Nemzetek Krossza: Hozta a kötelez?t a Team USA

Szöveg: -nn- – Fotó: twmx

Az év versenye nem okozott csalódást. Szenzációs futamok voltak, nagyszer? egyéni, és taktikus csapat teljesítményekkel. A 16 éves Ken Roczen bebizonyította, hogy miért tartják ?t csodagyereknek, Ryan Dungey pedig kétséget sem hagyott (világ)klasszisa fel?l. Ben Townley, Kyle Regal, Brett Metcalfe is megvillant egyszer-egyszer, de egységként csak az amerikaiak tudtak küzdeni, megérdemelten nyerték 21. csapatvilágbajnoki címüket.

Van bennem azért egy kis csalódottság. A második futam után izgalmasabb végkifejletre számítottam, de a németek csúnyán átvágták a “kövér hölgy” torkát. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a Marcus Schiffer – Ken Roczen – Max Nagl trió képes lesz felvenni a lépést a vezet? krossz-nagyhatalmakkal, erre ?k dirigálták a tabellát a brutálisan er?s hazai csapatot megel?zvén, öt pontocskával az utolsó futam el?tt. Furcsa módon a csapat (és a mez?ny) legfiatalabb tagja, a 16 éves Roczen húzta a hátán a válogatottat, de a harmadik felvonásban neki már nem volt beleszólása a dolgok alakulásába. Nagl és Schiffer hamar el is döntötte a gy?zelem sorsát, persze nem úgy, ahogy azt a futam el?tt elképzelték. A részletekr?l picit kés?bb.

Desalle: "2nd again? Shit!"

Roger DeCoster zseniális taktikus, ezt rögtön az elején leszögezhetjük. Ritkán hibázik az amerikai szövetségi kapitány, helyén van az esze úgy a csapat tagjainak kiválasztásakor, mind a nyer? csapattaktika kidolgozásakor. 2005-ben például az utolsó pillanatban tette ki a válogatottból Mike Brownt, hogy az AMA idény végére formába lendül? Ivan Tedescóval töltse fel az MX2-es posztot. Döntésének helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az amerikai csapat második nagy menetelése, ami bizony, abban az évben, 2005-ben kezd?dött. De említhetnék egy példát a régmúltból is: az 1987-es unadillai versenyre sokak megrökönyödésére a leszállóágban lév? Bob Hannah-t választotta a 125-ös kategóriába. Vitatható döntése akkor is Chambarlain Trófát ért a válogatottnak.

Szóval az amerikaiak dominanciája mögött sokkal több van, mint pusztán a sportágra áldozható anyagi jóllét. Thunder Valley-ben Ryan Dungey el?retolása volt a nagy húzás DeCoster részér?l. A sportban járatos olvasóink nagyon jól tudják, hogy mindegyik kategória összemérettetik mindegyikkel. Az els? futamban az MX1-esek az MX2-esekkel néztek farkasszemet. DeCoster nem játszotta ki a 2007-es kártyáit, és a rajtgép választásakor nem kedvezett MX2-es motorosának. Ugye az MX2-es gépek olyan 20 lóeróvel gyengébbek 450-es társaiknál, így a rajtnál hátrányban vannak velük szemben. Mindjárt világos lesz miért hoztam föl a témát.

Nagl csúnyán beverte csíp?jét, de komolyan nem sérült meg. Vigasztalta a bronzérem.

A csapatok a kvalifikáción elért sorrendben állhatnak föl a rajtgép mögé, így a Team USA egyik embere lehetett az els?. Igen ám, de a második emberük csak 21.-ként állhatott oda a rajthoz, miután az összes egység egyik embere már felsorakozott, ez pedig óriási hendikep, hiszen a jó rajthelyek – gondolhatjuk – addigra már b?ven elfogynak. Az eredmény: Dungey jól rajtolva, magabiztosan nyerte az els? futamot, Trey Canard, az amerikaiak MX2-es motorosa viszont a csontdarálóban földre került, utolsóként eredhetett a mez?ny után. Az MX2/Open futamon viszont Andrew Short, a Team USA harmadik motorosa maga elé engedte Canardot. Más kérdés, hogy a friss MX2-es amerikai bajnok nem tudott élni ezzel a lehet?séggel, és Short is pórul járt, így kerülhettek lépéshátrányba a hazaiak az utolsó futam el?tt.

A mindent eldönt? összecsapáson aztán DeCoster újra Dungey-t parancsolta el?re, arra bazírozva, hogy Short zseniális reflexeivel és a csuklójába épített human traction controllal a 21. rajtpozícióból is képes lesz az elejében fordulni, innen pedig egy kett?s gy?zelemmel még akkor is legy?zhet?k a németek és belgák, ha közvetlenül a hátsójukban érnek majd célba. Nos, így lett, azzal a különbséggel, hogy Max Nagl, a német csapat második legeredményesebb motorosa már a második körben megsérült és kiállt, Marcus Schiffer, a germánok harmadik embere pedig soha nem is volt egy szinten Dungey-ékkal, így t?le várni a csodát badarság lett volna. A csata eld?lt.

Metcalfe mell?l hiányoztak a nagynev? csapattársak.

A hazaiak talán még az örök rivális, Belgium miatt aggódhatott volna. Steve Ramon és Clement Desalle, a belga csapat két sokat látott harcosa viszont nem nagyon találta a pálya ritmusát, így németalföldi mx-hagyományok ide, 16 csapatvilágbajnoki cím oda, Stefan Everts örököseinek az ezüstérem jelenthette a 64. Nemzetek Krosszán a maximumomot, és ez beigazolta a szakért?k véleményét. Csak az amcsiknak volt háromf?s csapatuk, az olasz, az új-zélandi, az ausztrál és a brit válogatottban jobbára csak egy legény tette magát oda, ez pedig édeskevés ezen a versenyen.

MX1-MX2 futam
A spanyol Jonathan Barragan holeshotja után Dungey hamar magához ragadta a kezdeményezést és meg sem állt a kockás zászlóig. Az olasz Antonio Cairoli egy kicsit szívóskodott ugyan az amerikai MX1-es bajnokkal, de egy elnézett ugrás után bekövetkezett nyakrándulás visszavetette a négyszeres világbajnokot, így a nagy csata az el?tt véget ért, hogy istenigazából elkezd?dhetett volna. Az ausztrál Brett Metcalfe jött be a harmadik helyen.

Eld?lt a kérdés (?): Dungey a legjobb krosszos (?).

Az MX2-esek különversenyét a 16 éves német fenomén, Ken Roczen nyerte, aki még a kétszeres világbajnok, a belga csapat MX1-es emberét, Steve Ramont is körbemotorozta a hatodik helyen. A brit színeket képvisel? Dean Wilson lett a kiskategória ezüstérme, ? az összetett nyolcadik pozíciójában futott célba, míg Trey Canard a rajt utáni bukást követ?en a 12. helyig tudta magát el?re verekedni a mez?nyben, ami az MX2-es kategória harmadik helyére volt jó.

MX2-Open futam
Az amerikai Andrew Short tanári módon hozta el a rajtot ebben a futamban, de nem örülhetett sokáig, hiszen a német Ken Roczen csúnyán megleckéztette ?t 250-es motorjával. Az amerikai csapat harmadik számú emberét aztán az új-zélandi Ben Townley tarolta le a célugró utáni balosban, így Shortnak a 25. helyr?l kellett felzárkóznia, hiányzó kuplungkarral. Canard eközben a 8. helyen küzdött, elúszni látszott ekkor a 21. amerikai diadal. Short végül a 15. pozícióig jött fel, ami végül már nem is számított. Ezt a futamot az agresszív Townley nyerte, a puerto ricói színeket képvisel?, de amerikai Kyle Regal, és Ken Roczen el?tt.

Roczen és Wilson volt a legjobb MX2-es a mez?nyben.

Az MX2-esek között Roczen utolérhetetlen volt, elképeszt? tempót diktált 250-es motorjával egy olyan pályán, ami zabálja a lóer?ket. Ezzel az MX2-es kategória külön értékelését is megnyerte a fiatal német, szépen búcsúzott tehát a Suzukitól. Dean Wilson itt újra bebizonyította a brit szövetségnek, hogy érdemes volt ?t indítani MX2-ben (6. lett ezúttal), míg a képzeletbeli dobogón a belga Jeremy Van Horebeek végzett (egyébként 8. lett), el?segítve csapatának az ezüstérmet.

MX1-Open futam
Short lemásolta az el?z? felvonást. Gyönyör?en rugaszkodott el a rajtnál, azonnal az élre állt. Csapattársa, Ryan Dungey egy idei fedezte a hátát, majd’ amikor Townley felzárkózott rájuk ritmust váltott Captian America és a t?le megszokott magabiztossággal nyerte ezt a futamot (is). Az új-zélandiak üdvöskéje megint meggy?z?en motorozott, de mondhatni menetrendszer?en elesett, kifordult a bal bokája, így Townley kénytelen volt feladni a küzdelmet. Short örökölte ezek után a második helyet, amit meg is tudott tartani a kockás zászlóig, így megnyugodhattak az amerikai szurkolók, csapatuk zsinórban hatodik éve is veretlen maradt.

Townley-nak és Shortnak lesz mit megbeszélniük.

Ehhez azért kellett a német válogatott leszereplése is. Max Naglon volt a világ szeme, mert egy esetleges dobogós finissel borsot törhetett volna a hazaiak orra allá. A második körben elnézett egy ugrást a német, megütötte csíp?jét, fájdalmai miatt nem tudott tovább motorozni. Ezek után Marcus Schiffer egymaga kevés volt az üdvösséghez. Clement Desalle sérülten viszont jó volt a harmadik helyre, egyúttal nyerte az Open kategória külön értékelését. Cairoli rossz rajta után csak a negyedik lett, az ausztrál Metcalfe jött be az ötödik helyen.

Hol vannak a franciák?
A tavalyi ezüstérmes válogatott irtó peches napot fogott ki. A csapat húzóembere, a kétszeres világbajnok Marvin Musquin mindkét futamát kénytelen volt feladni az injektor hibája miatt. A KTM csapat döntése azért érthetetlen, mert egész évben a karburátoros modellt használta a francia, azzal nyerte magát halálra, azzal lett világbajnok. A gallok MX1-es embere, a tavalyi versenyen parádézó Gauter Paulin is formán kívül motorozott: az els? futamban ötödik volt, a harmadikban csak kilencedik. A francia válogatott 2006 után maradt érem nélkül, hetedikek lettek csupán, ami az el?zetes elvárásokat figyelembe véve (esélyesek voltak a gy?zelemre) nagyon gyenge eredménynek számít.

Musquint megfosztotta a technika a jó szereplést?l.

Az Amerikai Egyesült Államok megérdemelten lett bajnok, hét ponttal el?zték meg az 1995 óta folyamatosan dobogón végz? Belgiumot, de az egyesített Németország els? csapatvilágbajnoki érmét sem sajnálja senki (utoljára 1985-ben, NSZK-ként voltak pódiumon). Az er?sen tartalékos Nagy-Britannia csupán egy ponttal maradt le a dobogóról, az ötödikként végz? olaszoknak nem tehetünk szemrehányást, ebben a csapatban ennyi volt. A tavalyi felállásukkal biztosan dobogósok lettek volna az ausztrálok, de Brett Metcalfe egyedül kevés volt ezúttal. A franciáknak csalódás a hetedik hely, az új-zélandi válogatott egykoron többre volt hivatott a 8. helynél, de mára már megkopni látszik legjobbjaik fénye.

Jöv?re visszatér az öreg kontinensre az esemény, a francia St. Jean D’Angely 2000 után látja újra vendégül a Nemzetek Krosszát. Akkor az amcsik nyertek, nem jelent ez túl jót a mez?nynek, pláne, ha Ryan Villopoto és esetleg James Stewart is az amerikai válogatottat er?síti majd.