Teszt, Husqvarna TE250 és TE310 2011: Egy kicsi, és egy kicsit nagyobb bors…

Szöveg: Kisszekér Fotók: Husqvarna

Igaz, hogy az itt tesztelt két 2011-es TE Husky nem egy géposztályba tartozik, mégis „egy lapon” kell említsem a kett?t, hiszen mindkett? alapja az a MY10-es fejlesztés?, szuperkönny? 250-es er?forrás, amit már nekem is volt szerencsém kipróbálni endúró és krossz-változatban egyaránt, (lásd MI-tesztek: TE 250 ill. TC 250), viszont az apró, er?teljes kis er?forrás 2011-t?l már injektoros lett, s?t, a 2010-es „testvéréhez” képest az új TE 250 és TE 310 a befecskendez?n felül még jó néhány módosításon is átesett.

Er?b?l jól áll 250-es és 310-es egyaránt, könnyedén szántották fel a Fano körüli dombokat.
Klikk a képekre, galéria nyílik!

Mindkét modellre jellemz?, hogy maradtak szuperkönny?ek, endúró létükre a 106 kilogrammos önsúly igazán figyelemre méltó. Teljesen új hangtompítóval lettek ellátva, és a tavalyihoz képest egy új, nagyobb h?véd? lemez került a kipufogókönyökre. Egy jobb, áramvonalasabb h?t?szárnyat is kaptak, illetve szépen csillogó, mart kerékagyakat tudhatnak magukénak. Az alapfelszereltséghez tartozik továbbá (hasonlóan a TC 449-hez) a kormányon található gyújtáskarakter-választó is. Új, nagyobb üzemanyag tankkal szerelték fel ?ket, így már 8 és fél liter a kapacitásuk, s egy teljesen új üzemanyagpumpa hajtja a benzint a befecskendez?höz.

A kézvéd? és az üzemmódválasztó adott; a kerékagyak gyönyör? mart alkatrészek; a 250-es és 310-es szinte csak henger?rtartalomban tér el egymástól.

Új, formásabb kézvéd?t is kapunk a motorokhoz, és a talaj egyenetlenségeit az átdolgozott, elöl Kayaba, hátul Sachs gyártmányú lengéscsillapítók dolgozzák ki. A motorok vázai azonos beavatkozáson estek át, amivel sokkal karcsúbbá, keskenyebbé tették a lábtartó körüli és alatti vázrészeket. De hogy különbségr?l beszéljünk: egyetlen fontos dolgot kell megemlítsek, a 310-es, 302,6 köbcentiméteres hengerét, melyen szintén a 45 mm-es átmér?j? injektor lát el megfelel? mennyiség? benzin-leveg? keverékkel. Teljesítmény- és nyomatékgörbe tekintetében is jól érzékelhet? a változás, magasabb maximális teljesítményt és egyenesebb nyomatékleadást produkálnak a motorok az el?dmodellekhez képest.

A sötét erd?s részen jól világítottak a minimális súlyú fényszórók, de a motorok fürgesége miatt inkább krosszpályára vágytam volna velük…

Az olaszországi, szépséges tengerparti városkában, Fanóban tartott hivatalos bemutatóteszten sajnos nem azt a motort kaptuk meg játszadozni, amivel Antoine Meo versenyzik, mi „csak” a szériakivitelekkel verethettünk, pedig a versenymotort is igazán szívesen elvittem volna egy körre. Apropó versenyzés: annak ellenére, hogy a Husqvarnák is már dobozból kicsomagolva nyugodt szívvel odatolhatók bármilyen verseny rajtjához, azt azért hozzá kell tennem, hogy versenyzés el?tt a lambda szondát érdemes kivenni a kipufogóból. A helyét a csomagban kapott gyári csavarral dugózhatjuk le, illetve ha nem is vesszük meg a gyártól extraként rendelhet? teljes Akrapovic kipufogórendszert, csak kivesszük a gyári rendszer fojtását, már azzal is el? tudunk csalogatni nem is kevés többleter?t.

De azért így, gyári állapotban sem panaszkodhatunk a 2011-es kis Husqvarnák erejére. Az egyik hosszú, murvás kanyarban, még nagy tempónál is könnyedén hátsókerékre álltak a motorok, és nem arra kellett figyelnem, hogy egykeréken tartsam, hanem éppen hogy az azonnal és vehemensen reagáló gázzal ne emeljem túl az elejét!

Erejük és a kiegyensúlyozottságukból fakadóan gyerekjáték fent tartani az elejüket bármilyen terepen, a 2011-es idomzat a konkurenciától mer?ben eltér?, és jól is néz ki!

Akárcsak a TC/TE 449-eseken, a 250-es és 310-es TE-ken is Magura SX kormányt találunk, valamint a fék és a kuplung is a Brembótól származik. ?k is a kisebb, könnyebb f?fékhengerrel büszkélkedhetnek, akár a „nagytestvér”. A tengelykapcsoló hibátlanul m?ködött, már a legkisebb mozdulatra reagált és megfelel?en ki is emelt, és miután a fékkarokat beállítottam magamnak, már csak arra kellett összpontosítanom, nehogy túlfékezzem magam a vágányban lefelé.

A körülbelül 5-6 kilométeres endúrókörön, ahol Juha Salminen felvezetésével mehettünk, s ahol én gyorsan beálltam másodiknak vezet?nk mögé, könnyedén tudtam terelgetni mindkét paripát. Annak ellenére, hogy én osztrák motoron ülök néhány éve, mégis játszva motoroztam Salminen mögött. Fel is t?ntem Juhának nagy igyekezetemmel, a kör utáni rövid beszélgetés során sikerült meggy?znöm, hogy a következ? körben cseréljünk motort!

Ilyen környezetben igazán élvezetes a motorozni, bár nekünk nem volt ennyire kék az ég sajnos.

Közel sem motoroztam annyit Salminen motorjával, mint a bemutatóra szánt gyári TE-kkel, de ez a rövid ismerkedés is elég volt, hogy ismét rájöjjek: egy gyárilag felkészített versenymotorhoz csak egy másik gyárilag felkészített versenymotort lehet hasonlítani. Akkora élményhez jutottam Juha vasa által, aminek konkrét boncolgatása még egy cikket igényelne, így most nem mennék bele a részletekbe…

Összességében egy valóban sokat fejl?dött Husqvarna TE és TC-modellcsaláddal ismerkedhettem meg Olaszországban, de a gyáriak szerint ez még csak a kezdet. A BMW támogatásával (ne feledjük, hogy bajor kézben van a Husky gyár) az elkövetkezend? években még számos új modellt és számtalan újdonságot ígértek (és nem csak off-road szegmensben!), érdemes lesz hát az eddiginél is nagyobb figyelemmel kísérni a Husqvarna modellek fejl?dését.

A tesztnap után még volt id?nk a vacsora el?tt körülnézni Fano óvárosában, majd a Husqvarna jóvoltából egy sok-sok fogásból és számolatlan tengeri herkenty?b?l álló vacsorát fogyaszthattunk el egy nagyonexkluzív étteremben, ahol még „kicsit” bulizhattunk is a másnapi, öt órás hazaút el?tt. Köszönjük a Husqvarna meghívását, köszönjük, Husqvarna Magyarország!