MX, Bulgária: „…Balsors, akit régen tép…”

Szöveg: Nagy Norbert – Fotó: Youthstream

A bolgárok megcsinálták! Tavaly debütált a sevlievói pálya, majd az év végi FIM díjátadón elnyerte 2006 legjobban megszervezett Nagydíja címet. Mi ez, ha nem sikersztori? Nekünk, magyaroknak egyre több okunk lesz irigykedni keleti szomszédainkra (illetve keleti szomszédaink déli szomszédaira), de nem szeretnék senkit politikával, sportpolitikával untatni. Annak is megvan a megfelel? fóruma, talán írok majd pár sort oda is.

Szépen, lassan eljárt felettünk az id?, a régi motokrossz-világbajnoki fordulók emlékei igen csak megkoptak már, néhány fanatikus – mint jómagam – akiknek megadatott a helyszínen végigizgulni egy Motokrossz Magyar Nagydíjat emlékezünk, és elevenítjük fel a dics?séges pillanatokat: ahogy egy feltörekv? ifjú belga titán édesapja nyomdokaiba lépve aratja le els? GP gy?zelmét (? volt Stefan Everts), vagy alázza porig a komplett mez?nyt bizonyos Sebastien Tortelli, Cserénfa technikás lankáin. Nem is beszélve a néhai Donny Schmitr?l, aki az egyetlen negyedliteres világbajnoki futamot nyerte hazánkban. De szép is volt akkoriban magyarnak lenni, érezni, hogy ezek a zsenik mindent kipréselnek magukból, csak hogy maximálisan kiszolgálják a tomboló tömeget! Hát igen, nem mostanában volt 1996, az utolsó cserénfai GP éve.

Azóta csupán egyszer volt részünk hasonló élményekben, tavaly Nyáregyházán, de mégis hiányzott bel?le valami. Most már ez is csak emlék, idén nagy ívben elkerülik hazánkat a rangos kétkerek? sorozatok, bár a Red Bull Rookies Cup szeptemberi futamaival talán újra a figyelem középpontjába sodorja kicsiny országunkat a sors.

Rossz ezekbe a dolgokba belegondolni, mikor laptopom képerny?jére vésném a Bolgár Nagydíj történéseit. Elég csak egy pillantást vetnem a sevlievói katlan vonalvezetésére, azonnal bevillannak szeretett Somogyországom (elvégre Kaposváron n?ttem fel) lágy dombjai, még két méteres gazpaplan alatt is felsejlik a Cserénfai Motokrossz Centrum egykori nyomvonala lelki szemeim el?tt. Hová lett nemzetünk motokrossz-szeretete? Nehezen hittem a szememnek, mikor a múltkori GP-beszámoló alatt azt olvastam, hogy meg sem említik a magyar közvetítésben Németh Kornélt.

Sajnos én csak a netr?l férek hozzá a futamok közvetítéseihez, jobbára olaszul, vagy franciául – úgy is élvezet ?ket hallgatni, hogy nem tartozik a nyelvrepertoárom kit?n? darabjaihoz eme kett?. Hihetetlen hangulatot csinálnak a kommentátorok, nem leplezve honfitársaik iránt táplált büszkeségüket. Mi miért nem tudunk magyarjaink bármilyen mérték? sikerének örülni? A magam részér?l Németh Kornél, Talmácsi Gáboréval megegyez? helyet foglalal el piros-fehér-zöld szívemben (bár már többször megkérd?jeleztétek), minden egyes apró sikerének kisgyerek módjára tudok örülni, és bosszankodni: „Ej, ez a gyerek jóval többre hivatott!”. Úgy gondoltam eddig, egy beszámolóba nem ill? beleírni az ember érzéseit, most még is megteszem, az olasz és a francia példán tanulva. Mert a jóról kell példát vennünk!

Ezért így kezdem az összefoglalót: Németh Kornél, hazánk egyetlen képvisel?je a motokrossz-világbajnokságon, bulgáriai teljesítményével egy helyet jött el?re a pontvadászatban, vagyis már a 14. helyen tartózkodik, hátrébb taszítva a németek üdvöskéjét, Maximilien Naglt. Nem számít, hogy Nagl nem tudott ott lenni sérülés miatt, a Mi Kornélunk ott volt, egészségesen, újabb értékes pontokkal gyarapítva kollekcióját. Pár éve még csodaszámba ment, ha egy magyar limitet tudott futni egy vb futamon, mára már minden állomáson szoríthatunk egyért – nem mellékesen, eddig minden egyes GP-t pontszerz? helyen fejezte be, amit például David Phillippaerts, Max Nagl, vag Kevin Strijbos nem tudott, és akkor Marc de Reuver nevét nem is említettem, aki a bajnokság legjobb csapatában húzza a gázt. ? eddig kétszer nullázott, egyébként is elég haloványan teljesít idén, pedig nagy névnek számít Európában. Száz szónak is egy a vége: Kornél, Mi (és kitartó szurkolóid) szorítunk Neked, ne kíméld az ellenfeleket!

Remélem, elnézitek nekem, hogy kicsit rendhagyóra sikeredett ez az összefoglaló, valahogy nem voltam képes Josh Coppins és Antonio Cairoli újabb diadalához asszisztálni, már mindent kiírtam magamból a két klasszissal kapcsolatban. A két vezér-yamahás zsebében már úgy is ott pihen az idei világbajnoki trófea: Coppins az eddigi nyolc futamból hármat, Cairoli egyet engedélyezett az üldöz?knek.

Folytatás két hét múlva, Svédországban.