Teszt: Dainese Duel keszty?

Szöveg: -nn- – Fotó: Sava

A Doctor nevét lassan a Dainese ruházatra is rátehetnék. Több mint tíz éve feszít az olasz gyártó termékeiben Rossi mester, a hosszú évek versenytapasztalatát pedig mi, egyszerű felhasználók is élvezhetjük.

Fél éve nyúzom a Duel névre keresztelt Dainese bőrkesztyűt. Eddig nem találtam komoly fogást rajta, pedig nap, mint nap használatban van a kicsike. Duel, mert magán hordozza a Full Metal Racer versenykesztyű génjeit, de inkább az utca motorosának tervezték. A 2005-ös évad tapasztalatai alapján alkották meg Valentino Rossi hathatós közreműködésével. Jelen pillanatban a Full Metal Racer mögött a második vonalat képviseli a Dainese kínálatában.

Már első ránézésre leveszi az embert a lábáról. Kúl dizájn, kényelmes belső kialakítás, karbon kézfej-betét, és egy praktikus műanyag a tenyér részén jelzi, hogy minőségi darabról van szó. Hatféle színben választható: Zöld-fehér, piros-fehér, kék-fehér, sárga-fehér, és full fekete színben kelletik magukat a Karasna polcain. 40.200 forintét. Nem kevés. Az árát maximálisan megéri, csodát azonban nem kell tőle várni.

Én a sárga-fehér színkombinációt választottam. Benzsónak sikerült megfertőznie ezzel az őrülettel. Sajna nagyon kevés gyártó tudja a hasonlóan sárga-lázban szenvedő motorosok igényeit kielégíteni, még szerencse hogy a Dainese kötelékében versenyez a földkerekség talán legnagyobb sárgaságában szenvedő motorosa. Na de vissza a kesztyűhöz.

Igényes rakták össze, ezt már fentebb is ecseteltem. Sehol egy félrevarrás, vagy konstrukciós hiba. Azt viszont abszolút nem tiszta, hogy miért nem terjed ki az egész kézfej területére a karbon protektor. A gyűrűs- és a kisujj összekapcsolását nem sikerült, vagy nem akarták olyan drasztikus módon megoldani, mint az Alpinestars. (Gondolok itt arra, hogy kicsit feljebb ér véget a két ujj közti rész, mint a többi ujjnál.)

A tenyér „támaszkodó” részeit plusz réteg felvarrásával erősítették meg, valamint amit eddig más gyártók modelljein nem nagyon láttam még: egy műanyag betét segítségével a kesztyűk egyik legalattomosabb méregfogát sikerült kihúzni. Ennek köszönhetően nem fog egy hamar elkopni/kilyukadni ez a rész.

Az ujjak védelmére a kézfejen is látható karbont hívták segítségül, az ujjközöket pedig perforálták, hogy a legnagyobb kánikulában is legyen egy kis szellőzése a kesztyűnek. Nem véletlenül írtam, hogy kicsit. Bőrkesztyű, hellóóó!!!!!

Már az első pillanatban kényelmesnek éreztem, a betörés után pedig szinte alig lehet észrevenni motorozás közben, hogy a kezeden van, ami egyrészt a finom marhabőrnek is köszönhető. Két tépőzárral maximális a rögzítés, nem csúszkál el a kezeden, nem forog el a bőrruhán. Több száz kilométert lenyomtam benne: a kezelőszervek elérésében semmi konstrukciós hiba nem gátol.

És akkor jöjjenek a negatívumok: a tépőzár túl durva, ezért nagyon hamar felsértik a finom marhabőrt. Először a mutató-és a hüvelykujj hegye indult durva kopásnak, majd a többi ujjhegy is szépen, de biztosan beszürkült a kuplungnak és a fékkarnak hála. Levétel után nem árt egy kézmosás, lesz egy kis bukéja a kacsódnak. A megvételkor még hófehér részek fél év elteltével inkább füstszínűre emlékeztetnek. De ne csodálkozzon az, aki fehér motoros ruha vásárlására adja a fejét. Több negatívum hirtelen nem jut eszembe.

Összegezve: jó bőr. Hogy mennyit bír még, arra én is kíváncsi vagyok. Mostanában ugyanis nem tervezem új kesztyű vásárlását.