Nemzetek Krossza top 10

Szöveg: -nn- – Fotó: archív

63 év nem kis id?. Volt mib?l válogatnunk. Megszállott motokrossz rajongóként levettük a polcról szerkeszt?ségünk összes Nemzetek Krossza DVD-jét – úgy is itt a moziünnep, mi megcsináltuk a magunkét. Megszállottan néztük végig az összeset, megelevenedett el?ttünk a sportág olimpiájának minden legendás pillanata. Szerkeszt?ségi menyétünkkel kiegészülve gy?jtöttük össze a közelmúlt 10 legfontosabb momentumát. Íme a csapat-világbajnokság, ahogy MI látjuk.

10. N? a fedélzeten

Nem is kell sokat visszautaznunk az id?ben. Tarah Geiger két évvel ezel?tt mutatkozott be a csapatvébén. ? volt a Nemzetek Krossza els? n?i indulója. Geiger a Puerto Rico-i egység MX2-es versenyz?je volt, bár a nemzet nem került a legjobb húsz közé, a B dönt?ben mutatott motorozásával megmutatta a fasziknak, hogy a n?k is képesek legalább annyira keményen ?zni ezt a sportot, mint ?k. Aztán tavaly már ott volt a csajszi a legjobb húsz között Puerto Rico válogatottjával.

9. Egyedül nem megy

A sportpolitika pecsételte meg az amerikai csapat sorsát 2003-ban. Carmichael mellé a veterán Ryan Hughst rakták be 125-ösnek, az Open kategóriába pedig Tim Ferry-t indították. A közvélemény egyértelm?en James Stewartot szerette volna látni Huhges helyén, de egyes hírforrások szerint a KTM nyomására nevezte be végül a veterán amerikait a szövetség.

Everts és Carmichael csatája

Carmichael szokás szerint brillírozott, 250-es kétütem?vel verte halomra a jobbára 450-es négyütem?t hajtó mez?nyt, ráadásul hazai pályán alázta le a belgák kedvencét, Stefan Everts-et. Az összetett gy?zelem végül a belgáké lett, de mindenki nagyon jól tudta, ha Stewart is itt van, elvéreztek volna saját közönségük el?tt.

8. Dávid és Góliát(ok)

1999 a nagy nemzetek buktájáról szólt. Amerika a bivaly er?s Windham-Carmichael-LaRocco együttessel utazott el Brazíliába, mégis ez volt az amcsi csapat második legdurvább veresége a Nemzetek Krossza történetében. Stefan Everts csillogott ezen a napon, mindkét 250-es futamát nyerte, Belgium mégis a harmadik helyen zárt csupán. A franciák ezüstérmébe Sebastien Tortelli hatalmas esése is belefért. Az aranyérem egy olyan csapat nyakába vándorolt, melyet már sokan eltemettek a versenyt megel?z?en.

Tortelli hatalmas bukása

Az Alessio Chiodi, Claudio Federici, Andrea Bartolini által alkotott olasz egységet koronázták meg ezen a napon. Ez volt az olaszok els? gy?zelme a csapat-világbajnokságon. És, ha már megemlíttettük az amerikai csapat második nagy verését, akkor már emlékezzünk meg a legnagyobbról is. Steve Lamson, John Dowd és Jeff Emig 8. lett 1997-ben a belgiumi Nismes-ben.

7. A belgák uralják Sverepec dombjait

Az 1995-ös verseny számomra sokáig emlékezetes marad. No nem azért, mert a belgák el?ször diadalmaskodtak az amerikai válogatott felett. Nem. A saját szememmel láthattam a világ legjobbjait versenyezni 12 éves kis srácként. Smets, Everts, Hughes, Emig meg a többiek zseniálisa motoroztak aznap. A pálya nyomvonala a lehet? legdurvább volt, amivel addig találkoztam. Mondjuk, akkoriban Cserénfán kívül kevéshez volt szerencsém, de nehezen hittem el tinikén, hogy létezik a somogyi krosszcentrumnál jobb katlan.

Lamson üldözi Everts-cet Szlovákiában

Az amerikaiak szarvait az el?z? évben már letörték a britek, ez a viadal pedig a kegyelemdöfést jelentette az USA számára. Nagy harcban voltak az els?ségért, végül Ryan Hughes (500-as Kawával) utolsó futamban bemutatott bukásán ment el az aranyérem. Belgium (Everts, Bervoets, Smets) 15 év után emelhette újra magasba a Chamberlain trófeát.

6. Roger De Coster, a sikergyáros

Listánk hatodik helyére nem egy versenyt, hanem egy személyt választottunk. A belga oroszlánt, Roger De Costert, a legsikeresebb szakembert a Nemzetek Krossza történetében. Ötször nyerte meg versenyz?ként a legpatinánsabb krosszversenyt, majd miután leverte az egész világot Amerikába költözött, ahol hamar megválasztották a válogatott szövetségi kapitányának.

Hozzá n?tt a trófea

Valamennyi amerikai sikerben benne volt, és bizony néha elég meglep?t húzott a krosszosok kiválasztásánál. Az egyik legnagyobb “botránya” az 1987-es hazai futamon volt, mikor az aktuális 125-ös bajnok, Micky Daimond helyett Bob Hannah-t ültette a nyolcadliteres motorra. Merész húzása abszolút bevált. A pályafutása végén járó Hannah a legjobb 125-ös krosszos volt a unadillai sártengerben, Amerika pedig megnyerte a hazai versenyét (Rick Johnson és Jeff Ward er?sítette még a csapatot).

5. Stefan Everts méltó búcsúja

Egy újabb belga klasszis rangsorunk ötödik helyén, Stefan Everts. Minden id?k legsikeresebb vb-men?je sok szép pillanatot megélt pályafutása során, de ezek közül minden bizonnyal a legszebb az utolsó versenye, a 2006-os Nemzetek Krossza volt. Everts ebben az évben nyerte 10. világbajnoki címét, és nagyon meg akarta mutatni a Stewarttal, Villopotóval és a sérülés miatt a Carmichaelt pótló Ivan Tedescóval felálló amerikai csapatnak, hogy ki a legjobb európai földön.

Everts utoljára még megmutatta magát a rajongóknak

2005-ben nagyon gyengén ment a csapatvébén. 2006-ban, Matterley Basinben ezért mindent kihozott magából. Megnyerte mindkét futamát, a tömeg pedig ?t éljenezte a gy?zelem nélkül is az élen végz? amerikai válogatott helyett. Méltón búcsúzott az aktív versenyzést?l a belgák büszkesége.

4. Férfi lesz a kölyökb?l

Ryan Villopoto 2007-es teljesítménye már-már O’Mara-i magasságokba emelkedik. Hazai pályán egyszer?en nem volt ellenfele: MX2-es motorral tönkreverte az egész mez?nyt Carmichaelestül, Ramonostúl, Cairolistúl. A nap végén fényes gy?zelmet arat az amerikai csapat 16 év után újra, otthoni környezetben. Rá egy évre megint Villopoto az amerikai válogatott kulcsembere, bár az a diadal korán sem volt annyira egyértelm?, mint a Budds Creek-i.

3. Magyar gy?zelem

Bizony, erre is volt már példa. Mikor utoljára ott voltunk a csapatvébén (2006), Németh Kornél csúnyán kitörölte a vb-ászokkal teli mez?ny orrát a B dönt?ben. Igaz, az csak egy B dönt? volt, de a brit közönség jól megtanulta Kornél nevét azon a délel?ttön, ugyanis fél percet adott Brian Jörgensennek, Marc De Reuvernek meg másfelet.

Idén nem láthatjuk nemzeti mezben

Kornél a kvalifikációs futamok alatt is jó formában motorozott, el?bb a 12., majd a 11. helyen intették le, pedig olyan ászok is a mez?nyben voltak, mint James Stewart és Stefan Everts. Sokáig gondolkodtunk, hogy versenyen kívül indítsuk-e Kornél teljesítményét, de mivel ez a MI listánk – menyétünk nyomására (? a legnagyobb Kori-fan a szerkeszt?ségben) – megszavaztuk neki a bronzérmet.

Magyarázat: a B dönt?ben indulnak azok a csapatok, akik nem kerültek be a legjobb 19 közé a kvalifikációs futamok alkalmával. A válogatott két legjobb eredményét veszik figyelembe, a legkevesebb pontot összegy?jt? csapat (mert a helyezések száma számít) indulhat huszadik nemzetként a legjobbak között, a többiek meg a maradék helyeken osztoznak a B-finálé eredménye alapján.

2. Egyszer minden sorozatnak vége szakad

Az USA nagy menetelését 1994-ben, egy nagyon tehetséges brit trió állította meg. 12 zsinórgy?zelem után nem az amerikai nemzeti válogatottnak szólt a himnisz. Pedig a Jeff Emig-Mike Kiedrowski-Mike LaRocco volt a leger?sebb egység, amit Svájcba küldhetett az AMA. “Ez volt életem legrosszabb napja. T?lünk csak a gy?zelem volt elfogadható. Része lenni annak a csapatnak, mely 12 év után vereséget szenvedett, szörny? érzés volt” – nyilatkozta az akkori csapat kapitánya, Jeff Emig. Paul Malin, Kurt Nicoll és Rob Herring 1967 után szerezte vissza a szigetország dics?ségét. Azóta sem sikerült csúcsra érnie a brit válogatottnak. Teljesítményük világraszóló volt 1994-ben, de nálunk a második helyre elég csak.

O’Mara nagyot alkotott ’86-ban

1. Kis ember nagy napja

1986, Maggiora, Johnny O’Mara. ?vé a motorinfós aranyérem. A verseny részleteit már elolvashattátok hétf?n, így most nem mennénk bele hosszas elemzésbe. Csupán annyit f?znénk hozzá, hogy egy 125-össel elverni az 500-as GP elitet, az már nem is emberi teljesítmény (GP-n szocializálódottaknak: mintha Rossi egy 125-össel verte volna az 500-as Hondát hajtó Mick Doohant). A Nemzetek Krossza máig leger?sebb csapatának több szakújság is az Bailey-Johnson-O’Mara triót választotta, a legemlékezetesebb viadalnak pedig az 1986-os olaszországi versenyt. Vajon 23 év után is történelem iródik az olasz csizmában?