EST. 2002

Táncparkettr?l kétkerékre!

Doki: Hogyan fert?z?dtél meg a motorozással?

Karsai Zita: Legel?ször Anya második férje vitt bele, neki már 1994 körül több mint ezer köbcentis speed motorja volt. Nagyon tetszett a dolog, sokszor felülhettem mögé, aztán irány Balaton 260-al… persze a sebességet soha nem mondtuk el Anyunak. Kés?bb a fiúim körülbelül 70%-a motor?rült volt, így gyakorlatilag mindig a kétkerek?ek közelében lehettem.

D.: Vezettél már motort?

K.Z.: Igazi nagy motort még nem. Olyan persze volt, hogy kismotorral, robogóval gurultam, és már az is nagyon tetszett. Egyszer?en az embernek másképp jár az agya, másképp gondolkodik, ha motoron ül. Kocsiban ülve is igyekszem mindig el?zékenyen vezetni, figyelni rájuk.

D.: Honnan jött most az ötlet, hogy „A” kategóriás jogosítványt csináltass, és hogy kerültél a Triumph-hoz?

K.Z.: Az egyik sztármagazinban megjelent interjúmnál bevágtak egy képet, ahogy egy Aprilia motoron ülök. Gyakorlatilag innen jött a jogsi ötlet, meg természetesen szívesen vezetnék nagymotort is. Jelenleg a PresenTime nev? ügynökséggel dolgozom együtt, ?k szervezték meg azt, hogy Triumph motorral tanulhassak. Ez azért is jó, mert a szakszer? oktatás nagyban csökkenti annak a lehet?ségét, hogy valami rosszul rögzüljön belém. Persze autodidakta módon is lehet próbálkozni, de úgy érzem, így mindenképp könnyebb lesz.

D.: Milyen stílusú motorokhoz vonzódsz leginkább?

K.Z.: Hát… a speedmotorok annyira nem jönnek be. A naked bike-ok jobban tetszenek, például az, amelyiken az el?bb ültem. Beindítottuk, még a hangja is félelmetes, nem hogy egy ilyet vezetni. De igazából még nem volt soha motorom, így nincs kiforrott ízlésem sem e téren. Ha meglesz a jogsi, szívesen használnám a motort a hétköznapokban, f?leg nyáron, a dugókban állás helyett. Persze nem zárkózom el attól sem, hogy túrára menjek valahova.

D.: Nem félsz attól, hogy a táncos karriered kettétörheti egy esetleges motoros baleset?

K.Z.: Jó kérdés… eddig két nagyobb sérülésem volt, egyik sem a táncból kifolyólag. Igazából bízom magamban, nem vonz a felel?tlen száguldozás. Autóval sem szoktam a városban gyorsan menni, a kétkerek?ek világa sem az eszetlen sebesség?rület miatt fogott meg. Itt mindig tiszta fejjel szabad csak menni, nem lehet elkalandozni, mint egy autóban, itt mindig 100%-osan az útra kell figyelni. Szerintem ezt meg tudom majd valósítani.

Folytatása következik!

ugrás fel