EST. 2002

Sebestyén Peti kipróbálta a flat track motorozást

„Gyakran felmerül a probléma, hogy Magyarországon nehéz felkészülni a nemzetközi motoros porondra, nincsen megfelelő infrastruktúra kialakítva hozzá. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogyan is lehetne úgy felkészülni a világbajnoki versenyekre, hogy az a lehető legolcsóbb, de leghasznosabb legyen. Szerencsére azért vannak lehetőségek kis hazánkban is!

’Bárcsak lenne nekünk is egy olyan, mint Valentino Rossinak a ranch.’ – Elég gyakran hallom ezt sóhajt. Van egy jó hírem, ha még egyelőre nem is pont olyan, de egy rendkívül jól megtervezett és felépített flat track pálya található Budapest közelében, Vasadra a Moto Track Arenaba!

A flat track hasonlít a salakmotorozáshoz, ugyanúgy döngölt talajon csúsztatják a pilóták, de a legnagyobb különbséget a technika jelenti. Itt a motorok nagyrészben négyüteműek, rendelkeznek első és hátsó futóművel, illetve van hátsó fék. Ezeknek köszönhetően teljesen más a kanyarvételi technika, mint a salakmotorban. Gyakran cross-motorokat alakítanak át erre a szakágra. A TT kategóriában pedig nem csak ovális íven versenyeznek, hanem különböző kanyarkombinációkkal kiegészített pályán is.

Amellett, hogy látványos és élvezetes a sportág, kiváló felkészülést biztosít a gyorsasági motorversenyzők számára. A Spíler Tv csapatával már volt szerencsém kipróbálni a salakmotorozást, ami nagyon is tetszett, de túlságosan veszélyesnek és speciálisnak találtam. A speciális alatt maga a technikát és a motorozási stílust értem, illetve Budapest közelében eddig nem nagyon volt rá lehetőség. Ezzel ellentétben a flat track sokkal jobban passzol a gyorsasági szakághoz, itt tulajdonképpen átalakított cross-motorokkal lehet csapatni.

Elsőre sem volt idegen a motor, egyből kényelmes volt az üléspozíció és minden a kezemre állt. A Moto Track Arena biztosította a gépet, így én csak a felszerelést vittem, ami egy bőrruha, egy gerincvédő, egy kesztyű, egy cross sisak és egy gyorsaságis csizma volt, amihez kaptam egy vaspapucsot.

Körülbelül kétszer 15-20 percet motoroztam és nem azért mert nem szerettem volna többet menni, csak már annyira élveztem a dolgot, hogy elkezdtem gyorsulni és jobbnak láttam befejezni, ugyanis még van hátra két fontos versenyem, nem akartam a hajrában egy sérülést összeszedni.

Először egy biztonságos tempóval kezdtem, próbáltam megszokni, hogy nincs első fék, ami inkább csak pszichésen zavart. Maga a csúsztatás a kigyorsításon nem okozott gondot, nem idegen az érzés, sokkal inkább a kanyar bejáratokat kell gyakorolni. Nagyon idegen az érzés, hogy féktáv nélkül el kell kezdeni fektetni a motort és azonnal gázzal csúsztatni a hátulját még a kanyar elején, amivel aztán végig az ideális íven tartod a motort. Eleinte rendes féktávokat vettem a kanyar közepéig, aztán csak onnan húztam egy nagy gázt, de szépen lassan letisztult a motorozásom és lendületesen, egybefüggően tudtam csúsztatni a motort.

 

A másik, amit gyorsasági motorversenyzőként meg kellett szoknom, az a palánk, ami a pályát körülveszi. Nyugtattak, hogy nem lehet gond, speciálisan ki van alakítva, nem lesz probléma, ha belecsapódom, de azért fel kellett dolgoznom a tényt, hogy centikre kell motorozni a faltól. Kezdetben próbáltam is jó messziről elkerülni, de aztán szóltak, hogy tessék kihasználni teljes egészében a pályát, akkor lesz igazán jó az ív. Így is lett, sokkal jobb kanyartempóval, sokkal mélyebbre fektetve el tudtam fordulni az ovális pályán. Ekkor köszöntem meg a lehetőséget és pakoltam el.

Az viszont biztos, hogy a téli felkészülésembe beillesztem a flat track motorozást! Tökéletesen rá lehet érezni a motor csúsztatására, folyamatosan koncentrálni kell az első kerék mozgására is, épp úgy, mint az aszfalton. Ahhoz pedig, hogy mindig ugyan azon az íven, ugyan olyan pontosan fordulj el, mint egy körrel azelőtt, eszméletlenül kell összpontosítani. Fejleszti az egyensúlyt, a gázkezelést és a test használatát a motoron. Ami például nekem egy nagy újdonság volt, hogy mennyire aktívan használni kell a belső lábat, amit a földön ”húzunk” a kanyarban. Ez tulajdonképpen egy harmadik kerékként funkcionál, épp úgy, mint az én szakágamban a kirakott térd és könyök az aszfalton. Ennek tudatos használata a koordinációs képességeket is kitűnően fejleszti. Szóval, mindenben segít a flat track. Ami pedig a legjobb, hogy télen is űzhető és nem annyira veszélyes, mint például a terepmotorozás. Szilvási Péter, a pályatulajdonos megnyugtatott, hogy a jövőben folyamatosan fejlesztik a pályát, így nem csak a balos kanyarokat lehet majd gyakorolni.

ugrás fel