EST. 2002

Rizmayer Gábor-interjú: Évértékel?

Készítette: doki


Itt az év vége, lassan lezárulnak a kupasorozatok, Rizi pedig épp két verseny között edz, és pihen otthon. Az id?pont, meg a nyájas olvasók követel?zései épp ideálissá tették a dolgot, hogy kibeszéltessük Gáborból az év ügyes-bajos dolgait, és persze az utóbbi két futamot, mellyel még restanciánk volt. Hát tessék, vegyék, vigyék!

Doki: Beszéljünk el?ször a road atlanta-i futamról. Milyen volt a verseny, hogy jött össze az er?s, 12-ik hely?

Rizmayer Gábor: Maga a verseny jó volt, bár azért azt tudni kell, hogy a szerencse is jócskán benne volt a 12-ik helyben. Az els? körben elesett a csapattársam, a motorjába pedig sokan beleakadtak, úgyhogy piros zászlóval leintették a futamot. A második start után azok, akik korábban benne voltak a balesetben, például Chaz Davies, kicsit kizökkentek a ritmusból. Legalábbis szerintem így volt, de élveztem a versenyzést.

D.: Azért a 12-ik helyhez némileg több kell, mint szerencse. Sikerült jó beállításokat találni a motorhoz?

R.: Alapvet?en igen, bár az áttételt elrontottuk. Addig-addig próbálgattuk a különböz? áttételezést, míg a végére két lehet?ség maradt: az egyik rövid volt, a másik túl hosszú, de végül az utóbbinál maradtunk. Az volt a taktika, hogy beállok valakinek a szélárnyékába, és úgy majd jó lesz. Az id?mér?n ez így is volt, a csapattársammal mentünk egymás mögött, aztán a vasárnapi warm-up-ra valahogy elromlott minden. Közel két másodperccel ment rosszabbat mindenki, mint el?z? nap, de akkor már nem akartunk változtatni. Ell?tték a második rajtot, a gyorsak elmentek az elején, a mögöttem lev?k nem tudtak velem jönni, úgyhogy mentem bele a nagy semmibe, és 12-ik lettem. Jó áttételezéssel szerintem benne lehetett volna lenni az els? tízben.

D.: Bár még nincs ugye vége az AMA szezonnak, de ha most kéne értékelni az évet, mit mondanál a kinti csapatodról?

R.: Jók, egyre jobbak, nagyon fejl?dnek. Az ottani SSP mez?nyben van körülbelül 13 gyári, illetve félgyári csapat, akiknek a versenyz?i a gyártól kapják a fizetésüket. ?ket persze nehéz, vagy mondjuk azt, lehetetlen lenne utolérni. Viszont a kisebb alakulatok, mint mondjuk az enyém, gyorsabban fejl?dnek, mint a gyáriak, de soha nem fogják elérni azt a szintet. Minden versenyre hoztak valami újat, próbálkoztak, talán ez a legjobb szó. Nekem szembet?n?bb volt minden változás, mert volt úgy, hogy lement 3-4 verseny, mire a legközelebbire kijutottam, ilyenkor el?fordult, hogy egy 5-6 lóer?vel er?sebb gépre ülhettem vissza.

D.: Felröppent a hír, hogy annyira meg voltak Veled elégedve, hogy jöv?re újra várnának. Mi a terv?

R.: Korai még err?l beszélni… Igazából még csak körvonalazódnak a dolgok, de azok is halványan.

D.: Ez eddig jó, de tényleg hívtak, vagy nem hívtak? Igaz a hír?

R.: Ja persze, a hír ilyen formában igaz. Meg vannak velem elégedve, és már most felajánlották a jöv? évi szerz?dést.

D.: Ezek szerint, akkor fel?led nyitott a dolog…

R.: Mondhatjuk így is, csak nem akartam ilyen nagykép?en fogalmazni. Ebben a szezonban is az IDM volt számomra a fontosabb, de régi nagy álmom vált valóra az amerikai versenyzéssel. Kétfelé húz a szívem.

D.: Melyik sorozatot tartod rangosabbnak versenyz?i szemmel?

R.: Versenyz?i szemmel nem nagyon látok különbséget. Mindkét kupában ugyanúgy meg kell küzdeni a többiekkel, mindkett?ben vannak nagyon tehetséges, ügyes versenyz?k. Az USA-ban persze jobb körítéssel adják el egészet.

D.: A jöv?d szempontjából melyik vihet „messzebbre”?

R.: Szerintem Amerikában több lehet?ség van. Ha ott el?rébb végzel a versenyen, az többet jelent, mint itthon.

D.: Ilyen szempontból elég egyszer? a kotta: miért nem volt idén teljes szezon az AMA-ban?

R.: Már a szervezés is eléggé bonyolult volt, el?bb ajánlották fel az IDM-es versenyzést. Emellett persze teljes szezont menni az USA-ban nem két fillér, és a Magyar Suzuki Zrt.-nek nincs érdeke abban, hogy kint versenyezzek. Az nekik nem biznisz, amit teljesen megértek. Nekik erre a piacra kell koncentrálni, ezért ideális volt, hogy Európában versenyzek.

D.: És ha újra lehetne választani, hogy tennél?

R.: Nem tudom, talán így. Nehéz dolog két kategóriában versenyezni. Más a motor, más a gumik, teljesen más vezetési stílust igényelnek. Biztos vagyok abban, hogyha csak az egyikre kellett volna koncentrálnom, akkor alacsonyabb szám szerepelne az év végi összesítésben, mint most.

D.: A csapat, és a felkészültség szempontjából jobb volt az IDM-es csapatod?

R.: Igen, egész jó, jobb, mint az AMA-s a maga szintjén. Nem voltunk a legjobb suzukis csapat, de elég er?sek voltunk szerintem. Azt mondjuk tudni kell, hogy a Hondákkal nem nagyon lehetett felvenni a lépést.

D.: Az év elején azt mesélted, hogy a f?szerel?d elég sokat hibázott.

R.: Na igen, a f?szerel?m… (nevet). Nem akarom a világért sem bántani, fogalmazzunk úgy, hogy nem volt mindig a helyzet magaslatán, ráadásul az összes alatta dolgozó segédszerel? ügyesebb volt nála, szerintem. Viszont a csapatmenedzser nagyon szeret, vele nagyon jóban vagyunk. ? volt az, aki mindig „mentett” nekem speckó gumit…

D.: …mentett?! Ezt hogy kell elképzelni?

R.: Nem kap mindenki speciális versenygumikat. A Pirellivel kötöttünk egy megállapodást, hogy ameddig az els? 10-ben megyek, addig lesznek különleges abroncsok, ha azon kívül, akkor marad a széria. Lausitz-ringen ugye egyb?l összejött egy hatodik hely az els? versenyen, akkor a következ? futamra meg is kaptam a spécit, ahol váltóhiba miatt ki kellett állnom. Így a következ? hétvégén megint széria gumikkal kellett menni, pedig nem hiszem, hogy saját hibámból kerültem ki a tízb?l. Ezt picit igazságtalannak éreztem.

D.: Azért a szezon közepi dobogó után felkapták a fejüket?

R.: Na igen, nagyon örültek neki, ez természetes. De annak a dobogónak eléggé hosszú története van…

D.: Éspedig?

R.: Ugye Meklauval és Lammerttel voltunk egy csapatban. Illetve papíron külön futtattak minket, de gyakorlatilag hárman voltunk egy alakulat. Na most Lammert elment Brnoba a Stock VB-re, indulhatott szabadkártyásként, és elég csúnyán elesett. Ez valahogy kizökkentette a ritmusból, mindennel elégedetlen volt, és egyszer?en otthagyta a csapatot. Ez a vezetésen belül mindenkinek rosszul esett, de f?leg azért érthetetlen a dolog, mert Lammert gyári versenyz? volt nálunk, fizetésért motorozott.

D.: És hova tartott az útja?

R.: Az apjának van egy privát csapata, ott ment tovább. Persze ott maguknak kellett el?teremteni mindent. Mindegy, a schleiz-i futam els? napján, amikor Lammert már nem jött velünk, odajöttek a csapatból, hogy gratulálnak, gyári versenyz? lettem. Mindenki nagyon örült, bíztattak, hogy most jól kell menni. Ám ez akkor nem nagyon sikerült. Kimentem a pályára, nem éreztem a motor elejét, az addigi beállításaim egyáltalán nem m?ködtek. Háromszor úgy csúszott meg az eleje, hogy hallottam, ahogy csikorog az els? gumi az aszfalton, a negyedik ilyennél elestem. Mondtam a srácoknak, hogy itt valami nagyon nem jó, de senki nem értette, mit?l lenne más a motor. Az els? versenyen végül is 8-ik lettem, a második el?tt pedig kipróbálhattam Lammert volt motorját. Ez nem volt er?sebb, mint az enyém, viszont volt rajta telemetria, ami az enyémen nem, márpedig a telemetriából nagyon sok mindent ki lehet olvasni.

D.: És nektek is sikerült?

R.: Nagyjából igen. Az egyb?l látszott, nem stimmel valami, f?leg azért, mert az els? három kanyarban kaptam a többiekt?l egy teljes másodpercet, míg a pálya többi részén néhol még jobb is voltam náluk. Ez nagyjából úgy nézett ki kívülr?l, hogy ebben az els? szektorban olyan voltam, mint egy lek?rözött csávó, akit mindenki bedarál. A második futamon 12-ik lettem, azt mondtam a mérnököknek, hogy a motor most már oké, nem ráz, nem pattog, de még mindig nincs tapadás. Aztán jött Oschersleben ebben az évben másodszor…

D.: …és a harmadik hely!

R.: Igen, és a harmadik hely! Készül?dtünk a motorral a szabadedzésekre, állítgattunk, beszélgettünk a szerel?immel a boxban az els? napon. Az akkori segédszerel? kissrác odajön, és meger?sítésképpen mondja, hogy akkor SC1 el?re, ugye? Tudniillik az els? gumi mindig széria, ha van spéci gumi, az csak hátulra vonatkozik. A Pirellinek az SC1-es keverék a soft változat, az SC2-es a medium, az SC3-as a hard. Én soha nem motorozom SC1-el, nem tudok vele menni, általában SC2-t használok, de volt olyan, hogy az SC3-assal. Szóval jön a kissrác, és mondja, hogy SC1. Elkezdtük húzni egymást, mondtam, hogy nagyon kemény gyerek vagy, de inkább csukd be a kis füzetedet és ülj le a sarokba… Persze ez nem volt komoly, csak viccel?dtünk. A végén azt mondja, nézzem meg magam, ha nem hiszem. Leguggoltam a motor mellé, ott volt az els? abroncson a felirat: SC1. Oldalra pillantottam a gumipolcra, az összes felnin ott feszül az SC1.

D.: MUHAHHA!

R.: Ránéztem végül a f?szerel?re, aki rácsapott a homlokára, és annyit mondott: BOCS! (nevet). Ezért nem m?ködött semmi Schleizben, ezért csúszott az eleje, ezért estem el, ezért nem éreztem a motort. Ez végül is jó hír volt valamelyest, mert meger?sített abban, hogy nem én vagyok a béna. Amikor egy teljes hétvégén szenvedsz, er?lködsz, nem jönnek az eredmények és még el is esel, az eléggé rossz tud lenni.

D.: Meghívtad a f?szerel?t egy fánkra a nap végén?

R.: Ne is mondd, iszonyú balhé lett. Én is mérges voltam, mert eltoltak egy teljes hétvégét nekem, ugyanakkor örültem, hogy megvan a hiba oka. A csapatf?nök viszont teljesen kikelt magából. Olyan ordenáré balhét rendezett, olyan stílusban beszélt a szerel?immel, hogy én inkább kijöttem a sátorból leveg?zni.

D.: Ezután SC2 vissza, és GO?

R.: Persze-persze, de végül vasárnap 10 fokkal hidegebb lett, és a warm-up-on iszonyúan csúszkált a motor. Itt is van gumiszabály, mint a GP-ben, miszerint korlátozott darabot használhatunk egy hétvégén. Megkérdeztem a f?szerel?t, mondta, hogy most a gagyi gumival megyek a bemelegítésen, de nyugodjak meg, a tutit félrerakta nekem a versenyre. Kicsit bizonytalan voltam, megkérdeztem a pirellis embert, aki azt mondta, hogy kezdjek el imádkozni, vagy drukkolni, amelyik jobban megy: es?ért, vagy 10 fokkal melegebbért. Különben nem lesz semmi az egészb?l. Voltak ezekre a körülményekre is megfelel? keverékek, még 2007-b?l, azonban nekem ilyet nem tudtak biztosítani. Azt mondták, hogy bocs, de nincs ilyen. Pedig, például Meklauék ilyennel mentek. Ell?tték a versenyt, két kör alatt szétfoszlott a gumi, onnantól olyan lassan tudtam menni, hogy aki arra járt, az mind megel?zött. Lejöttem, a pirellis srác odajött, mondta, hogy „na látod, én megmondtam! Legalább tudtuk el?re!”

D.: Jó gyerek…

R.: Igen. (nevet). Aztán elismételte a taktikát, az es?r?l meg a melegebbr?l, és végül tényleg leszakadt az ég. Nem tartom magam nagy es?men?nek, szárazban, jó beállításokkal is nagyjából ott tudtam volna végezni, ha nincsenek nagy meglepetések. Mindenki nagyon örült, gratuláltak, a csapatf?nök nagyon boldog volt, persze jött gratuláció olyan embert?l is, aki addig a vesztemet akarta. A dobogó olyan szempontból is jól jött, hogy így a csapat elmondhatta, hogy na, látjátok, megkapta a gyári támogatást Schleizben, és itt van egyb?l egy harmadik hely. Ez már inkább marketing.

D.: Azért Meklau elég nagy név a szakmában, márpedig ? ekkor nem állt dobogón. ? hogy viszonyult Hozzád az év során?

R.: Meki jó srác, de már az év elején megmondták nekem, hogy ne várja t?le sokat. Ez úgy nézett ki, hogy soha, de tényleg soha nem bántott engem egész évben, de nem is segített. Az els? változás talán Oscherslebenben jött, amikor mindketten el voltunk maradva a beállításokkal. Akkor elkezdtünk úgy dolgozni, mint egy igazi csapat. Én megmutattam az én adataimat, ? az Övéit, direkt különböz? beállításokkal mentünk, hogy végül a teljes adathalmazból kiválaszthassuk a legjobbat. Aztán jött az utolsó, hockenheimi verseny, ahol tett egy nagyon kedves gesztust.

D.: Á, Hockenheim, az IDM záró futam. Milyen volt?

R.: Ez a hétvége sem volt egyszer?. Nagyjából ugyanaz ismétl?dött meg, mint a második Oschersleben hétvége els? versenyén, ahol nem volt megfelel? keverék? gumi. Azonban a szerencse, és némileg Meklau is mellém állt. Meki f? riválisa, Werner Daemen eltörte a kezét az edzésen, így Andynek gyakorlatilag el sem kellett volna indulnia, hogy harmadik legyen. Neki persze itt is volt a körülményekhez megfelel? speciális keverékekb?l, és bár nekem is hoztak a tavalyi szériából egy használt garnitúrát, amire azt mondták, hogy tuti lesz, de annak semmi köze nem volt ahhoz, amivel az élen mentek. Mivel Mekinek már nem volt tétje, egyszer csak azt mondták, hogy mehetek az ? új gumijaival. Az els? futamon ötödiknek sikerült bejönni. A második futamon némi technikai gond hátráltatott, ami miatt a tizenegyedik helyért tudtam csak harcolni egy finn sráccal. Na, az kemény volt. A srác úgy viselkedett, mintha minimum a WSBK világbajnoki címéért mennénk az utolsó futamon, a célegyenesben többször leszorított, és kitolt a f?re. Végül, amikor az utolsó körben is ezt akarta eljátszani, még küls? íven, a pálya szélét jelz? fehér felfestésen el tudtam mellette menni féktávon, és megel?ztem. A futam után odajött gratulálni, hogy milyen jó meccs volt, meg mekkorát motoroztunk. Én belülr?l nem ezt éreztem.

D.: Akkor végül Meklau is benne volt az év végi összesített 8-ik helyben?

R.: Mondhatjuk így is. A legjobb az volt Andyben, hogy miután odaadta az ? új slickjeit, nem kezdte el játszani a mártírt, hanem szép csendben felöltözött, és mindenfajta rosszallás nélkül felállt a rajtrácsra. Korrekt volt, nem is kicsit.

D.: Jöv?re mi lesz?

R.: Jajj, már megint ez a kérdés. Nem tudom, de tényleg. Amerikában több a lehet?ség, de szeretek Európában élni. Idén 26 hétvégén voltam távol, ez így nagyon sok volt. Továbbá tartom magam ahhoz, hogy egy kupasorozatra koncentrálva jobb lehetnék. Most az AMA utolsó megmérettetése készülök, addig nem gondolkodom semmir?l a jöv?vel kapcsolatban.

D.: Nos, akkor hajrá oda is, és persze gratulálok a magam, és a szerkeszt?ség nevében az idei er?s szerepléshez.

R.: Köszi fiúk!

Rizmayer Gábort az eredményei elérésében az alábbi támogatók segítik: Magyar Suzuki Zrt., Erste Leasing, Pirelli, Go Fast, Bodis, Motul, Lucas, Suzuki gyári kiegészít?k, Shoei, Gilles tooling

ugrás fel