Lehet lopni így, lehet lopni úgy, de a pofátlanságnak is van egy határa. A múlt héten lehúztak egy Nagyvárad téri kisboltban, egy pogácsáért utólag kiszámolva háromszáz jó magyar forintot fizettem. Bunkó dolognak tartom, szó se róla, vágyam is volt azóta mindennap, hogy valahol közzétegyem… na de hogy hétszázezer forintot pattintsanak le az emberr?l, a semmiért? Mégiscsak túlzás!? Valóban ez lehet a baj, sok a gerinctelen véglény a világon, akik azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, akik az emberek jóhiszem?ségével termeltetik a pénzt, akik a saját anyjukat is kilóra eladnák, ha épp felszökne az árfolyama.
Használtmotort venni külön m?vészet. Valaki újságokat forgat, a többség az internetet túrja, a közkedvelt weblapok címeit imaként pötyögve be a keres?sávba – naponta akár többször is, hát persze. Nyilván szemet szúr, ha valamit hatvan százalékkal a piaci ár alatt adnak. Ne is általánosítsunk tovább, nézzük a konkrét példát. Kiszemelt áldozatunk egy 2004-es Honda CBR 600 RR sportmotor, precízen begépelt, 12642-es kilométerállással. Három kép, szemb?l, profilból, ahogy illik, budapesti illet?ség, a gyanúsan alacsony ár mellé felt?n?, hogy semmilyen leírás nem tartozik a motorhoz. Se telefonszám, se név, kizárólag üzenetküldési alternatíva van a weboldalon keresztül. Ha csak így lehet, hát emailozzunk, elvégre ez itt a huszonegyedik század motoros társadalma.
Három nap után kapok választ, kérdéseimre nincs felelet, egy sablon angol szövegezés? levél jön vissza, miszerint a motor per- és költségmentes, sérülésmentes, magyar papírokkal, de nincs Magyarországon, ám a 680,000 forintos vételárban természetesen a transzferdíj is benne van. A motort nem lehet megtekinteni, a teljes vételár átutalása után szállítják a járm?vet, ez az egyes változat. A kettesben egy, a felekt?l független csomagküldési szolgáltatónál kell letétbe helyezni a teljes összeget, és ha tetszik nekünk a járm?, akkor az eladó pénzéhez juthat a szolgáltatón keresztül. A lényeg mindkét esetben ugyanaz, közel hétszázezer forintot kell vakra elküldeni valakinek, ráadásul nem is bankon, hanem a westernunion online pénzküld? rendszeren keresztül, mely biztonságos, és gyors is, ám de teljességgel lekövethetetlen – ismereteink szerint.
A vaskos summa átutalása után persze semmit nem kapunk, ez töknyilvánvaló, a baj nem is ez. A baj az, hogy voltak illetve vannak olyan magyar motoros polgárok, akik mégis gyomorra nyelték a csalit. Persze ?ket sem lehet elítélni, sokszor egyszer?en és megmagyarázhatatlan módon csakúgy bespirázódik az ember, elönti a vágy, és ilyenkor kihagy az agy. Célunk csupán annyi volt, hogyha felt?n?en olcsó hirdetésekbe botlik a kedves felhasználó, vegyen mély lélegzetet, számoljon el háromig, és csak ezután tegye kockára a családi vagyont. Ilyenek voltak, és nyilván lesznek is. Nincs mit tenni, illetve de, van. Egyszer?en kikerülni, hogy mi legyünk az ilyen alattomos férgek végs?gazdái.
Legutóbbi hozzászólások