MX Legendák: Rick Johnson 2. rész

MX legendák: Rick Johnson 1. rész

Rick Johnson 1986-ban felért a csúcsra. Innent?l kezdve ?t kellett legy?zni, ha valaki bajnok akart lenni. A riválisok tisztelték, a rajongók pedig imádták.

Nagyon jól tudta RJ, hogy mi kell a népnek: Cirkusz. És ? volt az els? számú bohóca a szériának. Nem félt senkit?l. Sokszor generált m?balhékat a versenyek el?tt, igazi bulvárh?s volt.

„Az egész a közönségr?l szólt. Mindig nekik motoroztam, a verseny számomra nem volt más, mint egy hatalmas show.”

És persze mindig volt ideje egy ki autógrammozásra. Napjainkban Travis Pastrana ismerte fel a rajongókban rejl? er?ket. Ezért is maradhatott meg profi karrierje után is a közönség kedvencének Travis, és ezért is emlékeznek mindig szívesen Rick Johnsonra is. Figyelt az emberekre! Pimasz stílusa miatt hamar ráragasztották a ‘Rosszfiú’ becenevet.

Elvész a motiváció

David Bailey szörny? balesete beárnyékolta az 1987-es szezont. A sportág legszorgalmasabb, és legtehetségesebb figurája lebénult. A sporttársak legalább annyira nem akartak hinni a fülüknek, mint Ernesto Fonseca 2006-os balesetekor. A nagy rivális nem állhatott többé a rajtrács mögé.

„Elvesztettem a motivációmat” – magyarázza Johnson. „David volt Mohammed Ali és pedig Joe Fraizer. Nem volt már miért felkelnem reggelente. Egyúttal felébresztett álmomból ez a belesett. Mindenki megsérülhet. Akkor nem akartam beismerni, de félve ültem motorra ezután.”

Ebben az évben egy új emberrel kellett farkasszemet néznie. Jeff Ward vette át Bailey-t?l a stafétát. A 250-es szuperkrossz bajnokságot megnyerte Wardy, de a 250-es és az 500-as motokrossz bajnokságban alul maradt Johnsonnal szemben.

Az év végén pedig már egy csapatban kellett bizonyítaniuk az egyik legemlékezetesebb Nemzetek Krosszán, hazai pályán (keretes rész). Ez volt az a bizonyos viadal, amire oly’ gyakran hivatkoztak az amerikaiak tavaly.

Fent a csúcson

Johnson ekkorra már igazi szupersztár lett otthonában, egy lapon emlegették a hollywoodi csillagokkal. Nem volt olyan magazin, aminek a címlapjáról ne ? köszönt volna vissza.

Ahogy egy szupersztárhoz illik, 1988-at kisajátította magának. A 250-es sx, és az 500-as mx- szezon is róla szólt, továbbá negyedszer is gy?zelemre vezette az amerikai válogatottat.

„1988-ban a csúcson voltam. Ekkor voltam a leger?sebb mentálisan, és fizikálisan egyaránt. Meg sem kottyant egy 20 körös szuperkorssz verseny, a kétszer 30 perces motokrossz futamokat pedig a legnagyobb h?ségben is gond nélkül ledaráltam. Nemcsak odahaza voltam sikeres, Európában is letettem a névjegyem. Megnyertem a párizsi szuperkrossz versenyt is, de a legjobban mégis a 250-es amerikai motokrossz bajnoki cím elvesztése fájt Jeff Ward-al szemben.”

1989 is álomszer?en indult Johnson számára, senki sem sejtette, hogy nagyon hamar rémálommá fog válni, és kettétörik ígéretes karrierje. Még miel?tt súlyosan megsérült volna a Gainsville-i bajnoki edzésén, sikerült neki a lehetetlen: megtörte Bob Hannah szuperkrosszos gy?zelmi rekordját. 28 gy?zelemmel átvette a vezetést az örökranglistán, amit legel?ször Jeremy McGrath, majd Ricky Carmichael tudott áttörni. (Azóta már Stewart és Reed is átlépett Johnson korábbi rekordján.)

Szóval, 1989, Gainsville, Florida. Danny Storbeck elnéz egy ugratót, és rárepül Johnson jobb kezére. RJ kézfeje szinte visszahajlott az alkarjára. Pokoli fájdalmakat kellett átélnie, orvostól orvosig járt, de nem kecsegtették semmi jóval.

„Elmentem a legjobb specialistákhoz, de ugyanaz a válasz jött Los Angelesb?l és San Diegoból is: ’soha nem fogja tudni már úgy használni, mint korábbam’.”

Csapata mindenben mellette állt. Átszerelték a gázkart baloldalra, hátha kedvencük képes lesz még megvillanni. Johnson küzdeni tudását jelképezi, hogy 1990-ben még sikerült nyernie két motokrossz versenyt: egyiket azon a pályán, ahol egy évvel korábban megsérült, egyet pedig a ’87-es Nemzetek Krossza helyszínén, Unadillában.

Úgy volt, hogy 1990 végén szögre akasztja a bukósisakját, de a téli szünetben egész szépen muzsikált az európai szuperkrossz versenyeken, ezért úgy döntött, hogy nekivág a ’91-es szezonnak is. Az a fránya csukló csak nem akart engedelmeskedni: többször rásérült a bajnokság els? néhány versenyén. Végül Daytonában jelentette be hivatalosan a visszavonulását. 26 éves volt ekkor.

Váltás négy kerékre

Johnson nem tudott adrenalin nélkül élni. A versenyzés a vérében volt. Következett a kevésbé sikeres autóversenyz?s korszaka. Gy?zni tudott a híres Baja 1000 terep ralin, 1999-ben pedig az év újonca lett a NASCAR el?szobájában, de semmi érdemlegeset nem tudott egyébként felmutatni.

A szíve vissza húzta szeretett sportágához: egy ideig a Suzuki gyári csapatának mentora volt, Sebastien Tortelli személyi trénereként is tevékenykedett, továbbá megnyitotta saját motokrossz iskoláját. Jelenleg fiai képzésével, és az MDK KTM csapat irányításával foglalkozik. Továbbra is nagy tiszteletnek örvend a szuperkossz és motokrossz paddockban, egy Ricky Johnson aláírás legalább annyit ér, mint Ricky Carmichael szignója.