test-test elleni volt a küzdelem. Rossi harcias stílusával tovább növelte népszer?ségét, majd egy tanulóév után újabb világbajnoki címet zsebelt.
Aztán a királykategóriában dettó: els? évben második, majd világbajnok. Végre szemt?l szemben Biaggival. Könyökölés, mutogatás, lökdös?dés, médiaháború, – és ez az egész furcsa módon nagyon jó tett a sportnak! Aztán a hisztéria a sport történetében soha nem látott méreteket öltött, amikor az olasz faképnél hagyta a Hondát, és átült a Yamahára. Rossi megmutatta, hogy nem egy motorgyár, hanem személyesen ? és szerel?i a bajnokok: a korábban esélytelen M1-el rögtön az els? versenyen diadalmaskodott, és az év végén ismét bajnok lett! Kiütéses gy?zelem, – miközben könnyed és szellemes poénjain szórakozott a világ. A hétszeres világbajnok karrierje olyan, mintha egy film forgatókönyvét olvasná az ember!
Az utóbbi években azonban a vagány kissrácból szenior pilóta lett, aki gyakorlatilag mindent megcsinált már, ami lehetséges ebben a sportban. Ha valakire igaznak kellene lenni a „10-éves szabálynak”, az pont Valentino Rossi.
Ráadásul a motorok is elképeszt?en sokat fejl?dtek az utóbbi években. A mai gépekhez képest a Honda NSR500-as egy bestia volt: könny?, agresszív és kiszámíthatatlan. Arra senki nem mondta, hogy „akár utcán is lehetne vele járni”! Aztán jöttek az el?ször nagyon vad, majd kissé megszelídített 1000 cm3-es gépek, a Honda után a Yamaha, végül pedig a kezes báránnyá elektronizált 800-as. Ezek a motorok gyakorlatilag összehasonlíthatatlanok! Hogy Rossi a csúcson tudjon maradni, évente-kétévente szinte újra kellett tanulni motoroznia!
A kérdés most az: mi, és meddig hajtja el?re a sokszoros bajnokot? Egyszer? bizonyítási vágy valószín?leg már nem, – és az anyagiakra sem lesz gondja a családnak néhány generáción át. Viszont hajthatja maga a Yamaha. A hangvillás márkában az volt a legvonzóbb Rossinak, hogy hajlandók voltak azt a motort megépíteni, amit Rossi és mérnöke Jeremy Burgess akart. A Yamaha adta meg a lehet?séget arra, hogy Rossi pilótaközpontú fejlesztési elképzeléseit sikerre vihesse. Vagyis Rossi nagyon magénak érzi ezt a motort.
Ha a Yamaha/Bridgestone kombináció a szezon els? harmadában nem lesz üt?képes, az óriási csalódás lesz a rajongóknak és Rossinak is. Gyakorlatilag tönkreteheti az egész évet. Azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy a tavalyihoz hasonló m?szaki hátránnyal volna még egyáltalán kedve motorra ülni a hétszeres bajnoknak.
Viszont ennek az ellenkez?je is igaz. Ha Rossi megint jó motoron ül, ráérez a gumikra, és tudja, hogy nyerhet, akkor az lesz a leger?sebb motiváló tényez?!
Legutóbbi hozzászólások