EST. 2002

Szuperkrossz: Bezár a bazár!

Az elmúlt hétvégén két meghatározó csapat jelentett cs?döt az amerikai szuperkrossz bajnokságban. A korábbi sokszoros bajnok, Jeremy McGrath nevével fémjelzett Chaparral Hondának és az ausztrál gyökerekkel rendelkez? JDR KTM-nek is elfogyott a pénze. Egy szintén korábbi bajnok, Jeff Ward által alapított istálló neki sem tudott futni 2013-nak. Nincs könny? helyzetben a sportág az amerikai kontinensen sem!

A motorsport nem tartozik az olcsó id?töltések közé. Ezzel mindenki tisztában van, aki egy kicsit jobban érdekl?dik a m?faj iránt, de a gazdasági válság komoly sebet ejtett az amúgy sem er?s alapokon nyugvó bástyán. Sz?kül a piac, ezáltal egyre kevesebbet költenek a sportra is. Elég csak megnézni, hogy milyen rohamos tempóban fogy a MotoGP vagy a Superbike világbajnokság mez?nye.


Ennyi sem maradt a szép remény? Jeff Ward Racingb?l

Sajnos a motokrossz sincs kivételezett helyzetben. A világbajnokságot rendez?sége is elkezdett Közel- és Távol-Kelet felé kacsingatni, ahogyan Bernie Ecclestone az F1-gyel. Az amerikai szuperkrossz bajnoksággal látszólag minden rendben. Vannak tehet?s szponzorok, a versenyek a legritkább esetben zajlanak foghíjas lelátók mellett, ez az jelenti, hogy nagyságrendileg negyvenezer néz? tombolja végig a versenyeket a helyszínen, és akkor még ott van a rendkívül profin kialakított televíziós közvetítés.

Ha azt gondolnánk, hogy ez elegend?, hát jó nagyot tévedünk! A gazdasági válság beálltával, vagyis 2009 óta egyre kevesebb pénzb?l gazdálkodhatnak az amerikai csapatok is. A mesés ’90-es években minden japán gyártó minimum három versenyz?vel képviseltette magát a király- és a kiskategóriában is. Ma már ez egyáltalán nincs így. A Yamaha például 2010 óta nem indít gyári csapatot, a Suzukinak és a KTM-nek m ár csak egy embere van a királykategóriában, a Kawasaki és Honda pedig két-két versenyz?t képes csatasorba állítani.

A változás szele
Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy a motorgyártók kiadják a legfrissebb fejlesztéseiket tehet?s privát csapatoknak. Az aranykornak számító ’90-es évek végéig csak azokat a versenyz?ket jegyezték, akik gyári istállókban húzták a gázt.

Felvet?dik a kérdés, hogy mi az, hogy gyári csapat? A gyári csapat minden munkatársát (a versenyz?t?l a kamionsof?rig) teljes egészében az adott motorgyártó és annak szponzorai finanszírozza, a bérpapírokat és a versenyzéssel járó egyéb költségeket (utazás, szállás, étel) is az anyacég fizeti ki, továbbá a technikai fejlesztéseket szintén házon belül végzik.

 
Jeremy McGrath 1998-ban azonnal bajnok lett a ‘félgyári’ motorral

Az ezredforduló környékén ez a gyakorlat szépen lassan kezdett átalakulni. A sportág legeredményesebb versenyz?je, Jeremy McGrath és az amerikai motokrossz-biznisz egyik legdörzsöltebb menedzsere, Larry Brooks volt az, akik egymással szövetkezve, saját infrastruktúrával rendelkez? csapattal a hátuk mögött bekopogtattak az egyik motorgyártóhoz (konkrétan a Yamahához) és egy t?keer?s szponzornak hála (ez volt a Chaparral motorosbolt-hálózat) letették a fullos gyári bringákért kért összeget. Az alkalmazotti fizetésekkel és a két versenyre felkészített motorhoz biztosított szervízháttérrel együtt ez akkoriban olyan fél millió dollár lehetett.

A Yamaha akkori f?nöke, Kieth McCarthy volt a megállapodás legnagyobb kritikusa, de miután ebben a felállásban három bajnoki címet is megnyert McGrath, átszakadt az addig lerombolhatatlannak hitt fal: a gyártóknak tetszett, hogy jóval kevesebb költséggel is ugyanolyan sikereket könyvelhetnek el a pályán, hisz’ a potenciális vásárlókat, vagyis a rajongókat nem az érdekli, hogy ki fizeti a versenyzés költségeit, hanem hogy milyen márkával nyer a kedvencük. Win-win szityuésön, ahogy a m?velt angol mondaná.

Az elmúlt 10-12 évben teljesen átbillent a mérleg, ma már többségben vannak az olyan magánkézben lév? csapatok, amelyek fizetnek a kisebb-nagyobb, vagy fullos gyári támogatásért. Ilyen például Chad Reed, Ricky Carmichael, a dizájnguru Troy Lee, vagy a bevezet?ben említett Jeff Ward és Jeremy McGrath nevével fémjelzett csapatok.

Zuhanórepülés
A folyamatosan zsugorodó piacot látván törvényszer? volt, hogy el?bb-utóbb kipukkad a lufi. Körülbelül most tartunk itt és valószín?leg még messze a zuhanórepülés vége. A japán (és az egyetlen osztrák) gyártók még úgy ahogy képesek tartani a költségeket.

A Kawasaki például csak a teljes off-road részleg felszámolásával tudta megtartani szuperkrosszos sztárját, Ryan Villopotót. A Suzukinak is rengeteg pénzében van James Stewart, de a sors iróniája, hogy pont az a szatelit-Suzuki csapat vezeti jelenleg a bajnokságot, amelyikt?l Bubba költségei miatt vonták vissza a gyári szupportot.


Másodjára nem járt sikerrel a Chaparral-McGrath házasság

Ezek a félgyárinak, vagy szatellit alakulatnak hívott csapatok viszont egymás után cs?dölnek be. A versenyz?ként mai napig legendaként tisztelt Jeff Ward még egy ígéretesnek mondott motoros leigazolásával sem tudott annyi szponzorpénzt behúzni, amivel finanszírozható lett volna egy gyári motor. ?k már Karácsony el?tt felszámolták a csapatot.

A múlt héten rögtön két másik potens csapat jelentett cs?döt. Az ausztrál tulajdonosokkal bíró JDR KTM még két versenyt biztosan a mez?nyben lesz, de utána valószín?leg már nem folytatják pénz hiányában. A Jeremy McGrath és Larry Brooks nevével fémjelzett egység már el sem tudott indulni a legutóbbi AMA Szuperkrossz versenyen. A sors iróniája, hogy most is ugyanaz a bolthálózat, a Chaparral volt a f?szponzor, de a gazdasági helyzet megváltozását mi sem jelzi jobban, hogy már egyedül kevés volt a csapat finanszírozásához.

És ez még nem a vége! Amerika legbefolyásosabb krosszos médiuma, a RacerX név nélkül két olyan további csapatot is említett, amelyeknél nyílt titok, hogy hetek óta nem folyósítják az alkalmazottak fizetését.

Mi a megoldás?
A helyzet egyáltalán nem rózsás, de valószín?leg semelyik motorsport sem fog egyik évr?l a másikra megsz?nni. Alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez, amit bizonyára mindegyik nemzetközi sorozat menedzsmentje kezelni fog majd. A Dakart már áthozták Dél-Amerikába. Az F1-nek er?s közel-keleti bázisa van. A MotoGP-ben már jelen vannak az úgynevezett CRT-motorok. A motokrossz világbajnokság ett?l az évt?l a tengerentúli versenyeken vegyesen indítja a kategóriákat. Amerika egyel?re még kivár. A gondok ellenére szép bevételeket produkálnak a terepmotoros sorozataik, áldozatok pedig minden háborúban vannak. Kérdés persze, hogy ebben a formában meddig éri ez így meg? Na, de versenyzésr?l is beszéljünk…

Ez történt a negyedik fordulón
Ryan Villopoto, a címvéd? úgy t?nik lendületbe jött, hiszen az el?z? fordulóhoz hasonlóan most is ? diadalmaskodott. Ez a gy?zelem azért is volt fontos számára, mert a riválisok többsége tömegbukásba keveredett, amit Chad Reed idézett el?. Justin Barcia és James Stewart nem tudta folytatni, így az ? bajnoki esélyeik ezzel talán végleg el is szálltak. A kavarodásban fennakadt két további élmen?: Canard és Dungey.

 

A bajnokság éllovasa, Davi Millsaps pont megúszta az ütközés, viszont annyi er? nem volt benne, hogy szemt?l-szemben legy?zze a bajnokot. Az élen viszonylag eseménytelen körözgetés zajlott. Dungey felzárkózása érdemel említést, hiszen a harmadik helyig tudott el?re jönni, Canard pedig egy kisebb elcsúszással hozta a negyedik helyezést. A bajnokságban továbbra is a rendkívül kiegyensúlyozott Millsaps vezet, de már csak nyolc pont az el?nye Canarddal és kilenc az egyre jobban feljöv? Villopotóval szemben. Dungey-nak és Reednek sem lefutott még ez a bajnokság.

Most szombaton újra Anaheim a vendéglátó, idén már harmadjára és egyben utoljára. (Ha b?vebben is érdekel ez a sport, vagy a legutóbbi AMA SX verseny információi, akkor a következ? tematikus portált ajánljuk: MXonline.hu – itt mindent megtalálsz, ami a krosszal kapcsolatos!)

450SX végeredmény, Oakland
1. Ryan Villopoto (KAW)
2. Davi Millsaps (SUZ)
3. Ryan Dungey (KTM)
4. Trey Canard (HON)
5. Mike Alessi (SUZ)
6. Matt Goerke (KTM)
7. Andrew Short (HON)
8. Broc Tickle (SUZ)
9. Vince Friese (HON)
10. Justin Brayton (YAM)

450SX pontállás
1. Davi Millsaps 85
2. Trey Canard 78
3. Ryan Villopoto 77
4. Ryan Dungey 68
5. Chad Reed 65
6. Andrew Short 56
7. Jake Weimer 47
8. Justin Brayton 42
9. Justin Barcia 41
10. Matt Goerke 39

ugrás fel