Teszt : Honda Forza 300 – 2018

Az egész úgy kezdődött, hogy szokásomhoz híven túlzsúfoltam egy munkanapot. Az egész napos rohangálást megtetőztem egy tesztmotor átvétellel az Üllői út végén, amit szinte azonnal követett egy megbeszélés a Kálvin téren. Percre pontosan kiszámoltam és nyugtattam magam, hogy meg lehet csinálni.

Mint minden túlhajtott pesti én is tudtam legbelül, hogy ez veszett ügy, de hittem a szerencsében. A motor átvételnél már csúsztam de a legrosszabb még ezután jött, ahogy kiálltam a kereskedésből, elkezdett esni az eső. Itt már írtam egy sms-t, hogy legalább 15 percet csúszom. Majd elindítottam a Forza-t és ismerkedés helyett, egyből a mély vízbe dobtam a Honda új 300-as robogóját. Kulturáltan de folyamatosan haladva, lépkedtem előre a városi őrületben, miközben az eső egyre csak erősödött, bennem meg a tudat, hogy nem elég a késés még csurom vizesen is fogok beállítani. Elhagyva kőbányát kezdtem ráeszmélni, hogy őrületesen jól haladok, minden kis rést megtudok fogni a sorban. Az összes lámpát elérem ráadásul teljesen száraz vagyok. Egy csepp víz nem jut fel az vezetői térbe alulról, de az állítható plexinek köszönhetően még a szitáló eső sem tudott komolyabb „kárt” tenni a ruházatomban.

A Kálvin térhez érve a csúszás 1 percre apadt, már csak parkolni kellene de hát mint tudjuk, ez robogóval nem gond. Csomagtér nyitás, sisak és kabát elpakolás 30 másodperc. Mivel kulcs nélküli rendszerként lehet üzemeltetni a motort, egyedül a nyereghez kell hozzáérni, és már sétálok is. Hívnak, hogy merre vagyok, de ekkor már az ajtóban veszem fel a telefont. Egyértelmű, verhetetlen közlekedési eszköz a robogó, de itt már éreztem, hogy a Forza még a hatalmas mezőnyből is kiemelkedik.

A megbeszélés után nem várt fejlemény következett, nem tudtam elindítani a motort. Kb 15 éve kergetem a tesztmotorokat fel és alá, minden kategóriában, de ez most feladta a leckét. Kapcsolgattam jobbra-balra de semmi. Végül valahogy elindult, és nyakamba vettem a várost. Az volt a cél, hogy átverekszem az őrjöngő, vagy inkább vergődő forgalmi tömegen és hazáig meg sem állok, ami a Dunakanyarban található Kismaros.

A városi forgalomban szinte már túl jól is gyorsul a Forza, a buszsávban többször rá kellett néznem az órára, hogy ne lépjem túl a megengedett sebességhatárt. Sajnos az analóg műszer annyira szürke, hogy nehezen olvasható le a sebesség. Jó lett volna legalább az 50-es vonalhoz, egy piros csíkot húzni.

Az M3 kivezetőn hatalmas autóbaleset, az a típusú dugó bontakozott ki előttem mikor az ember elkezd a kocsiban élelmiszer után kutatni. Nem így a Forza, a magas üléspozíciónak köszönhetően, jól látjuk a lehetőségeket és könnyen tudunk az autók között lavírozni. A motor szélessége tökéletes, bárhol elférünk, azonban a tükör magassága sok autó tükrével azonos magasságban van és néha lelassítja a haladásunkat. Semmi gond, tükör behajt és percek alatt átvágok a gócponton. Ezután unalmas lassú motorozás, közben játszom a gombhalmazzal, amivel a japán gyár munkatársai teleszórták a kormány két oldalát. Az infó A és B elég gyermeteg, lehetne valami más megoldás, ami kicsit kulturáltabb. Az egyik a műszerfal felső sorában található menűket vezérli, a másik logikusan az alsót.  Van pillanatnyi fogyasztásunk, óránk ( ami rosszul járt ), üzemanyagszint, megtett táv és még pár valóban hasznos dolog.

Ami leginkább hiányzott a kormány konzolról az a háttérvilágítás, egy ekkora erdőben éjszaka könnyen eltévedhet a kezünk, lehet más funkcióval reagálunk a helyzetre mint amivel szeretnénk ( a központi gomb kapott megvilágítást ) . Én például képtelen voltam megszokni, hogy az index helyett a duda van az új vonalában, folyamatosan hangjelzéssel tudattam, hogy fordulok.

Már kvarcjáték szinten belefeledkeztem a gombokba, amikor elment mellettem egy nagymotor. Folyamatosan előzte a sort, teljesen szabályosan jó tempóban haladt. Végre közúti teszt, hogy bírja a 300 cm3 erőforrás a tempót, egy jóval nagyobb motor mögött? A futómű annyira feszes, hogy tű pontos irányíthatóságot biztosít kanyarban és féktávon egyaránt. Könnyen fel tudtam venni a tempót, kihasználva az előttem haladó motoros ütötte réseket, biztonságosan gurultam a haza vezető úton.

A Forza által használt, S MATIC átviteli rendszernek köszönhetően, elektromos eszközökhöz hasonló érzésünk van. Teljesen lineáris a gyorsulásunk, sehol egy megtorpanás. A csökkentett tengelytáv és a 12 kg mínusz, jól érződik a gyorsításoknál. Az esős aszfalton bármit műveltem a gázzal, a Honda saját fejlesztésű kipörgésgátló rendszere (HSTC) észrevehetetlenül lekezelte a csúszásokat.

Már szinte otthon jártam, mikor villámként csapott belém a felismerés, hogy négy napos ünnep közeledik. Leparkoltam az első nagyobb áruház bejáratánál, kocsit ragadtam és végig futottam a polcokon. Sajnos az első zseb nem zárható ezért minden megállásnál ki kell pakolni, pedig olyan mély mint egy feneketlen kút. Viszont van külön zseb és töltő a telefonnak.

Cserébe az ülés alatti rész mindenért kárpótol minket, a két bukót is simán elnyelő „gödör”, szó szerint beszippantotta a 4 napos ételmennyiséget. A fekete lyukakra emlékeztető csomagtérből hiányzik a világítás, ezért ide érdemes valami kis kapcsolható lámpát szerelni. Esetleg eldughatjuk a külön tárolóba, ami a csomagtér oldalában lett kialakítva. Ha kevés az ülés alatti tér, extraként rendelhetünk 45 literes hátsó dobozt ( belső táskával ), amit az okos kulccsal nyithatunk-zárhatunk is.

Már többször megfigyeltem, hogy az autóval közlekedők bizonyos motor típusok elöl könnyebben lehúzódnak. Vélhetően a motor világítása lehet a kulcs, ha jól pozíciónál és messziről is érezhető mérete van a motorosnak, akkor a vezetőnek van ideje észlelni és lehúzódni. A Forza lámpája ebből a tulajdonságból kiválóra vizsgázott, nem csak jól lehet látni a teljesen LED alapú fényszórókkal, de minket is jól látnak az előttünk közlekedők. Ráadásul a tükörbe rejtett indexek a magasságuk miatt, már távolról észlelhetőek.

Másnap reggel, meglátogatott egy motorkereskedő barátom, akinek nagyon tetszett a Honda, és meg akarta hallgatni a hangját. Ismét elakadtunk, nem tudtuk elindítani a motort. Csodálatos látvány volt, ahogy három motoros, akik egyébként részben vagy egészben ezzel foglalkoznak, nem tudnak elindítani egy robogót. A probléma ott volt, hogy a kulcs nélküli indítás miatt, az elfordítható kapcsolóra koncentráltunk. Jó 5 perc után jöttünk rá, hogy a gond a fékkel van, csak nagyon erős behúzás esetén reagál, és tudunk indítani.

Az izgalmat követően, egy kis szlovákiai túrára indultunk a határ menti Ipolyságba. Aznap megint erős szél fogadott, de legalább nem esett az eső. Két személlyel már érezhető az erőforrás teljesítőképességének határa. Egy személlyel könnyen eléri a 120 -at, és onnan lassul a gyorsulás úgy 140 km/h-ig, ez két személlyel lecsökken 110 km/h körüli sebességtartományra, és 125 km/h-ig tudunk felgyorsulni. De lendületes motorozással, két ezres motorral is tartottuk a lépést, igaz csak mellékutakon haladtunk.

Rövidebb túrákra, tökéletes választás egy ekkora méretű és erejű robogó. Nagy hely van a pakolásra, jól véd az időjárás szeszélyeitől és az utas is pazar módon ül, az inkább fotelnek nevezhető hátsó ülésen. Az elektromos plexi pedig igazi kiváltság, hatalmas pluszt ad a komfort területén. A finoman és gyorsan állítható szélvédő minden igényt kielégít.

A pillanatnyi fogyasztás nem nagyon változott a két személytől és a plusz csomagoktól, egyedül emelkedőkön ugrott meg az érték a kijelzőn. A 279 cm3-s folyadékhűtéses, SOHC-vezérlésű, négyszelepes motor 18,5 Kw-os teljesítményt ad le hétezres percenkénti főtengelyfordulatnál, míg a maximális forgatónyomatéka 27,2 Nm ( 5750-nél).

A gyári érték 3,22 liter / 100 km, figyelembe véve a 11,5 literes üzemanyagtartályt, 350 km feletti hatótávra lenne elegendő. Nekem valamivel többet, úgy 3,5 litert fogyasztott a hétvégén, igaz két személlyel, nagy szélben és teszt körülmények között. Ami lefordítva annyit jelent, hogy 4 nap alatt egyszer kellett tankolnom és alig tudtam belegyűrni 10 liter benzint a tankba.

Sajnos a fotózást nem tudtuk megoldani a hétvégén, a megbeszélt két időpontban folyamatosan rossz idő volt. Kedd reggel 9 órára kellett vissza vinnem a motort az Üllői úti kereskedésbe, ez már magában kihívás ősszel a Dunakanyarból. Az indulás pillanatában orkán erejű szél és szitáló eső kombó uralta a környéket. Az A2 be volt dugulva így inkább Gödöllő felé fordultam és úgy rá az M0-ra.  A hatalmas oldalszélben is 80-90 km/h óra között tudtam haladni, a Forza elemei nagyon jól törik a szelet, a plexit teljesen le engedve még a hátszél sem okoz különösebb gondot. Késöbb olvastam,  hogy megdőlt a budapesti szél rekord, a körgyűrűn pedig még ezt is meghaladta az érték.

Összefoglalva a Forza méltó ellenfele lesz a Yamaha X-Max 300-nak és a kategória többi résztvevőjének. Jó design és átgondolt minőségi kialakítás jellemzi a motor egészét. Minimális, inkább csak komfortot érintő hiányosságokat lehet találni a tervezésben. Az SH-ban is használt blokk tökéletesen végzi a dolgát, ahogy az elektronikai rendszerek működése is kiváló ( ABS, kipörgésgátló ).

Extraként olyan fontos dolgokat rendelhetünk, mint a markolat fűtés vagy a gyári riasztórendszer.

A következő színekben kapható:

Crescent Blue Metallic (metálkék)
Pearl Nightstar Black (gyöngyház-fekete)
Matt Cynos Grey Metallic (matt szürke)
Matt Pearl Cool White (gyöngyház-fehér)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•