Phillip Island, Superpole: Frenetikus menés, meglepetésbomba

Ha valaki pár héttel ezel?tt azt mondja, hogy két kategória újonc, egy teljesen új fejlesztés? debütáló motor, és egy eddig meg-megvillanó de igazán nagyot nem alkotó kelet-európai srác fog felsorakozni az els? sorba a vasárnapi versenyre, annak valószín?leg legyantáztatták volna a mellkasát, hogy fájjon neki. Ha netán olyanra is gondolt volna, hogy Noriyuki Haga az új Superpole-rendszerben még csak a dönt? közelébe sem jut, akkor addig tömték volna farsangi fánkkal, míg bele nem fullad. Futamszint? izgalmakat hozott az idei év els? szuperpólja!

Fantasztikus, amit ett?l a sorozattól kapunk mi az utóbbi id?kben. Esbéká, ahol már egy nyamvadt kvalifikáció is olyan izgalmakat és késélharcokat hoz, amit?l feszesre telnek a barlangos testek. Az új Superpole hibátlan, a lebonyolítás rostája jóval s?r?bb szövés?, mint az egykörös rendszeré: egyszer vágni ki a rezet itt nem sokat ér, itt az lesz a legény, aki a legutolsó etapban is legény. Márpedig ahhoz nem utolsó sorban új gumi is kell, hogy maradjon a korlátozott készletb?l – belépett a képbe valami új, a kvalifikáción eddig nem ismert fogalom: a stratégia.

Az els? tízpercben nyilvánvalóan senki nem akarja magát összetörni, az igazán gyorsak csak bejáratják a szünet alatt kissé megmacskásodott végtagjaikat, utoljára rögzítik a pálya titkos fortélyait. A mez?ny hátsóbb traktusa viszont már ekkor is keményen küzd, f?leg saját magukkal: úgy néz ki, a BMW eddigi jó teszteredményei és bíztató szabadedzés idejei nem hozzák meg a várt sikert. Az utolsó pillanatokban is megy a próbálkozás valami jobbért, valami soványabb id?ért, de mindhiába: Corser és Xaus már legels? szórásnál a földre kerülnek – technikai K.O., ahogy a bokszban mondják. Egyébként mindketten csak ülnek, és értetlenül néznek ki magukból, de ugyanezt teszik a BMW-s mérnökök is, egy-egy csámpás tekintet végigfut az S1000RR-en is; hol lehet a hiba?

A második felvonás hozza az els? nagy drámákat. Byrne egyszer?en nem tudja felvenni a ritmust, ami a portugál teszt után kifejezetten hihetetlen, hiszen ott mindhárom nap gyakorlatilag meggyalázta a mez?nyt. Neukirchnerben egy emberként bízik az egész Suzuki, de még csapattársa is elveri – igaz, eredménye ?t sem viszi sokkal messzebbre, kiesnek. Tom Sykes, a jelenlegi pólos csapattársa performansza mindösszesen a 12-ik helyre elég: Tom nem repül a dönt?be. Kiyonaritól többet várnánk, a stílus, amiben közlekedik, még mindig hátborzongató, csak hát mégis, itt a stopper dönt, és döntött most is arról, hogy Ryuichi ne motorozzon az utolsó tíz percben.

Nakano nem bírja végig cérnával, és bár sokáig potens id?ket karcol, végül neve alácsúszik a 8-as lélektani határnak. Az, hogy Parkes nem jut be a legjobbakhoz, az nem csoda: a Ninja úgy táncol alatta, mint Fred Aster a szilveszteri bulin, egykerék, drift, jön minden, mi szem-szájnak ingere – így nehéz lesz. Haga viszont csalódás, és csalódott ? maga is, nem is kicsit, hanem nagyon. Értetlenül rázza a fejét, miután kibújik a sisakból, kimondatlanul is az arcára van írva a csapatnak, hogy ett?l sokkal többet várnak. Példának okáért ott áll a Xerox-boxban Troy Bayliss, aki tavaly ezzel a motorral finomra ?rölte a teljes mez?nyt, kétszer. Persze könnyen meglehet, hogy stratégiai ókumlálásokon siklott félre az egész, hiszen Fabrizio is az utolsó pillanatokban kapott észbe. Ez az egész mindegy most már: sokadik soros 13-ik hely Nitronorié holnapra.

És akkor a mindent eldönt? dönt?, az utolsó felvonás. Ha Biaggi a legjobb nyolc közé kerülés után leült volna, és megköszönte volna a részvételt, és lefeküdt volna egy délutáni szunyára, akkor sem haragudhatott volna rá senki. Egyszer?en hihetetlen, hogy mit csinált az Aprilia és Maximiliano az elmúlt hónapokban: ez valóban olyan, mint egy mese, csak itt a legkisebb mindent megnyer? fiú lassan negyvenéves lesz, és már négyszeres király. Jonathan Rea annyira konstans mód futja a gyors köröket, hogy a szerkeszt?ségi házi fogadások favoritja lett.

A Laconi, Checa és Haslam trió egyértelm?en háttérbe szorul, nem t?lük várják a végjátékot. Fabrizio épp valami átvezet? féle szerepet tölt be, mind id? ügyileg, mind magabiztosságilag a két boly között: nem úgy megy a szekér a gyári Ducatiknak, mint ahogy azt tervezték, ráadásul a tesztsorozat óta nem ez az els? alkalom, hogy valamely szatellit leánycsapatuk elfenekeli ?ket. Nem gy?zzük azonban hangsúlyozni, hogy könnyen meglehet, csupán a Xerox fene rossz taktikai érzéke az, ami miatt ilyen mély, vagy nem mély gödröcskébe szaladt a csapat; hiszen az olasz nyerte a második etapot, a harmadikban futottnál jócskán karcsúbb id?vel.

Az els? sor küzdelme és gy?zni akarása végtelen. Jakub Smrz els? sora hihetetlen meglepetés, talán nagyobb, mint hogy Spies a P1-ben van. Pedig utóbbi sem piskóta. Ez élete els? versenye, az idei vadiúj R1-nek nemkülönben, és már most ennyire együtt van minden. Most már mindenki látja, érzi, tudja: ha a könyökl?s figura jön a furcsa hangú kékkel, akkor vigyázni kell.

Biagginak nem tudunk elégszer örülni. Ha holnap megnyerné valamelyik futamot, az olyan oldal lenne a motorsport történelmében, amit már évek múlva is rongyosra lapoznának a szurkolók. Utoljára akkor láttunk ilyen parázsló tüzet a Kalóz szemében, amikor 2004-ben el akarta kapni Rossi golyóit. Akkor alul maradt, azonban azóta eltelt jó sok id?, ez egy másik, egy érettebb, egy kifinomultabb Biaggi.

Holnap nem olyan játék lesz itt kérem, amit az ötévesek szoktak a homokozóban játszani. Kemény lesz, szoros lesz, férfiak küzdelme, nehéz, testszagú küzdelem. Ezt [mi] ígérjük.