MotoGP 2004, ugye emlékszünk? Valentino „The Doctor” Rossi a Hondának örökre búcsút intve átült a Yamahára, és az esélytelenek nyugalmával kilenc futamgy?zelmet hozott össze a tizenhat rundos bajnokságban. MotoGP 2011, emlékszünk, látjuk: Rossi a Yamahának örökre búcsút intve átült a Ducatira, és az esélytelenek nyugalmával végigszenvedte a 18 rundos bajnokság els? 15 futamát, egyetlen, árva, becsusszant francia dobogóval.
Idei szezonja össze sem hasonlítható a hét évvel ezel?tti yamahás diadalmenettel, nagyon nem, ráadásul a Ducatik tempóját és a hátralev? versenyhelyszíneket nézve a következ? három futamra sem jósolunk túl sok jót a vörösöknek. Talán az utolsón, a valenciain még valóban teremhet babér már pusztán a pálya adottságait nézve, de ausztráliában (Stoner?) és malajziában (Lorenzo?) nem valószín?, hogy Rossi a dobogó közelében lesz.
Ahogy általában mindegyik évben, az idei gp-szezonban is él egy baráti fogadás a szerkeszt?ségen belül. Tavaly a grand prix-t szeret?, de a kulisszák mögé nem látó Nea kolléga csak-csak mondogatta, hogy „bizony a Simoncelli le fogja nyomni a Spiest, papa”, mi erre, mivel tisztában voltunk Ben és Marco (leginkább agyi) kvalitásaival, egy fogadásajánlattal válaszoltunk. A tét nem volt nagy, csupán egy vacsora valami olyan helyen, „ahol nem nekünk kell sorban állni a kajáért tálcával a kézben.” Ahogy az a történelemkönyvekb?l visszakereshet?, Big Ben végül 51 ponttal gy?jtött többet Super Sicnél 2010-ben, az [mi] egyik fele azóta is várja a vacsorameghívást…
Az idei fogadásunk Valentinót érinti. Lesz-e futamgy?zelem? Na és dobogó? Ezek a kérdések merültek fel bennünk mihelyst kitudódott, hogy Rossi aláírta a ducatis szerz?dést, viszont ezúttal mindegyikünk Vale és a vörösök ellen fogadott. A harmadik futamon a dobogós részt buktuk ugyan, hiszen Le Mansban behozta harmadiknak, de ahogy Rossi maga fogalmazott Laguna Seca után: „Nyerni már csak akkor van esélyem az idén, ha havazni fog.”
Láthatóan a Ducati GP11-nek nem sikerült még teljesen kiölnie a humorérzéket a kilencszeres világbajnokból, bezzeg csapata, a Ducati Corse nincs ennyire vicces kedvében. Rossi kérésére kilenc hónappal el?re hozták a GP12 (2012-es fejlesztés? grand prix motorjuk) bemutatóját, de még a legújabb, hivatalosan továbbra is GP11.1 kódjellel illetett motor sem nyújt még olyan érzést és visszajelzéseket, mint azok a hídvázas versenymotorok, amilyeneken Rossi (és ha már itt tartunk, az összes Ducatit megjárt versenyz?társa) eddigi pályafutása során versenyzett.
A féktáv megkezdését?l az érintési pontig, a kigyorsítás kezdetéig nem érezni az elejét, ez a f? gond a Desmosedicivel Rossi szerint, neki pedig láthatóan hisznek a Ducatinál, hiszen hosszú évek és sok másik versenyz? után az ? kedvéért már hajlandóak kukába dobni dédelgetett „félváz” megoldásukat, ahol a motor elején és végén található karbon segédvázakat mindössze a V4-es er?forrás köti össze. Stoner, Hayden és Melandri is Valentino véleményén volt, de rájuk valamiért nem hallgattak, pedig tudásuk és tapasztalatuk nekik is akad…
Neki is szegezték a kérdést a Superbike világbajnokságon újra fellángoló Melandrinak egy interjúban még a szezon elején: Rossi ugyanazokat mondja a Ducatiról, amiket te is folyton nyilatkoztál róla. Mi a véleményed err?l? „Nem követem Valentino nyilatkozatait – kezdte Marco – de azt tisztán látom, hogy a pályán szenved. Van néhány fontos sarokpont, ami nélkül soha nem lesz sikeres egy motorversenyz?, és Vale is csak egy ember. Nincs olyan, hogy egy motor vagy jó, vagy rossz, ezen a szinten már csak az számít, hogy a versenyz? mennyire érzi magát magabiztosnak a motoron. Ha jó az összhang, jönnek az eredmények is, de ha nem bízol a motorban, akkor az egész nem ér semmit. Az bánt egyedül, hogy amíg a Ducatinál versenyeztem, az emberek mindig az én tehetségemet kérd?jelezték meg, sohasem a motorét. Nem hiszem, hogy jelenleg jól érezné magát Valentino a Ducatin.” – folytatta Melandri. „S?t, úgy t?nik jelenleg még lassabb is, mint a szezon elején, pedig már három fajta motort is kapott, és már sérülései sem hátráltatják. Ez nem normális, mégsem kérdezi meg t?le senki, hogy miért van ez így.”
A világ legnagyobb (jelentsen ez a jelz? bármit is) aktív motorversenyz?jér?l a világ legnagyobb visszavonult motorversenyz?jének is volt egy-két keresetlen szava. Giacomo Agostinit a szeptember végi 200 Miglia di Imola Revival klasszikus motorversenyen t?zte mikrofonvégre egy riporter, szintén Valentinóról faggatva a nagy Agót: „Ebben a sportban a motor-motoros kombináción múlik a siker, és sajnos gy?ztesb?l csak egy létezhet. Lásd a Hondát, akik kiapadhatatlan forrásaik ellenére már öt éve nyeretlenek a világbajnokságon, illetve Valét, aki pedig egy olyan motorral küzd jelenleg, ami sikeres volt, nyert futamot, bajnokságot. De talán majd az ezer köbcentis motorral jobb helyzetben lesz. ? egy nagyon érzékeny motoros – folytatta Agostini Rossiról – ha nem érzi jól otthonosan, ha nincs meg az „érzés”, abból nem tud mit kihozni. Vele ellentétben Stoner egy sokkal agresszívabb, nyersebb versenyz?, aki soha nem megy félg?zzel: a Ducatival általában vagy nyert, vagy esett. De mindezek ellenére nem hiszem, hogy Rossiból kifogyott volna a tudás, jó ? még. A Ducati nagyon odafigyel a visszajelzéseire, de a motort attól még a gyár mérnökei tervezik és építik. A versenyz? csak észrevételeivel tud hozzájárulni a projekthez. Hogy egyszer?en fogalmazzak: Rossinak kell a tökéletes motor, Stonernek bezzeg nincsenek ilyen jelleg? igényei.”
„Kicsit olyanok ?k ketten – folytatta Agostini, – mint mi voltunk Mike Hailwooddal. ?t sem zavarta az, ha a motor nem volt tökéletes. Amikor anno kipróbálhattam az ? motorját, az olyan volt, mintha egy nagydarab ólmot vettem volna a lábaim közé, de Mike ezzel is gyors tudott lenni.”
A legutóbbi versenyen roppant balszerencsések voltak Valentinóék. Az új, kicsit nagyobb, az eddiginél sokkal jobban hátranyúló (de a leng?kar bekötésipontig még mindig el nem ér?) el?ls? félváz alkalmazásával, úgy t?nik, tudtak gyorsulni, nem is keveset. Motegiben volt az els? olyan hétvégéje Rossinak, amikor egyik edzésen sem csúszott ki a top 10-b?l, az id?mér?n is csak azért lett hetedik (saját elmondása szerint), mert az egy szál puha gumiját sikerült egy pályáról lehajtással tönkre tennie a QP végén. Ezután a vasárnapi bemelegítésen negyedik lett, a versenyen viszont tudjuk, mi történt.
Magyarul, a japán nagydíjon már stopperrel is igencsak jól mérhet? jeleit láthattuk a Ducati fejl?désének, és a fejlesztés még nem állt le: a mostani „nagy-fél-váz” helyett a bennfentesek szerint jöv?re szinte biztos, hogy jön a full-hídváz váz, ezt pedig azok a tesztek mondatják velük, amelyeket próbáltak nagyon titokban tartani a bolognaiak, és melyeken már állítólag a frankó hídvázas Ducati is kigördült.
Ausztráliában, a következ? nagydíjon hatalmasat néznénk, ha nem Casey Stoner diadalmaskodna, és emellett több (sok-sok) érvet fel lehetne hozni. Tavaly is ? nyert; idén a Hondával együtt megállíthatatlanok; otthoni pályája; ráadásul 26. születésnapját is a verseny napján ünnepli az ausztrál, kell-e ennél több motiváció – persze pszichikai nyomásnak sem utolsó az ilyen. A rákövetkez? futam Malajzia, Rossi egyik kedvenc pályája, csak kár, hogy a többiek is szeretik, ráadásul a Yamahának kifejezetten jól feküdt mindig is az ázsiai aszfaltcsík, legalábbis eddig. Az idei szezon el?tti teszteken ugyanis a Honda a maláj pálya felett is átvette az uralmat, annak pedig nincs jele, hogy azóta lassultak volna. A papírforma szerint itt is egy Hondát, vagy netán egy Lorenzót várunk a dobogó fels? fokára.
Az utolsó fordulón, a november 6-i valenciai rundon viszont már biztos, hogy érdemes lesz odafigyelni a vörösben úszó boxra a szokásosnál jobban. Idén több fejlesztési lehet?sége nem lesz a csapatnak, a motornak addigra legkés?bb össze kellene állnia (…), illetve a Circuito de la Comunitat Valenciana adottságai folyamán jobban el?térben van a motoros tudása mint sikerfaktor, mint az azel?tti három pályán. Ott talán majd b?vészkedhet egyet a Rossi.
Legutóbbi hozzászólások