Teszt, Yamaha Big Bear 250: Trendi vadászok új fegyvere

Szöveg: doki Tesztpilóta:Hényel Ágoston Fotók: Police

Láttak már döglött rókát 70 km/h-val menni? Gondolná, hogy egy kivágott farönk is képes befogni Usain Boltot 100 méteren? A huszonegyedik században minden lehetséges. Hol vannak már azok az id?k, amikor terepjárókkal és traktorokkal mászkáltak az illetékesek az erd?széleken. Ne legyünk ennyire maradiak, begyöpösödött agyunkból próbáljuk meg végre kiirtani a pr?dséget. A modernkor vadásza a quad elejére spaniferezi a dögöt, hiszen a hetven kilométer per órás menetszél a vérszaggal keveredve legalább olyan er?s tudatmódosító, mint két egyszerre elnyalt LSD bélyeg.

Ez nyilván csak egy fajta felhasználási terület, ahol a Yamaha Big Bear 250 a segítségünkre lehet. ATV, All Terrain Vehicle, azaz bármilyen terepen közlekedni képes járm?. Létjogosultsága mégis nehéz, kietlen terepen való szállításban van, hiszen ezek azok a helyek, ahol a család szalonképes megjelenését biztosító drága autóját nem feltétlenül gyilkolnánk meg. A Big Bear mégis valamilyen átmeneti szerepet kapott a Yamaha palettáján: nem tudja például egyszerre hajtani mind a négy kerekét. Milyen terepjáró az, ami nem képes összkerékhajtásra? Szerintünk semmilyen, márpedig a quad felépítése egyértelm?en azt sugallja, hogy a kaptatók, dagonyák és mély homokd?nék hívták életre a Big Bear-t. Inkább a szolidabb gondolkodású tulajdonosok lelhetik örömüket benne.

Most tekintsünk el attól a (valóságban is a katalógusban megfogalmazott) reklámfogástól, hogy a 250-es quad milyen jó móka a családnak. Valószín?leg kevés apuka vágyik arra, hogy a hátsó kertet puszta mókából driftelje szét a kölkökkel. Aki munkaquadot vesz, az esetek dönt? többségében valóban azért veszi, mert munkáját, vagy a ház körüli tevékenységeket könnyítené meg vele.

A hetvenöt kiló összterhelhet?ség ilyen tekintetben elég kevéske. Mindezt ráadásul két bontásban tudjuk felpakolni, 30 kg-t el?re, 45-öt hátra. A vadászok még egy normális vaddisznót sem tudnak hazavinni a járásból, malacokkal meg aligha lakik jól a család. Vontatásban már messzebbre juthatunk: 330 kilóig képes megbirkózni a 230 köbcentis blokk a rakománnyal. Ebb?l persze egyb?l az is következik, hogy egy utánfutót is kell vennünk, ha a r?zsegy?jtésnél komolyabbak a szándékaink. Érdekes, hogy puskatartó tokot igen, de utánfutót nem találunk a Yamaha gyári kiegészít?i között. A vonóhorgot azonban másképp is kihasználhatjuk: ekét, boronálót, elvonatatni kívánt rönköket, vagy kidöntésre ítélt fákat is magunk után köthetünk.

De a puskatok után kicsit szemezgessünk még a kiegészít? katalógusból, hátha megtetszik valami. A gyári takaró hasznos lehet, különösen, hogy rejt?zköd? terepmintás is kapható bel?le; így akár a vadhajtás közepén is beboríthatjuk vele a quadot, az állatok nehogy felismerjék az ismer?s, megannyi társukkal elbaktató dögszállítót. A külön el?re, külön hátra kapható csomagtartó dobozok hihetetlen praktikusak, de ha ennyi még nem elég, a hátsó sárvéd?re is kaphatunk puha táskákat. A gyári világítás mellé még tucatnyi kiegészítést vásárolhatunk, gyakorlatilag egy ?rhajót csinálhatunk a Big Bear-b?l, ha mindet ráakasztjuk. A puskatartón nem tudunk továbblépni: a tokhoz is lehet tokot kapni, terepmintás vászon anyagból. Szinte hihetetlen.

A középkategóriás személyautóknál szabvánnyá érett McPherson felfüggesztés dolgozik elöl, mely a kerék központjához kapcsolódó keresztleng?karból, a rugóstagból és a nyomtávrúdból áll. A Big Bear nem túl orrnehéz 207 kilójával tökéletesen elboldogul. Nem találkoztunk bekormányzási problémákkal, még a mélyebb, lazább talajon is stabil és komfortos irányítást tett lehet?vé. Kissé csalódás, hogy a hátsó felfüggesztés merev hidas. Nagyobb tempónál meglehet?sen intenzív pattogásba kezdett a quad feneke, ami f?leg a keskeny, precíz vezetést igényl? helyeken volt zavaró.

Nincs összkerékhajtás, amivel a Yamaha bedöntötte a Big Bear-t a sírba. Két személlyel, roskadásig pakolt csomagtartókkal, homokban vagy sárban beindul a szívatás. Elkapar a kerék, repkednek a sárdarabok, majd beássuk magunkat a mélybe. A kalandvágyóknak ez kihívás is lehet, de hamar ki fog ábrándulni a quadból az, aki ezt mindennap, hivatásból éli végig.

A fékek némileg ellenpontozzák a hátsó pattogós futóm?vet. Kiválóan fognak, a végsebességr?l is rövid szakaszon állóra fékezik a Bear-t. Jól adagolhatóak, nem fogynak ki a tartalékaikból. Plusz pont, hogy a hátsó féket a kezünkkel is m?ködtethetjük: így adott szituációban a kezünk vagy a lábunk szabadon maradhat. A hátsó dobfékek látványa nem kavar fel érzelmileg: hiába vannak csak elöl tárcsák, ugye a fékhatás a lényeg, ami itt jelest kapott.

A 230 köbös egyhengeres er?forrástól nem kell csodákat várni. A légh?tés és a hengerfejben ül? két szelep elárulja, nem egy agyonkokszolt, túlszteroidozott darabról van szó. Inkább nyomatékra hangolták, csakúgy, mint a rövid váltófokozatokat: álló helyzetb?l, hármasban is olyan könnyedén elindul, hogy na. Csak azért nem mondjuk, hogy rogyásig felmálházva, heréig ér? sárban biztos nem lenne ilyen fickós, mert ilyen körülmények között a hátsókerék hajtás miatt elforgatná a kerekeket, és beindulna a fentebb említett procedúra.

Öt el?remeneti és egy rükvertz fokozatot építettek a félautomata váltóba – a végáttétel 75 km/h-t tesz lehet?vé. A sz?k, rövid áttételezés az utolsó fokozatra is érvényes: még akár többel is elbánna a negyedliteres blokk, amire a tervez?k szerint nem volt szükség. A mérnökök elgondolásait alátámasztja, hogy tesztpilótánk sem érzett semmilyen zsigerb?l feltör? bels? késztetést arra, hogy ennél feljebb tornássza a sebességóra mutatóját. A hetvenöt viszont zokszó nélkül megy terepen is, két személlyel.

Ha az ember a mindennapokban használ egy ilyen vackot, nem elhanyagolható szempont a gazdaságosság sem. Most tekintsünk el az amortizációtól, meg az elromló alkatrészekt?l – egyébként aligha hisszük, hogy a kötelez? szervizeken kívül egy ilyen quadhoz bármikor is hozzá kell nyúlni. Legel?ször úgyis azt fogjuk megérezni, ha a járm? zabálja a benzint. Nos, rég láttunk ilyen kis takarékos gépet. A hónap végén üdít? lehet visszaszámolni, hogy milyen kevés pénzt hagytunk ott a kutaknál. Összesen tizenkét liter naftát nyel el a tank, így a hatótávolságra sem lehet panasz. Utóbbi ugyancsak nem mellékes szempont, hiszen mint tudjuk, az erd?k mélye sz?kölködik az egységnyi területre es? tölt?állomások számával.

Összességében egy hihetetlen aranyos kis gépet ismertünk meg, mely valóban egyfajta határmezsgyén lavíroz a palettán. Nem er?ltetnénk rá az igazán embert és gépet próbáló terepeket, inkább a hétvégi ház és a tanya körüli munkákra fognánk be. Pörg?s kis motorja könnyedén rángatja át a vidéken, ráadásul ketten is simán elfértünk rajta, úgy, hogy lábaink szélvédett helyen maradtak. A barátságos fogyasztás és az olcsó fenntartási költségek apróságok, de hosszú távon sokat számítanak, különösen egy munkaeszköznél, amit nem csak hobbiszinten veszünk el? minden hónap második vasárnapján. Aki divatos, huszonegyedik századi erdész vagy vadász szeretne lenni, ne az emós ruhákkal kezdje a vásárt: az ATV dögszállító a tuticucc.